Az új faj első példányát még 2014-ben találták meg a szakértők, az elmúlt évek során pedig több egyedet is azonosítottak a Mariana-ároknál – számol be az IFLScience.

Napjainkig a szakértőknek 6900-8000 méteres mélység között összesen 32 példányt sikerült megfigyelniük fotócsapdák segítségével. A különös élőlényről egy japán kutatócsapatnak még 8134 méterre a felszíntől is sikerült felvételt készítenie. Az új fajt hivatalosan csak most írták le a Zootaxafolyóiratban.

A biológusokat igencsak meglepte, hogy a marianai csigahal (Pseudoliparis swirei) milyen mélységből került elő, ugyanis nem számítottak arra, hogy a bonyolultabb gerincesek képesek életben maradni ilyen szélsőséges körülmények között.

Kép: Mackenzie Gerringer/University of Washington

Bár az új csigahal a felszínen törékenynek és bizarrnak tűnhet, eredeti környezetében sokkal egészségesebben néz ki. Nem ritka, hogy a mélytengeri élőlények a szállítás során eldeformálódnak.

Az új faj tökéletesen alkalmazkodott a mélytengeri életmódhoz. Az állatnak rendkívül puha a húsa, nincsenek pikkelyei, teste pedig áttetsző. Az élőlény CT-vizsgálata azt is felfedte, hogy hatalmas feje és óriási fogai vannak, melyek feltehetőleg a tengerfenéken való táplálkozást segítik.

A csigahalak ahhoz alkalmazkodtak, hogy mélyebbre ússzanak, mint a többi hal, és képesek a mély árkokban élni

– mondta Thomas Linley, a Newcastle-i Egyetem munkatársa és az új tanulmány társszerzője. A kutató hozzátette, a csigahalaknak környezetükben nem kell aggódniuk a ragadozók miatt, az árok tölcsérszerű felépítése pedig segíti az élelem felhalmozódását.

Elképesztő mélysége miatt még ma sem tudunk sokat a Mariana-árokról és különös ökoszisztémájáról. Igen valószínű, hogy az ároknál további fajok várnak felfedezésre – akár olyanok is, melyek a marianai csigahalnál is mélyebben élnek.

24.hu