Az Európai Néppárt vezetői elbeszélgettek egy kicsit Orbán Viktorral, és a magyar miniszterelnök máris erős kereszténydemokrata kormányzást vizionál a jövő Magyarországán. Korábban is meggyőződhettek a Fidesz pártcsaládjának felelős vezetői arról, hogy Orbán rendszerint mást mond, mint amit tesz, de most már angolnaként igyekszik kisiklani a markukból. Ezúttal ugyanis erős szavak kíséretében ultimátumot kapott a papíron még mindig szövetséges uniós frakciótól, amire már nem reagálhatott a szokásos, jól bevált pávatánccal. Ettől még egy percig sem gondolta komolyan, hogy visszatér a hagyományos kereszténydemokrata értékekhez.

Orbán Viktor hívei teljes áhítattal isszák évek óta a miniszterelnök szavait péntek reggelenként, amikor a közszolgálatinak mondott rádióban interjúnak álcázott monológban szól híveihez. Ilyenkor az ellenzéki érzelmű hallgatók vagy borzonganak azon, hogy Orbán hétről hétre képes önmagának is ellentmondani, ugyanakkor, akikben nincs meg a feltétlen rajongás a Fidesz vezére iránt azt is konstatálja, hogy az ország vezetője ilyenkor csakis a híveihez szól. Vagyis, minden Orbán-interjú azt üzeni a Fidesz politikájától idegenkedő millióknak, hogy a miniszterelnök úgy prédikál a sajátjainak, hogy közben bosszantsa az ellenfeleit.

A kormányfő ezen a pénteken is felmondta a leckét: dicsérte a sajátjait, szidta az ellent. Véleménye szerint azok a tömegek, akik rájuk szavaztak, megértették az üzenetüket. „Meg fogjuk védeni a magyar kultúrát, a keresztény kultúrát, nem fogjuk átadni az országot idegeneknek, Magyarország maradjon Magyarország." – mantrázta a korábban is többször elsütött fordulatot a magyar népesség homogenitásának szükségességéről. Ez persze kormányprogramnak még elég vékonyka, úgyhogy bedobott még néhányat a tervbe vett intézkedések közül. Adócsökkentések lesznek, emelkednek a bérek, támogatják a gyermeket nevelő családokat, a nyugdíjak értékét megtartják, és lehetőség szerint emelik, és fenntartják az ország általános nyugalmát, biztonságát és kiszámíthatóságát. Vagyis visszatér a „nyugodt erő” szlogenje, amit korábban még a bedarált szövetséges MDF-től nyúlt le.

Jó lesz tehát, ha a néppárt vezetői kicsit a sorok mögé néznek, mert Orbán Viktor megint arra készül, hogy bárány bőrbe bújva verje át azokat, akik farkast kiáltottak az utóbbi hetekben.

És akkor már megint ott tartunk, hogy rasszista, félfasiszta szólamok mellett most adjunk valamit azoknak is, akik aggódnak Magyarország uniós jövőjéért, illetve az európai értékek hazai megítéléséért. Orbán szerdán volt raporton Brüsszelben, és máris küldött egy halvány jelet bírálóinak: „A mi fölfogásunk szerint a demokráciának azt a fajtáját, érdemes építeni, amit kereszténydemokráciának nevezünk. Tehát mi nem vagyunk liberálisok, és nem liberális demokráciát építünk… Mi itt egy kereszténydemokrácia felépítésén dolgozunk, európai hagyományokban gyökerező, régi vágású – ezt is mondhatnám – kereszténydemokrácia felépítésén." Ezt mifelénk röviden úgy mondják: Fából vaskarika. Vagyis egyszerre akart üzenni saját radikalizált híveinek, és a homlokukat ráncoló európai szövetségeseknek is. Öszvérmegoldás született belőle.  

Azért, ha valaki jól ismeri Orbán Viktor kommunikációs taktikáit, két dolgot is figyelembe kell vennie ennek a rövid idézetnek az elemzésekor. Míg korábban a kereszténydemokrata kifejezés csak azért hangzott el, mert a szájából, mert a Fidesz kistestvérének történetesen Kereszténydemokrata Néppárt a neve, addig most többször is szajkózta ezt a kifejezést. A másik lényeges pont, hogy ezúttal nem ajnározta a szélsőséges politikát folytató külföldi politikai szövetségeseit, igaz odaszúrt megint azoknak, akiket ő Soros György ügynökeinek tart.

Jó lesz tehát, ha a néppárt vezetői kicsit a sorok mögé néznek, mert Orbán Viktor megint arra készül, hogy bárány bőrbe bújva verje át azokat, akik farkast kiáltottak az utóbbi hetekben. Biztosak lehetünk abban, hogy a néppárt vezetőivel folytatott tárgyaláson Orbán mindent megígért, de szép szavakon kívül semmit sem vált apró pénzre ezekből. Számára ugyanis csakis az fontos, hogy megmaradjon a mozgástere az EU-n belül még akkor is, amikor már nem csak a szociáldemokratáknak, liberálisoknak, de a kereszténydemokratáknak is elegük van belőle.

Mostani rádiós észosztásában például utalt is rá, hogy az újabb hétéves költségvetési ciklus vitájában ugyanúgy taktikázni fog, mint ahogy eddig, így kisebbségben is rá fogja kényszeríteni az akaratát a többségre. A miniszterelnök azt mondta, hogy ebben a folyamatban sok szamárság fog elhangzani, amíg megalkotják az újabb hét évre szóló költségvetést. Ezt egyhangúlag kell megszavazni, tehát "amíg a magyarok nem mondják azt, hogy ez mehet, addig nem mehet". Ezzel megint fényezte önmagát, aminek lényegét úgy foglalhatnánk össze, hogy: „Ki a tökös gyerek, ha nem én?” Azt azonban nyilván nem fejtegette a rádió mikrofonja előtt, hogy ebben a vitában szövetségesek nélkül semmire nem menne, úgyhogy a néppárt támogatása számára létkérdés.

Egyszóval, ha a néppártban az a nézet kerekedik felül, mely szerint úgy tudnak inkább nyomást gyakorolni Orbánra, ha megtartják a saját frakciójukban, azzal az illiberális magyar miniszterelnöknek tesznek jót, ugyanis már most borítékolni lehet, hogy bármit megígér, de szinte semmi nem fog megvalósulni ezekből. Ha azonban kizárják az európai alapértékek iránt elkötelezett konzervatív frakcióból, akkor kénytelen lesz beülni a szélsőségesek közé, akiknek közel sincs olyan érdekérvényesítő képességük, mint az Európai Parlament legnépesebb frakciójának. Egyszóval, Orbán Viktor sorsa a néppárti politikusok kezében van, és ha ismét elkábítja őket a magyar kormányfő pávatánca, nagyon megjárhatják. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha nem bízol valakiben, ne a száját figyeld, hanem a kezét.”

Forrás: Szegedi Kattintós Blog