Munkáltatóként a legrosszabb híre nem a legnagyobb áruházláncoknak van, hanem a több, kisebb üzletet üzemeltetőknek. A jogsérelmek számához képest munkaügyi bírósági pereskedésig csak kevés munkavállaló jut el, de nem azért, mert a többi esetben sikerülne cégen belül kielégítően rendezni a problémákat, hanem mert a dolgozók inkább csak csendben odébbállnak.

Az Abcúg írása

"A műszakvezető a vevők szeme láttára lesöpörte a polcról az összes árut, amit addig kiraktam, mert nem tetszett neki, hogy túl tömött a polc. Nagyon elpirultam, meg cikinek éreztem, de nem csináltam semmit"

mesélte el Gyöngyi, hogyan alázta meg a felettese nyilvánosan, a vásárlók előtt egy korábbi munkahelyén, egy multi áruházlánc nyugat-magyarországi üzletében.  A 47 éves asszony a tankönyvpiac államosítása előtt egy tankönyvelosztó- és szállító cégnél dolgozott, és egy kis tankönyvboltja is volt, de a központosítás miatt két éve váltani kényszerült.

Kereskedelmi alkalmazottként talált helyet, de ezen a területen a mostani már a harmadik munkahelye – most épp az egyik legnagyobb áruházláncnál ügyfélszolgálati munkatárs, és azt mondja, mióta otthagyta a tankönyvpiacot, ez az első hely, ahol jól érzi magát. “Amikor idekerültem, nagyon depressziós voltam, mert az előző két munkahelyemen kikészítettek. Mindig gyomoridegem volt, és 14 kilót fogytam, az állandó stressztől pedig kihullott a hajam” – mondta Gyöngyi.

“Nem tanulják meg, hogyan kell vezetőnek lenni”

A nagyáruházakban kevesebbszer fordul elő, hogy a munkáltató nem fizeti ki a rendkívüli munkavégzést, vagy indokolatlanul rendeli el. Sokkal inkább ott vannak a problémák, ahol nagy hálózatok kisebb üzleteiről beszélünk – magyarázta Kovács Andrásné, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének (KASZ) budapesti titkára.

Szerinte ezeknél a középméretű üzletláncoknál lehet inkább tapasztalni azt, hogy a boltvezető és a területi vezetők terrorizálják az alkalmazottakat. “Azokból a helyzetekből például könnyen lesznek vezetői túlkapások, amikor a középvezetőre túl nagy nyomás hárul, és a saját elégtelen teljesítménye miatt érzett frusztrációját a beosztottján tölti ki” – vélekedik Kovács Andrásné.

Nem céges politika a munkajogi előírások megkerülése – a visszaélések általában azért történnek, mert a középvezetők nincsenek tisztában a munkaköri előírásokkal, mert nem készítették fel őket a a munkajogi követelmények betartására, és arra, hogyan bánjanak a beosztottaikkal – magyarázta a KASZ munkatársa.

Négyen egy 1100 négyzetméteres üzletre

Gyöngyi korábbi munkahelyi közül az első fizetett a legjobban: részmunkaidőben szerződve százezer forintot hazavihetett az ember, mondta. Viszont – tette hozzá – ez a gyakorlatban szinte mindig órákkal többet jelent, amit nem fizetnek ki. “Óva intek mindenkit attól, hogy olyan áruházba menjen dolgozni, ahol nem chipkártyás munkaóra-nyilvántartás van” – magyarázta.

Az említett áruházban ugyanis papíron kellett a dolgozóknak vezetni, hogy egy adott héten mennyit dolgoztak – azonban hiába írták rá Gyöngyiék a jelenléti ívre azt is, ha aznap tovább bent maradtak, túlóráztak – a végleges dokumentációra mindig csak a műszak rendes ideje került rá.

Márpedig Gyöngyi úgy emlékszik vissza, hogy az volt a ritkább, ha pontosan a műszakja végén letehette a munkát. “Addig kellett bent maradni, amíg el nem végeztem azt a feladatot, amit kiosztottak rám, és mivel egy 1100 négyzetméteres üzletre voltunk négyen egy műszakban, elég gyakran előfordult, hogy valamivel nem végeztünk” – mondta.

Nem igaz, hogy százával állnak sorban egy munkahelyre

Gyöngyi is beszámolt róla, hogy mindkét előző munkahelyén megkapta a már jól bevált reakciót a munkavállalói panaszokra: “el lehet menni, sokan állnak sorba a munkahelyedért, nem vagy pótolhatatlan”. Ennek azonban Kovács Andrásné szerint nincsen alapja, ugyanis a kereskedelemben épp munkaerőhiány van. Ez pedig a dolgozók túlóranyilvántartásain is meglátszik.

Az áruházláncoknál a területi vezetők – hogy a felsőbb vezetői elvárásoknak megfeleljenek – nagyon gyakran elhallgatják a felügyeletük alá tartozó üzletek problémáit, például a létszámhiányt. A kieső alkalmazottak helyett pedig a meglévőknek kell többet dolgozniuk. Kovács Andrásné szerint sokan ebbe fáradnak bele, és egyszerűen megszüntetik a munkaviszonyukat, s így bezárul az ördögi kör.

Pedig a szakszervezet képviselője szerint azzal, hogy pont az elbocsátástól való félelemből nem mondott nemet a plusz munkavégzésre, részben a dolgozó idézte elő a tarthatatlanná vált helyzetet.

Egy elégedett vásárló rátukmált ezer forint “borravalót”, kirúgták

A Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete jelenleg több bírósági ügyben is képvisel áruházi dolgozókat. Ezeknek a pereknek a többsége az igazságtalannak és jogszerűtlennek vélt elbocsátást támadja meg, mint például az a két eset is, amelyet Kovács Andrásné bemutatott.

Egy hipermarket műszaki osztályán dolgozott egy fiatal férfi, akit azért rúgtak ki a munkahelyéről, mert a felettesei szerint pénzjutalmat fogadott el egy elégedett vásárlótól a munkájáért, amit a menedzsment szerint nem tehetett volna.

A pereskedő alkalmazott sokat segített egy nagy tételben vásárló kuncsaftnak az üzletben, amiért az szeretett volna borravalót adni a fiatal férfinak, aki azonban visszautasította a jutalmat. A vevő ezután távozott, de távoztában az ügyfélszolgálatnál egy névre szóló borítékban ezer forintot hagyott a segítőkész eladónak. A fiú a műszak végén ezt kézhez kapta, de nem nézett bele a borítékba, csak hazavitte magával. Pár nappal később a főnökei behívták – azzal, hogy valaki jelentette, hogy pénzt fogadott el egy vásárlótól – nem sokkal később az etikai kódex megsértésére hivatkozva kirúgták.

Jó eséllyel megnyerheti

A cég döntésével több probléma is van a perelő alkalmazottat képviselő Kovács Andrásné szerint.  A dolgozó például nem is ismerhette az etikai kódexet, amit megsértett, és még az a bejelentőív sem létezett az üzletben, amelyre fel kellett volna vezetnie, ha egy szállítótól vagy más személytől valamilyen jutalmat kap. A legnyilvánvalóbb mégis az, hogy a fiúnak aránytalanul súlyos szankcióval kellett szembenéznie: ahelyett, hogy egy figyelmeztetést kapott volna – hiszen erre is lett volna lehetőség – azonnali hatállyal elbocsátották.

Az emiatt elmaradt kéthavi végkielégítéséért perli most a volt alkalmazott az áruházláncot, Kovács Andrásné szerint jó eséllyel meg is nyerheti az ügyet. Sok esetben kártérítést is követelnek a jogsértő módon elbocsátott dolgozók, az érintett fiúnak azonban azonnal sikerült egy másik munkahelyen elhelyezkednie, így nem volt kieső fizetése.

Egy ismert divatcég üzletének volt dolgozójától visszamenőleg megtagadták a már beígért prémium-díját, két havi munkabérét (összesen 110 ezer forintot), miután maga mondott fel munkahelyén.  A nő azért mondott fel, mert igazságtalannak érezte, hogy írásbeli figyelmeztetést kapott amiatt, mert olyan sportcipőben dolgozott, aminek látható volt – a divatcégétől eltérő – márkajelzése.

A pereskedő fiatal lány azért nem tartja méltányosnak ezt a szankciót, mert egy korábbi balesete miatt felmentést kapott a menedzsment másik tagjától az előírt ruházkodási szabályok cipőre vonatkozó megkötései alól. Ráadásul nem is az eladótérben végezte munkája nagy részét, tehát még a reprezentatív szerepe sem lett volna nyomós érv semmilyen szankcióra – magyarázta Kovács Andrásné.

Ennek már nem sok köze van a kereskedelemhez

Látható, a munkaügyi bíróság elé az áruházláncokkal kapcsolatos panaszos ügyeknek csak egy kis szelete kerül, amikor már felbomlott a dolgozó és a cég munkaviszonya. A  mostoha munkahelyi körülményekről szóló történetek elvétve jelennek meg ezekben a perekben. “Ennek az az oka, hogy nem szívesen száll valaki úgy szembe a munkahelyi állapotokkal, hogy még ott dolgozik” – mondta Kovács Andrásné. Miután pedig felmondott, és talált másik helyet az, máris elveszti a motivációját, hogy bármit is lépjen.

Gyöngyi is csak maga állt fel és hagyta ott az áruházláncot, pedig tudta, hogy a munkatársai is elégedetlenek. Ebben az áruházban a dolgozók nagy része nő létére kemény fizikai munkát  végzett, magyarázta Gyöngyi, aki volt, hogy 11 órát dolgozott egy nap, de annak ellenére, hogy munkaköre szerint értékesítő munkatárs volt, az eladáshoz szinte semmi köze nem volt – nagyrészt árut kellett pakolnia.

“Van boltvezető végzettségem is, az azért magasabb képesítés annál, hogy csak segédmunkára legyen jó” – tette hozzá az asszony, akit következő munkahelyén már főpénztárosnak szántak. Árulkodó, hogy ott meg a próbaidő után azért ajánlottak neki csak sima pénztáros pozíciót, mert “nem volt benne meg a vezető alkat”. Gyöngyi ezt úgy értelmezte: “nem voltam hajlandó szigor címén földbe döngölni a beosztottaimat”.

“A munkavállalók sem ismerik a jogaikat”

Azokon a  munkahelyeken, ahol a dolgozókat valamelyik kereskedelmi alkalmazottakat védő szakszervezet képviseli, a munkavállaló és a munkaadó jogai és kötelezettségei egy egységes, a szakszervezettel kötött szerződésben, a kollektív szerződésben vannak lefektetve. Ez a munka törvénykönyvében szereplő minimum követelmények mellett plusz jogokat is adhat a munkavállalóknak, de akár a munkaadóknak is. Minden kollektív szerződés egyedi, egyfajta alkudozás eredménye: bizonyos jogok feladása más területen szerzett plusz jogokért cserébe.

Ha munkaügyi panaszát – például a hatalmával visszaélő felettesével szemben – szeretné a cégen belül kivizsgáltatni, azt legtöbbször valamilyen bizalmi munkatárson keresztül teheti, akit ideális esetben a szakszervezet foglalkoztat a munkahelyen, hogy a függetlensége biztosított legyen.

A munkavállalók panaszos ügyeivel kapcsolatos kérdéseinkre több megkérdezett áruházláncból a Lidl, az Aldi és a Spar válaszolt – a Lidl bizalmi munkatársat, az Aldi bizalmi ügyvédet, a Spar bizalmi vonalat említett, amin keresztül a panaszaikat a munkavállalók névtelenül jelenthetik. Ha vezetési stílusra vagy visszaélésre vonatkozó panasz érkezik, azt a bizalmi jelzi a felsővezetésnek. Ez esetben esetmeghallgatást tart a vállalat az érintettekkel, a belső vizsgálatnak pedig lehet az eredménye írásbeli figyelmeztetés, de felmondás is – írta a Lidl sajtóosztálya.

Arra a kérdésünkre viszont, miszerint folyik-e ellenük jelenleg munkaügyi bírósági per, és ha igen, mennyi és milyen jellegű ügy, egyedül a Lidl válaszolt érdemben: ellenük jelenleg 5 per folyik: 3 üzemi baleset, és 2 foglalkozási megbetegedés miatt – közölték.

A fűtetlen öltöző vagy a megtagadott pisiszünet csak két példa a sok közül

Ha a munkaügyi bírósági pereket nem is emiatt indítják, a legtöbb áruházi dolgozó az elfogadhatatlan munkahelyi körülmények miatt panaszkodik. A munkahelyi visszaélésekkel foglalkozó blogokon – ilyen például a Munkahelyi Terror Blog – messze a legtöbb bejegyzés az nagy áruházláncok dolgozóitól származik.

"Nyilván minden embernek vannak szükségletei, és 8, olykor pedig 12 órában azért csak rájön az emberre a pisilés, vagy más, ilyenkor külön be kell ezt jelenteni és engedélyt kell rá kérni, ami finoman szólva is eléggé megalázó tud lenni, főleg, ha ez mások előtt történik.Logikus lenne, ha a pihenő időnkben tudnánk ezeket is lerendezni, de sajnos legtöbbször még csak 5 percre sem állhatunk le, máris jön a főnökünk és ránk szól, hogy valahol szükség van a munkánkra."

- írja M. Imréné. Egy másik történet szerint egy magyar áruházlánc budapesti üzletében a selejt vagy lejárt – tehát eladhatatlan árut kifizettetik az adott részleg dolgozóival úgy, hogy annak papíron semmilyen nyoma nem marad.

"Ilyen esetekben a vezetőnk felkeres bennünket, megmondja, mennyit kell fejenként fizetnünk, majd szépen beszedi tőlünk a pénzt és le is van zárva a dolog. De semmilyen papírt nem kapunk arról, hogy mi a cég által elszenvedett kárt (többnyire 1-2 ezer forint) kiegyenlítettük."

Az áruházi dolgozók a feszített munkatempó és a stressz miatt gyakran gyomorpanaszokkal küzdenek, a pénztárosok pedig még külön nyomás is nehezedik, a feletteseik ugyanis kínosan odafigyelnek arra, hogy az idegességből és az ingerültségből a vásárlók semmit se láthassanak. “Ha nem tudsz éppen elég kedves és mosolygós lenni és észreveszik, máris az utcán találod magad” – írja egy hipermarket pénztárosa.

abcug.hu