Gulyás Gergely szerint az EP veszélyezteti az EP-t
Van annak egy erős fonáksága, amikor olyanok alkotnak véleményt egy fél évszázada sikerrel működő közösség vezetéséről, akiknek ugyanez az időszak mindennek csak sikeresnek nem.
Mit lehet tenni, ha már nem elég, hogy itthon sikernek adják el legnagyobb kudarcainkat.
Gulyás, a Miniszterelnökséget vezető miniszteri hivatalában töltött idejében sem szándékozik lemondani arrogáns magatartásáról. Nincs mit tenni, tehetség, tudás és bármiféle alkalmasság leghalványabb szikrája híján, valamivel igazolni kell azt, hogy mi a francot keres a kormány hivatalában.
Bárhogy is, még el sem kezdte garázdálkodását a Miniszterelnökség élén – aminek nem mellesleg az uniós kapcsolattartás is – máris szerét ejtette egy meglehetősen értelmetlen interjúnak. De bár ne tette volna. A jó ízlés sosem volt erőssége a magyar kormánynak, és Gulyást talán tekinthetjük újoncnak a kiőszült Fiatal (anti)Demokraták közt, baromságban és gonoszságban méltó utánpótlást jelent puszta személye is.
A mandinernek adott interjújában bebizonyította, hogy körülbelül annyira alkalmas hivatalára, mint Szijjártó Péter a külügyminiszteri pozícióra. És csak a félreértések elkerülése végett jegyezzük csak meg, ez véletlenül sem dicséret.
A fideszes politikus az Európai Unió Sargentini-jelentéséről így fogalmazott:
Az Európai Unió legrosszabb arcát mutatja. Egy olyan hazugságoktól hemzsegő, koncepciós alkotás, amelyre a legsötétebb diktatúrák propagandája is elismerően csettintene.
Ezek után Sargentinit, valamint a hozzá hasonló EP-képviselőket az unió sírásójának nevezte. /24.hu/
Különös szavak ezek egy olyan ország politikusától, aminek miniszterelnöke eddig is mindent elkövetett, hogy az Európai Uniót a tönk szélére sodorja. Hogy ez mégsem sikerült eddig, az sokkal inkább köszönhető az unió önvédelmi mechanizmusának, mint Orbán tehetségtelen voltának. Tudvalevőleg a békétlenség szításában páratlan tehetségnek minősül. Ami azt illeti, e képességével túltesz néhány diktátor kollégáján is.
A politikus a nagy ellátórendszerekről is beszélt, például megemlítette, hogy az oktatásban és az egészségügyben rengeteg pozitívum történt.
Az állítás akár igaz is lehetne, csak némi módosításra szorul. Nem rengeteg pozitívum történt, csak egyről számolhatunk be. Jelesül arról, hogy sem az oktatás-, sem az egészségügy – dacára a Fidesz szándékos rombolásának – nem omlott össze. A rossz hír ez. A rosszabb az, hogy a helyzet ettől függetlenül válságos és az összeomlás csak idő kérdése.