Gyakori a fölösleges kényszer a pszichiátriákon
Kábára gyógyszerezett pap, közveszélyesnek titulált menyasszony, megalázott fogyatékos – csupán néhány példa, amelyek arról tanúskodnak, milyen könnyen kerülhet valaki a pszichiátria kényszerítő gépezetébe, ahonnan a kiút egyáltalán nem könnyű, ha egyáltalán van.
Munkaköri nehézségeiből adódó feszültsége miatt vett be gyógyszert az a fiatal pap, aki emiatt másnap már a pszichiátrián találta magát – öngyilkossági kísérlettel gyanúsították, annak ellenére, hogy egy pap számára az öngyilkosság nem bocsánatos bűn.
Bár a békesség kedvéért önkéntes felvétellel került a kórházba, ki már nem engedték – amikor elhagyta a pszichiátriát, erővel vitték vissza, ráadásul jól le is gyógyszerezték. A pap így írt:
Beletapostak a becsületembe, a lelkembe, elvették az egyházi beosztásomat, munkámat, rangomat, letettek a legalsó szintre, a rokonaink, a barátaim, a falubeliek, az ismerőseim elpártoltak tőlem, azt terjesztik rólam, hogy megőrültem....
L. atya egy független pszichiáterhez fordult szakvéleményért, aki a vizsgálat után ezt a megállapítást tette:
Jelenleg psychiátriai betegségre utaló tünet nem észlelhető. … Véleményünk szerint hivatásának ellátására alkalmas.
Egy szolnoki nőnek pénzügyi vitája támadt vőlegényével, a férfi öngyilkossággal gyanúsította meg párját, és bevitette a pszichiátriára. A pszichiáterek gyakorlatilag csak a férfi beszámolójának adtak hitelt, így a nő – közveszélyességre hivatkozva – a zárt osztályon kötött ki.
A sors iróniája, hogy a férfi néhány hónappal később csaknem halálra késelte volt menyasszonyát, így jelenleg börtönben ül. A nőről készült pszichológiai szakvélemény végül kimutatta, hogy nem volt közveszélyes állapotú.
A gondozóotthonban élő, sclerosis multiplexben szenvedő férfi, aki betegsége miatt ülőkocsihoz kötve élte életét és remegése miatt önállóan enni sem tudott, véletlenül hajtott rá egy lakótársa lábára a széke kerekével, amiből konfliktus alakult ki.
Az otthon pszichiátere a férfit – akarata ellenére – a pszichiátriára utalta „heveny paranoid pszichózis, nyugtalanság miatt”. Érdekes módon a kórházban történt vizsgálat a férfinál nemhogy veszélyeztető magatartást nem mutatott ki – ami gyakorlatilag az egyetlen valós indoka lehet a pszichiátriára kényszerítésnek –, de még mentális problémát sem, ennek ellenére a férfit nem engedték vissza az otthonba.
Több mint két hétig tartották a pszichiátrián, miközben antipszichotikumokkal „kezelték”, amelyektől rendszeresen elkábulva érezte magát, ráadásul több alkalommal megalázó módon le is kötözték. A férfi állapota a pszichiátrián töltött idő alatt annyira leromlott, hogy mostanra életét vesztette.
A fentiek csupán néhány ügy, amelyek 2017-ben kerültek napvilágra egy emberjogi szervezet, az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért munkája nyomán. A szervezet a pszichiátriákon történő jogtalanságok feltárásával foglalkozik, és tapasztalataik szerint a sokszor megalázó kényszer a mai pszichiátriai intézetek többségének szerves részét képezi.
Ráadásul, mutatott rá a szervezet, a napvilágra kerülő esetek valószínűleg csak a jéghegy csúcsát jelentik, ezért is lenne szükség a jelenleg használt pszichiátriai kezelések és eljárások sürgős és alapos reformjára.
(CCHR)