Szinte az egész országot maga alá gyűrte a Fidesz, de akadnak városok, ahol a demokratikus ellenzék irányít. Vajon miként boldogulhat egy NER-en kívüli polgármester és települése? Sorozatunk következő állomása Gyöngyös.

Hat szocialista – köztük a megválasztott polgármester –, hat jobbikos és három fideszes képviselő: így nézett ki a 2014-es önkormányzati választás után Gyöngyös önkormányzata. Tipikus patthelyzet, amely ha megmerevedik, működésképtelenné válik a város, hisz egyedül, erőből egyik oldal sem tudja irányítani.

Hetekig tartott a kötélhúzást, s már az is felvetődött, hogy új választást kell kiírni, amikor egy sokak által vitatott, de a helyiek szerint végül logikus és elfogadható döntéssel vágták szét a gordiuszi csomót.

A szocialista Hiesz György – aki 2002 és 2010 között már irányította Gyöngyöst, s több cikluson keresztül volt a térség országgyűlési képviselője – a fideszes Tatár Lászlót és a jobbikos Kévés Tamást kérte fel alpolgármesternek, így a mátraalji településen egyfajta nagykoalíció jött létre a pártok között.

Ez főként annak tükrében mutat az országos politikától merőben eltérő kompromisszumkészséget, hogy korábban a fideszesek többször is kijelentették: a képviselő-testületben nem működnek együtt sem a Jobbikkal, sem a baloldallal.

Közleményükben akkor úgy fogalmaztak: Gyöngyösnek határozott vezetésre van szüksége, és nem egy pozíciófoglalások mentén alakult érdekszövetségre, s a Fidesz-KDNP nem hajlandó asszisztálni a széteső baloldal és a radikális Jobbik érdek- és hatalomvágyához.

Azok a városlakók, akiket Gyöngyös utcáit járva megkérdeztünk, alig-alig beszéltek politikai alkuról, szerintük az elmúlt két és fél év épp azt mutatta meg, hogy értelmes emberek értelmes célok érdekében akkor is együtt tudnak működni, ha más-más platformon állnak.

– Persze gondolom, ideológiai alapokon két perc alatt hajba kapnának, de azt látjuk, hogy az önkormányzati üléseken inkább messziről kerülik az ilyen csatározások lehetőségét, és mindhárom oldal arra koncentrált, hogy a gyöngyösieknek jobb legyen

– mondta egy nyugdíjas férfi a Fő téren felállított nyári színpad előtt.

A színfalak mögött persze már két és fél éve folyamatos taktikai egyeztetések zajlanak, hogy ez a törékeny béke meg is maradjon.

Hiesz György szocialista polgármester maga is elismeri: olykor idegőrlő tárgyalások előzik meg a legapróbb döntéseket is, de ez az ára annak, hogy minden évben el tudják fogadni – olykor ellenszavazat vagy tartózkodás nélkül – a város költségvetését.

Ennek az az ára, hogy gyakran kell egyeztetni az alpolgármesterekkel és a frakcióvezetőkkel.

Amikor kidolgoznak egy-egy pályázatot, a Fidesz-frakcióra hárul, hogy megszerezzék hozzá a támogatást a központi büdzséből – ez is a Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) hallgatólagos mechanizmusa, a szocialisták vagy a jobbikosok nem ülnek a húsosfazék környékén, esélyük se lenne…

Milliárdok ugyan nem hullottak Gyöngyös ölébe, de jóval többet kaptak, mint Hatvan, ahol a helyi polgármester összekülönbözött a térség erős emberével, Szabó Zsolt fideszes országgyűlési képviselővel, s azóta a Zagyva-parti várost szépen csendben minden fejlesztési listáról lehúznak.

Gyöngyös azonban az elmúlt pár évben kapott ötszázmillió forintot a városból Mátrafüredig tartó kerékpárút megépítésére, jutott pénzt a nagy templom száz éve megrongálódott toronysisakjának cseréjére, s az észak-nyugati városrész rehabilitációjára, beleértve a zömmel cigányok lakta, kétes hírű Duranda-telepet.

Ez utóbbit a Máltai szeretetszolgálattal közösen vezényelik le, félév múlva indul egy 450 milliós műszaki beruházás is ugyanitt, de nyertek közel 300 milliót a művelődési ház energetikai korszerűsítésére, 580 milliót a régi honvédségi laktanya rehabilitációjára.

Édes teher Gyöngyös számára az M3-s autópálya közelsége: ennek köszönhetően jó néhány nagy cég megtelepedett itt, ám az általuk befizetett iparűzési ad miatt a központi költségvetésből közel egymilliárd forinttal kevesebb normatívát kapnak a kötelező feladatokra.

– Nem vagyunk szegény önkormányzat, de annyira gazdag se, hogy ne hiányozzon ez a pénz a fejlesztésekhez

– mondja Hiesz György. Pláne, hogy a város jó adóerő-képessége miatt a kistérség is bűnhődik: a társulási szinten működtetett szociális, gyermekvédelmi és kistérségi feladatokra náluk is kevesebb jut.

 Mészáros Lőrinc, akár a farkas

A klasszikus mesében a három kismalacot bekeríteni készülő farkas előbb csak a hátsó két lábát könyörgi be az ajtón, később azonban már a mellsőket is szeretné beljebb tudni. Valahogy így van ezzel Mészáros Lőrinc is, akinek érdekeltségei a Mátrában is szívesen terjeszkednek.

A gyöngyösiek már kész tényként kezelik, hogy a Quaestor csődje után az ő ölébe pottyanhat a négycsillagos mátraházi Life Style hotel, s ez sokakat arra ragadtatott beszélgetőtársainak közül, hogy magát a Questor-csődöt sem egyfajta véletlennek, vagy a körülmények szerencsétlen összejátszásának tekintsék.

Nemrégiben maga Mészáros Lőrinc ünnepelte meg többek társaságában annak a visontai búzakeményítő gyárnak az alapkő-letételét, amelyet az általa alapított cég épít, s amelyet a kormány 6,2 milliárd forinttal, kiemelt beruházásként támogat.

Az egyik részvevő szerint az ünnepélyes eseményen Mészáros Lőrinc akár áthallásosnak tekinthető elszólással azt mondta: a projekt révén „családjaink gyarapodhatnak”. Az üzemben egyébként évi 250 ezer tonna búzát dolgoznak fel hulladékmentesen.

A legnagyobb falat azonban a visontai Mátrai Erőmű Zrt., amelyet közel háromnegyed részben két német cégcsoport birtokol, s a hírek szerint eladni készülnek többségi tulajdonukat.

A potenciális vevők között pedig ott emlegetik a Mészáros és Mészáros Kft-t is. Az energiabiznisz sokáig jó üzlet marad, de az erőmű hosszú távú működtetéséhez szakértők szerint több ezer milliárd forintos befektetésre lenne szükség, ezt pedig a mostani tulajdonos már nem akarja „beletolni” az erőművi blokkok korszerűsítésébe.

Kérdés, hogy a reménybeli vevő hajlandó lesz-e fejleszteni, vagy pár évig még kiveszi a pénzt az üzemből, utána pedig bezárja, szélnek eresztve a kiszervezett leányvállalatok alkalmazottaival együtt közel 4000 dolgozót.

Ez utóbbi intézkedés hatalmas csapás lenne Gyöngyösre és környékére, ennyi állástalant ugyanis nem tudnának hirtelen felszívni az itteni üzemek.

Adómentesség az időseknek

A mátraalji városban harmincezren élnek, s ez a szám az eddigi tendenciák szerint évről-évre csökken. A város éves büdzséje 11 milliárd forint, az idei költségvetést 637 millió forintos hiánnyal tervezték, a múlt évi maradvány terhére.

A városnak nincs hitele. A bevételek jelentős része származik iparűzési adóból: 2,8 milliárd forintot szednek be ezen a címen. Egyfajta gesztusként a település száz legnagyobb adózója egy-egy ingyenes parkolókártyát kap az önkormányzattól.

Gyöngyösön 2017-ben nem emelték a helyi adók mértékét.

A 70. életévüket betöltött lakosoknak semmilyen helyi adót nem kell fizetniük, a vállalkozások a korábbi egymillió helyett ettől az évtől már hárommillió forintig rendelkezhetnek arról, hogy a befizetett helyi iparűzési adójuk ezen részét mire költse a város.

A térség két legnagyobb foglalkoztatója a visontai Mátrai Erőmű Zrt. és a gyöngyöshalászi Apollo Tyres gumigyár, de sokan járnak a hatvani Bosch-ba is dolgozni. A munkanélküliségi ráta megfelel a megyei átlagnak: 4,2-4,5 százalék között mozog.

nepszava.hu