Ritka esetnek gondolhatnánk, hogy az elmeosztály tüzet fogjon, mégis meglepően sok hasonló példa volt rá az elmúlt két évtizedben Magyarországon. A valódi mentális gyógyítás hiánya a pszichiátriai osztályokon egyre égetőbb probléma.

Zuhannyal oltották el a lángoló beteget a debreceni kórház pszichiátriáján, akinek nemcsak az ágyneműje, de a haja és hálóingje is tüzet fogott. Egy helyi hírmagazin felkereste a kórházat, hogy további részletekre is fényt derítsen az eset kapcsán, az intézmény azonban nem volt hajlandó nyilatkozni. Annyit azért kiderítettek, hogy a beteg sérülései komolyabb ellátást igényelnek, a debreceni klinikán kap kezelést. Még nem telt el két év a legutóbbi tűzeset óta, ami ugyanebben a kórházban történt. 2018 márciusában egy, a kórház pszichiátriáján kezelt beteg okozott tüzet, melynek okán 52 embert kellett kimenekíteni az épületből. Feltételezhetnénk, hogy a parázsló hangulat csak ennek a kórházi osztálynak sajátja, ám a sajtóhírek tanúsága szerint a fokozott gyúlékonyság nagyon is általánosan jellemző az elmeosztályokra.

Íme egy rövid áttekintés az elmúlt évekből:

• 2006. december 18.: Tűz a hejőbábai pszichiátriai intézetben – A jelek szerint a beteg maga okozta a tüzet, vélhetően dohányzás közben elaludt.
• 2007. január 31.: Kigyulladt a hejőbábai pszichiátria – Egy ember súlyosan, három könnyebben sérült meg a tűzben, amelyet vélhetően az okozott, hogy valaki ágyban dohányzott.
• 2012. június 16.: Rejtélyes tűzhalál a nyírlaki pszichiátriai otthonban –  Egy ötven év körüli asszony belehalt az égési sérüléseibe.
• 2013. január 14.: Tűz a makói kórházban – A makói Dr. Diósszilágyi Sámuel Kórház-rendelőintézet pszichiátriai osztályán gyulladt ki egy betegágy, valószínűleg dohányzás miatt.
• 2013. szeptember 30.: Kigyulladt a Füzesabonyi Pszichiátriai és Szenvedélybetegek Otthona – Szándékosság gyanúja miatt tűzeseti helyszíni szemle és tűzvizsgálati eljárás is indult.
• 2013. december 16.: A tűzoltóknak háromszor is ki kellett vonulniuk szombathelyi Markusovszky kórházba, mert egy pszichiátriai ápolt újra meg újra felgyújtotta az ágyneműjét. Hárman is füstmérgezést szenvedtek, egy ápoló és két beteg.
• 2016. február 26.: 17 beteget kellett kimenekíteni a győri Petz Aladár kórházból, pszichiátriai beteg okozhatta a tüzet. Három ápoló füstmérgezést, egy beteg égési sérüléseket szenvedett.
• 2017. január 7.: Tűz ütött ki a táplánypusztai Dr. Piróth Endre Mentálhigiéniés Otthonban, egy ember életét vesztette. Negyvenheten szenvedtek füstmérgezést, közülük tizennégyet kellett kórházba vinni.
• 2018. március 12.: Kigyulladt az egyik kórterem a debreceni Kenézy Gyula Kórház vasárnap reggel, 52 embernek el kellett hagynia az épületet a tűz miatt.
• 2020. január 15.: Ismét debreceni a Kenézy Gyula Egyetemi Kórház pszichiátriai osztályán csaptak fel a lángok, egy páciens égési sérüléseket szenvedett.

A felsorolt esetek közös jellemzője, hogy kórház vagy pszichiátriai otthon betege volt a tűz közvetlen okozója. Ugyan kiélezhetnénk a gondolatot arra is, hogy a mentális zavarokkal küzdő személyek kiszámíthatatlanok és gyakran okoznak problémát, a körülményeket jobban megvizsgálva sokkalta aggasztóbb okokra bukkanhatunk. Egy jogvédő szervezet által korábban feltárt eset kitűnően példázza, mi állhat még a hasonló incidensek hátterében.

2000-ben történt, hogy egy székesfehérvári kórház pszichiátriáján egy idős asszony, aki mellesleg erős dohányos volt, szeretett volna rágyújtani, ám a nővérek nem engedték neki. Ettől nyugtalanná vált, a személyzet tagjai pedig azt a megoldást találták a legmegfelelőbbnek, hogy a hölgyet szíjakkal és összecsomózott lepedővel az ágyához kötözték. A nő éjszaka megpróbálta magát kiszabadítani. A szíjakat sikerült is kioldania, a lepedő csomóival viszont nem járt sikerrel, így a zsebében lévő öngyújtóval próbálta meg elégetni azt, hogy kiszabadulhasson. A terve sajnos nem járt sikerrel, a lepedő lángra kapott, és – bár az éjszaka nyugodt csendjét megtörve igen hangosan kiabált az ijedtségtől – mire az ápolók észlelték a tüzet, már mindkét lábán harmadfokú égési sérüléseket szenvedett. A tűz oly mértékben károsította a hölgy lábait, hogy amputációra volt szükség a szövődmények elkerülése érdekében.

A párhuzam a szervezet által kivizsgált eset és a felsorolt pszichiátriai tüzek között igen szembeötlő, hiszen szinte minden esetben maguk a betegek idézték elő a lángok fellobbanását – ami aligha enged arra következtetni, hogy az elmeosztályok lakóinak a gyógyulásukhoz megfelelő körülmények között telnek a napjaik. Hiszen egy olyan nehezen megfogható dologra, mint egy mentális rendellenesség, sokkalta inkább jelenthetne kezelést egy nyugodt környezet, ahol szeretettel viselik gondját az embernek – ezzel szemben az elzárás, a kényszerintézkedések, és az erős tudatmódosító szerek vannak jellemzően túlsúlyban. Ezek a körülmények alapjában véve magyarázhatják, miért akarják szabotálni a páciensek azt az intézményt, amely mentális zavaraikat volna hivatott enyhíteni. Szintén nem elhanyagolható nézőpont, hogy ha az ott élő betegek ténylegesen megkapják a megfelelő figyelmet, hogyan nyílhat lehetőségük arra, hogy tüzet gyújtsanak akár saját szobájukban. Fogható ez persze arra, hogy az intézmények nem rendelkeznek elegendő emberi erőforrással, de alighanem még így is szemet szúrhat az elmúlt évtizedek mintázata alapján, hogy a mentális egészségügyi egységek a jelenlegi működési állapotukban egyszerűen nem alkalmasak a mentális gondokkal küzdő emberek gyógyítására.

CCHR