Tolnanémediben már nem csak a menekültekkel riogatják az embereket, hanem a gondozottakkal is: népszavazással fúrták volna meg a humánus lakásotthonok építését, de a helyiek többsége nemet mondott az embertelenségre.

Eddig sokan a migránsoknak ágyaztak meg, most meg megágyazunk a zártosztályosoknak? Ilyen, és ehhez hasonló, meglehetősen indulatos és gyűlöletkeltő vélemények sorakoznak azon a négy oldalas szórólapon, amelyet az elmúlt hetekben minden tolnanémedi postaládába bedobtak. A röplap készítői arra buzdították a helyieket, hogy vegyenek részt azon az anyák napján tartott népszavazáson, amelyen egy tavaly tavasszal elfogadott határozat visszavonásáról döntöttek. Ebben a helyi képviselő-testület kimondta, hogy a belecskai szociális otthonból 48 lakót a településre költöztetnek lakásotthonokba, valamint építenek egy százfős foglalkoztatót is, amelyet a simontornyai és regölyi gondozottak is igénybe vehetnek.

A valamivel több mint ezer fős tolnai településen 862 választó szerepel a nyilvántartásban, közülük 218-an támogatták a korábbi polgármester, Miklós Lajos által beadott népszavazási kezdeményezést. A referendumon 184-en voksoltak, közülük 182-en érvényesen, s 161-en akarták, hogy a testület vonja vissza tavaly tavaszi döntését. Ám hiába a 88,4 százalékos fölényük, mivel mindössze a falu 21 százaléka járult az urnákhoz, a népszavazás érvénytelennek bizonyult. Így aztán megkezdődhet az építkezés: egy uniós program részeként négy lakásotthont és egy foglalkoztatót húznak fel a településen.

- Miért nem kellenek a környékbeli falvaknak, miért éppen ide kell hozni őket?

– kérdezte az egyik presszó előtt Ács Gábor, az egyetlen a beruházás ellenzői közül, akivel beszéltünk és a nevét is vállalta. – Abba belegondoltak, hogyan lehet majd eladni a házakat, ha fogyatékosokat költöztetnek a szomszédba? Némediben eddig két ilyen lakott, azokat eddig elvitték máshová, Most idehoznak százat - mondta.

- Ugyanolyan emberek, mint te vagy én!

– fakadt ki mellett egy negyvenesforma férfi, aki azt is megjegyezte: "Sokkal jobb lesz nekik normális körülmények között, az emberekkel együtt élve, mint amikor elkülönítették őket. Sokkal jobban tudnak majd fejlődni".

Utóbbi véleményt többen osztották a faluban, mint Ács Gáborét, ám érezhető volt: noha elvileg a vita lezárult, a település megosztottsága megmaradt.

– Ez a falu már rég különböző pártokra szakadt

– legyintett egy árokparton ásó férfi. - Akadnak, akik a kettővel ezelőtti polgármester, Miklós Lajos hívei, mások a tavaly lemondott polgármesterasszonyt támogatják, és persze az új faluvezetőnek is megvan a maga tábora- mondta.

A regnáló polgármester, Vígh László szerint azért ennyire nem vészes a helyzet, vasárnap óta valamelyest csitultak az indulatok.

- Elképesztő történetekről beszéltek a faluban

– magyarázta. – Elmebeteg gyilkosoknak állították be a gondozottakat, noha Belecskáról csak az enyhe és közepes értelmi sérülteket költöztetnék ide. A legtöbbjük Down-kóros, vagyis nemhogy veszélyes, de éppenséggel tele van szeretettel. Az a legborzasztóbb, hogy olyanok is az ellenzők közé álltak, akiknek a családjában szintén akad értelmi sérült…

Vígh László szerint az emberi oldala mellett a projekt gazdasági haszna sem elhanyagolható. A nagyjából 500-600 millió forintos beruházás ugyanis 40 munkahelyet jelent, emellett a lakásotthonok és a foglalkoztató ellátását is az önkormányzati konyha biztosítja majd.

Nehéz elhinni, hogy időre elkészülnek a projekttel. Forrás: nepszava.hu

- Jelenleg úgy száz adagot főzünk, és 6-7 milliós veszteséget termelünk

– jegyezte meg a polgármester –, az új lehetőségnek köszönhetően ki tudjuk majd hozni nullára a működést. Vagyis megmenekül a konyha, mert úgy nézett ki, be kell zárni. Ez is négy munkahely jelenleg, és ide is fel kell majd vennünk új munkaerőt. De ez nem érdekelte az ellenzőket, mint az sem, hogy közel egymillió forintot dobtunk ki fölöslegesen a népszavazásra. Azt ugyanis lehetett tudni, hogy a falu felét bizonyosan nem tudják majd az urnákhoz szólítani…

A falu vezetője hozzátette: olyan volt az elmúlt időszak, mint a süketek párbeszéde. Hiába tartottak két fórumot az ügy kapcsán, illetve nyílt napot a belecskai otthonban, az ellenzőkre semmi sem hatott.

- Belecskán velem együtt négyen voltunk

– legyintett -, vagyis meg sem akarták tudni, kik ellen tiltakoznak. Helyette azt terjesztették, hogy a képviselőkkel együtt majd jól megszedem magam az építkezésen, mert idetolnak vagy félmilliárdot, s abból szépen lehet csipegetni. Pedig többször elmondtuk, ez a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság projektje, ők bonyolítanak le mindent, mi csak a területet adjuk.

Az egyik parcella a vasútállomástól úgy negyven méterre lett kijelölve, a Zrínyi utca végi földdarabon jelenleg húsz centi magas a kukorica. Nehéz elképzelni, hogy itt az év végére száz fős foglalkoztató áll majd, ahol a fogyatékkal élők gyertyát öntenek, szőnyeget szőnek, tésztát készítenek.

- Ezek nem rossz emberek, csak betegek szegények

– mondta Perczel Józsefné, aki a majdani foglalkoztatóhoz legközelebb eső házban lakik. – Szégyen, amilyen felhajtást csináltak velük kapcsolatban, még szórólapot is hoztak, de kidobtam, annyi mocskolódás volt benne. Minket biztos nem zavarnak majd, a párom fia a belecskai otthonban dolgozott, pontosan tudjuk, kik laknak ott, egyáltalán nem erőszakosak. Csendben mondom, ezzel a véleménnyel kisebbségben vagyok a környéken, a szomszéd is erősen kampányolt ellenük…

Ebben a házban nem találtunk senkit, annál több ellenzőt a környéken: a közeli kisbolt előtt név nélkül többen is hajlandóak voltak beszélni.

- Nem a betegekkel van baj, hanem a létszámukkal

– jelentette ki őszintén egy kétgyerekes fiatalasszony. – Ha csak egy vagy két lakásotthon épülne, engem nem zavarna. Így viszont százan vonulgatnak majd naponta az utcánkban. Ez a falu legcsendesebb része, most majd nemcsak a Némedibe költöztetettek járnak erre, de Simontornyáról és Regölyből is ide hozzák a gondozottakat a nappali foglalkoztatóba.

- Ki meri így kiengedni a gyerekét egyedül az utcára?

– vette át a szót egy másik asszony.

– Eddig simán elküldtem a boltba a nyolcéves kölykömet, más pedig még a nála is kisebbet: kapott egy cetlit és pénzt, a boltban odaadták neki, ami kell, aztán hazajött. Nem lehetett baja, mindenki ismer mindenkit. Mostantól viszont idegenek grasszálnak majd a faluban…

- Viszont legalább a gyerekek megtanulják, hogy attól, hogy beteg valaki, ugyanolyan ember, mint ők

– jegyezte meg halkan egy harmadik nő. – Őket ugyanis nem zavarja a másság, s van esély, hogy toleránsabbak lesznek, mint a szüleik…

A gyűlöletkeltő sárga szórólapot olvasva ez nem lesz nehéz. Elképesztően durva, demagóg állítások sorakoznak a természetesen szerzők nélküli oldalakon: „A menyem szó szerint azt mondta, felejtsem el az unokák nyaralását, mert nem hozza ide őket prédának! Mi van, ha késsel jön nekem, mert olyanja van? Eddig be kellett zárni őket, most meg kiengedni? Némedi szerintem többet érdemel, mint belecskai gondozottakat! Én megmondom őszintén: se migránsokat, se bolondokat!”

- Felháborító és gusztustalan!

– mondta feldúltan Taróczy Tamásné nyugdíjas óvónő. – Nem is értem, hogyan aljasodhatnak le ennyire egyesek. Mintha nem is emberekről beszélnének…

A feldarabolás veszélyei

Nagyon szomorú, hogy ilyen helyzetek kialakulhatnak. Eddig is keveselltük az előkészítő intézkedéseket, de most a gyakorlatban is látszik, hogy az érzékenyítő programok nem elég hatékonyak

- nyilatkozta a Népszavának Gyene Piroska. Az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (ÉFOÉSZ) elnöke emlékeztetett: már korábban is felhívták a kormány figyelmét arra, nem a legjobb ötlet, ha a fogyatékkal élő emberek csoportjait kicsi, néhány száz fős falvakba költöztetik a nagy szociális intézetekből.

Ilyen környezetben esély sincs a fogyatékkal élők teljes és hatékony társadalmi részvételének megteremtésére, másrészt számítani lehet arra, hogy egyes településeken a lakosság idegenkedni fog az új lakóktól. - Ezek az emberek is a mi honfitársaink, nem a Holdról érkeznek. A költözésre megfelelően fel kell készíteni őket is, és a fogadó település lakóit is. Ehhez nem elegendő néhányszor ellátogatni a szociális intézetekbe, valódi programok kellenek - fogalmazott Gyene Piroska.

nepszava.hu