Majd felveszem a sportszerelést és futni indulok. Ez az az idő, amikor a madarak magukhoz térnek és csicseregni kezdenek. Eloszlik az éj sötétje, a hajnali levegő pedig árasztja a friss oxigént:

Az Éjjelre mikor eloszlik, (Korán 81:17)

A Hajnalra, mikor az lélegzik, (Korán 81:18)

Ez az az idő, amikor a legmélyebb gondolatok jutnak eszembe. Észreveszem a sok jelben azt a világot, ahova tartozom. Egy idő után nem tudatosul bennem a futás fáradsága, mintha úsznék egy térben, ami átölel, befogad, gondolatokkal tölti elmémet, friss oxigénnel tüdőmet és harmóniával érzésvilágomat.

Mondd: „Ha az óceán tinta lenne Uram szavaihoz, előbb apadna ki az óceán, minthogy Uram szavai kiapadnának, még ha még egy óceánt is hozzátennénk.” (Korán 18:109)

Allah Szavai és Kegyelme nem fejezhető ki emberi szavakkal és az emberi értelem határai között. Minél jobban elvegyülsz az ember kreálta világban, annál idegesebb leszel, világlátásod beszűkül és hajlandó vagy elhinni, hogy csak ebben a művilágban lehet létezni. Pedig ki lehet emelkedni belőle. Ott a milliónyi üzenet, jel, ami körbevesz, melyek hívnak egy olyan világba, ami megnyugtat és megelégít.