Egyszerűen nem lesz annyi orvos sehol a világon, amennyire szükség lenne, ezért néhány cég majd azt mondja, hogy rendben, meggyógyítalak, cserébe kérem az összes adatod - mondta egyebek mellett a Népszavának adott interjújában Rab Árpád jövőkutató. És akkor akár a napi lépésszámom is ellenőrizheti, hogy lássa, mennyire élek sportosan. Látja a kalóriabevitelem, sőt a személyes kapcsolataimat is, hiszen a kontakt-kutatás is fontos lehet egy fertőző betegség esetén.

Lehetséges, hogy az állam, vagy az egészségbiztosító előírja valakinek, hogy kötelező egy héten háromszor elmennie kocogni, viszont maximum két szelet csokitortát ehet meg, és látni is fogja, hogy ezeket teljesít-e. Ha így lesz, akkor a demokráciákban ezek üzleti modellek mentén zajlanak majd. Nem lehet kötelező kocogást előírni, ellenben szerezhetnek az emberek mondjuk egészségügyi pontokat, például kocogással, amiket kedvezményekre válthatnak be.

Valószínűleg a munkaadó is előírhatja majd a kocogást, mert nem emberi jog egy adott cégnél dolgozni. Emellett társadalmi nyomás jelenhet meg: ha nem szerzel egy hónapban legalább száz egészségügyi pontot, akkor furcsán néznek majd rád. Kínában, ahol már bevezették az állampolgárok számára a jó pontok megszerzésének rendszerét, ez társadalmi rétegződést eredményezett. A nyolcszáz pontosok már másképp tekintenek azokra, akiknek csak hatszáz pontja van.

Kasztokra szakadás

Yuval Noah Harari történész ezekkel a trendekkel kapcsolatban azt jósolja, hogy az emberiség két kasztra szakadhat majd. Lesznek, akik sokáig élnek, szépek maradnak, egészségesek még öreg korukra is, és lesz rengeteg ember, aki ezt nem engedheti meg magának. A jövőkutató szerint ez valamilyen szinten ma is zajlik már, de két fajra, vagy kasztra azért nem különülhet el az emberiség, mert az arányok nagyon szélsőségesek lennének.

Ma is azt látjuk, hogy mondjuk egy menő színésznő akár évtizedeket is el tud tüntetni a korából, nem csak a Botox-kezelések, de az egészségesebb élet, jobb lakás, jobb étel miatt. Ha őt odaállítanánk egy indiai nyomornegyed beteg, alultáplált lakója mellé, kis túlzással már most is mondhatnánk, hogy nem ugyanahhoz az emberi fajhoz tartoznak.

Összességében egyénenként egy sokkal zártabb, megfigyeltebb világban élünk majd, és azok, akik nem törekednek a tanulásra, tudatosságra, borzasztóan kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek. Ha Magyarország nem él a lehetőségeivel, nem lesz képzett a lakosság többsége, akkor egy olcsó, periférikus lerakatként vegetálunk majd, egészségtelen környezetben. (napi.hu)