h i r d e t é s

Ha Orbánnak az kell, hunok vagyunk

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Ha Orbánnak az kell, hunok vagyunk

2019. augusztus 21. - 09:12

 

A magyar eredettörténet manapság nem indokolt reneszánszát éli. Különösen a szélsőjobboldali önjelöltek körében divatos ma a hunoktól származtatni magunkat. Hogy erre kézzelfogható bizonyítékot senki nem tud felmutatni, az látszólag mellékes. Ami azt illeti, az illetékeseknek bőven elég annyi, hogy „történészek bebizonyították”. Ám sem a történész neve, sem a hivatkozott bizonyítékok nem kerülnek bemutatásra. Meg kell elégednünk azzal, hogy van.

Erre csapott le Orbán Viktor is, aki a magyar hun-türk eredetéről beszélt türkmenisztáni látogatása alkalmával. Mi tagadás, kivételes érzékkel hívja magához azt a söpredéket (Heller Ágnes okkal nevezte az egyébként érdemi képességekkel nem bíró egyedeket így). Ők azok, akik hatalmon tartják. Mindegy, hogy a Választási Irodát kell megszállni, vagy kormányt kritizálni merészelőket kell zaklatni, a miniszterelnöknek nem megerőltetnie magát, hogy ráuszítsa bárkire ezeket az egyedeket.

Neparáczki szerint kutatásaiból „az következik, hogy a néphagyományok és a krónikák valós alapokon állnak, adataikat komolyan kell venni”. Abban nem téved, hogy mintegy 700 évig teljes volt a közmegegyezés: a magyarok a hunoktól származnak. Az állítást csak a XIX. század végén kezdték nyelvészek és történészek kétségbe vonni, a kérdés máig nem jutott nyugvópontra.

A hun hagyomány magyarországi írott forrásban először Anonymusnál bukkan fel, igaz, a nép nevét ő nem írja le, csak az Árpád-ház származását vezeti vissza Attiláig. Hallhatott valamit a székelyek hun tradíciójáról is, mert őket Attila népének nevezi. Teljes részletességgel Kézai Simon dolgozta ki a hun eredetet a XIII. század végén, ez a hun–magyar azonosság a XV. századra a magyar nemesség meghatározó ideológiájává vált, amit az akkor már nyomtatásban megjelenő krónikák tovább erősítettek. Thuróczy János XV. század végi magyar krónikájában tovább színezi a történetet, sőt Mátyás királyt, nyilván nem függetlenül az uralkodó szándékától, második Attilának írja le. Thuróczy nyomán – a két humanista történetíró, Antonio Bonfini és Petrus Ransanus felkérésre – a Magyarországon dolgozó itáliai írók is nagy teret szenteltek a hun származás bemutatásának. /hvg/

És bár Orbán aligha ismeri ilyen részletességgel a magyar történészet történetét (micsoda kifejezés!), a magyarok többségére jellemző gőgös fensőbbségtudatot annál jobban. Középszerű politikus létére kiválóan ért ahhoz, hogy megadja azt ezeknek az embereknek, amire neveltetésük eredményeképp a legjobban vágynak.

Nemességre azonban már nem számíthat tekintve, hogy eltűntek a történelem süllyesztőjében és a tudomány megcáfolta a hun eredetet. Marad a kevésbé tanult réteg. Ez pedig abszolút előnyére szolgál, hiszen a pusztító politikája eredményeképp egyre nagyobb méreteket öltő elvándorlásnak köszönhetően növekvő többséget sikerül maga mögé állítani.


 

h i r d e t é s