Hadi tábor
Az ország háborúban áll! Nem Ukrajnával, nem Romániával, nem az Unióval, nem a NATO-val! Önmagával! A polgáriaival!
És nem (csak) a propaganda, hanem a közszolgáltatások szintjén!
Katonai igazgatásra rendezkedik be (egyelőre) a kiskereskedelem, a munkavállalók jogai, az egészségügy és az oktatás területén. (Aztán jön majd a vízügy, az energetika. A sorozás. A munkaszolgálat?)
Az egészségügyet és az oktatást padlóra küldő Orbán a repülő orvosok után a repülő pedagógus-megoldást is kipróbálja.
Kiszivárgott hírek szerint a pedagógusok, a rájuk nyártól vonatkozó új szabályozás szerint hatvankilométeres körzetben más iskolákba vezényelhetők lesznek (akár a hivatásos katonák, a rendőrök – akik viszont önként vállalják a szolgálat eme elemét)!
Nézzük:
1./ A tragikus pedagógushiányt tagadó oktatási kormányzat által de facto, az intézkedéssel elismert létszámhiány efféle „orvoslása” (akár az egészségügyben végrehajtott és az orvosok zöme által elutasított elképzelés szerint) egyenesen nyilvánvalóvbá teszi, hogy kiagyalói akkor láttak utoljára iskolát, amikor (ki, hány év után) utoljára léptek ki az alma mater kapuján.
Halvány fogalmuk sincs az oktatás, a pedagógus munkájának legalavetőbb elemeiről, (továbbá a pedagógustársadalom léthelyzetéről sem!)
Pintér a maga részéről be is ismerte – akkor mi a fészkes fenének irányítja?
Az oktatás nem abból áll, hogy valaki, a tanulók számára tökéletesen ismeretlen, egyszer-egyszer az órára betévedő, az anyagot így-úgy leadó személy megjelenik, és negyvenöt percet tölt az osztállyal!
Az osztály (mellesleg az iskola egésze, a tantestület is) élő organizmus, a diákok és a tanító néni, később az osztályfőnök és a rendszeresen őket tanító szaktanárok együttese!
A pedagógus – ha jól végzi a munkáját – együtt él az osztályával, folyamatosan figyelemmel kíséri a diákok fejlődését/lemaradását, a kialakult bizalom légkörében megbízható, felnőtt ismerősként megosztják vele a problémáikat, a szorongásaikat, az örömeiket.
Tanácsot, iránymutatást kérnek, igényelnek, és kapnak!
A pedagógus nemcsak leadja az anyagot, és számonkér!
Nem közértben vagyunk, kérem, ahol megveszem az árut, kifizetem, aztán adieu!
Oktatási-nevelési feladatot (igen, Orbán úr, nevelésit!) máshogy nem lehet eredményesen végezni!
Mi marad ebből a szimbiózisból, együttélésből jöttment repülő pedagógus és osztály közt?
2./ Másfelől, és az előzőektől függetlenül: a pedagógustársadalom összetétele minden, részben egzisztenciális szempontból eltér az orvostársadalométól!
A cekkerekkel megpakolt, hatvankétéves, az iskolába metróval, villamossal, vidéken kerékpárral, Volán-járattal bejáró tanárnő fog tömegközlekedéssel bumlizni hatvan kilométeres körzetben? Vonatra, félnaponként érkező buszra várva?
Ha meg kocsija van, önköltségen fog autózgatni egész nap, hogy éhbérért halálra strapálja magát, valami hozzá nem értő idióta által meghatározott körforgásban?
Csak azért, mert tökkelütött, hozzá (és semmihez) nem értő kormányunk nem hajlandó érdemben rendezni a közoktatás (meg az egészségügy) helyzetét?
Mert nem hajlandó pénzt költeni rá?
Meg azért, mert Orbán véres bosszút forral a renitens orvosok és pedagógusok ellen (mint mindig, mindenki ellen, lásd Iványi), akiknek volt pofájuk bírálni, fellépni ellene?
Mert a kártyában – biztos vagyok benne – e szubjektív, és tán mindennél erősebb elem is benne van!
Ez az ember beteg!
Pontosan úgy vízionál nem létező konstellációkat, mint Hitler 1945 áprilisában, amikor a körbezárt Berlin Kancelláriájának pincéjében – utolsó tartózkodási helyén- nem létező német hadseregeket irányított az oroszok ellen.
Orbán nincs körbe zárva! De, a józan ítélőképességét már elvesztette!
És nincs, aki meg merné állítani!
Hová tart ez az ország?
A tegnapi – a témával foglakozó írásomban – utaltam rá, hogy az új szabályozás további elemeit majd még megismerjük.
Arra azért nem gondoltam, hogy tizenkét óránként változik a hadihelyzet!
(Hogy egyre rosszabbodik, az nem volt kétséges!)
Mint az Orbán fejében létező háborúban! De, az általa épített szekértábor valóságos!
És a közkatonának: kuss!