Ez a hír vegyes érzelmeket váltott ki világszerte. Volt itt nemzetközi tiltakozás, EU figyelmeztetés, ami gyakorlatilag a török belügyekbe való beavatkozás, szekuláris körök felháborodása, ortodox egyházi sajnálkozás stb.
Minden társaság másként értékeli. Akinek csak politikai világlátása van, az Erdogán elnök politikai lépésének tudja be, amivel hatni akar török és nemzetközi muszlim érzelmekre egy olyan helyzetben, amikor Törökország meghatározó térségi erővé növekedett. Hatása van a Földközi tenger medencéjének jövőjére, Európa sorsának alakulására menekültpolitikája miatt, valamint olaj és gázvezetékek logisztikájának alakulására.
Aki érzelmi alapon közelíti meg, azt az időszakot tartja fontosnak a Hagia Szophia történetében, amit ízlése szerint az épület betöltött fennállása óta. Az ortodoxok a katedrálisukat, a szekulárisok a múzeumukat, a muszlimok a mecsetjüket látják benne a hozzá kötődő történelmi eseményekkel.

Mintegy ezer évig a Hagia Szophia volt a Konstantinápolyi Patriarchátus székhelye. A Latin Császárság (1204-1261) idején a keresztesek kifosztották és római katolikus templommá alakították át. 1261-ben a bizánci birodalom restaurálásának nyitányaként a görög seregek visszafoglalták Konstantinápolyt, és a nikaiai Mikhael Palailogoszt VIII. Mikhaél néven a Hagia Szophiában koronázták meg.

Imairány Isztanbul felől

Amikor II. Mehmed, a „Hódító” (Fatih) 1453. május 29-én elfoglalta Konstantinápolyt, már aznap elrendelte a Hagia Szophia muszlim imaházzá (dzsámi) való átalakítását és június 1-jén már részt is vett az itt tartott istentiszteleten. Fontos megjegyzés: Igaz, hogy Fatih szultán harcban foglalta el Konstantinápolyt, de a Hagia Szophiát nem erővel vette be, hanem megvásárolta! Ezt sosem hangsúlyozza senki. A hadat haddal győzte le, de a hittel nem hadakozott, hanem fizetséggel adózott! Ettől kezdve a Hagia Szophia öt évszázadon keresztül mecset volt. Nem akármilyen mecset! Tudjuk, hogy az Iszlámban nem csak a mekkai Kába köve töltötte be az imairány szerepét (qibla), hanem volt időszak, amikor a jeruzsálemi Al-Aqsza felé imádkoztak a hívők. Isztanbulból nézve az a különleges helyzet adódik, hogy Jeruzsálem és Mekka ugyanaz az imairány. Jeruzsálem és Mekka Isztanbulból egy vonalba esik.
1934-ben azonban, Kemal Atatürk múzeummá alakította. Atatürk mindent elkövetett, hogy „modernizálja’ a török gondolkodást. Bevezette a latin betűket, átalakította az intézményrendszert, aminek alapja az Iszlámhoz kötődő hagyományos létesítmények megszüntetése, helyesebben az Iszlám gondolkodás tűzzel vassal irtása volt. A minaretekből csak török nyelven hangozhatott el a jól ismert imára hívás (Azan), amit csak 1950-ben engedélyeztek újból arabul. A katonai diktatúrák alatt központilag megírt pénteki szónoklatokat mondhattak el az imámok. De jól tudjuk, minden, amit elnyomnak, felerősödik. Az Iszlám törekvésekkel is ez történt. De most váltsunk át egy másik híres esetre és lássuk mi történt a Mekkai nagymecsetet követő második legnagyobb dzsámival, a Córdobai nagymecsettel?

A Córdoba mecset – székesegyház (spanyolul: Mezquita-Catedral de Córdoba), hivatalos egyházi néven Nagyboldogasszony Székesegyház (spanyolul: Cestral de Nuestra Señora de la Asunción) a Córdobai egyházmegye katolikus katedrálisa, amit Szűz Mária Mennybemenetelének szenteltek és a spanyol Andalúzia régióban található.
Eredetileg 784-ben Abd al-Rahman I elrendelt itt egy mecset létesítését, amelyet a későbbi muszlim uralkodók jelentősen kibővítettek. A Reconquistát követően Córdoba 1236-ban visszatért a keresztény uralomhoz és az épületet katolikus templommá alakították át.

Córdobai nagymecset

Íme, a muszlim szívek is fájnak, hiszen hitünk szerint bálványimádás folyik az Allahnak szentelt szentélyben! Aki nem hiszi, menjen oda és nézze meg belülről! De nem sírunk, nem verjük ki a balhét, csupán sajnálkozunk.
Ez a kövek, épületek sorsa. Százával, ezrével alakítottak át mecseteket templomokká és templomokat mecsetekké. Egy szentély nem csak imahely, hanem jelkép. A jelképek elfoglalása, átalakítása pedig üzenetet hordoz.
Én a magam részéről üdvözlöm a Hagia Szophia mecsetté visszaalakítását, hiszen ez nem gátolja senki számára ennek a fantasztikus épületnek a meglátogatását és visszaáll az eredeti funkció, nevezetesen az Egy Isten szolgálata.
De én is csak köveket látok ott. Eszembe sem jut a politikai vezetés sem Törökországban, sem Szaúd Arábiában, sem Iránban. Nem síita, szunnita, vahabita baromságok töltik ki agyamban azt a teret, amit a hit számára fenntartok, hanem azt látom, hogy Allah mindent visszavesz és megőriz, ami az övé és veszni hagyja azt, amit az ember névleg Neki szentel, de csak azért, hogy az ember dicsőségét zengjék benne. Ez így volt a történelemben mindig és így is lesz.
Az én mecsetem továbbra is egy fa. Nem ortodox, nem katolikus, nem síita és nem szunnita fa. Egy árnyékot adó fa. Egy fa, aminek csodáit magyarázzák a szekuláris tudósok, papok, lelki vezetők, de nem értik annak „szentségét”. Egy fa, aminek kedvéért nem kellett kiirtani inkákat, majákat és rabszolgákat sem kellett miatta vadászni. Egy fa, ami alatt sem pedofil papok, sem agymosott sejkek nem gyűjtenek demagóg módon maguk köré elbutított zombikat azért, hogy egymás ellen fordítsák őket.