Magyarországon még napjainkban is Radó Sándort emlegetik, ünnepelik a titkosszolgálatok, aki egykoron a Szovjetunió javára kémkedett. Természetesen ugyanazok kémelhárítók, akik 1956 és 1990 között is „szakemberként” tevékenykedtek szövetségben a béketábor őreivel. – A magyar hírszerzők eseteit, akik a NATO tagországok megbízásából végezték az életveszélyes munkájukat, napjainkban is sűrű homály takarja. – Két évvel ezelőtt (amikor Izrael Állam Budapesten forgatta az Eli Cohenről szóló film jeleneteit), a volt politikai foglyok nyílt levelet írtak az Orbán-kormánynak, követelve „az első NATO-katonák” rehabilitálását… Választ azóta sem kaptak.

*

Eli Cohen hírszerző tevékenysége több hadosztály erejével ért fel.

Eli Cohen 1924-ben egy aleppói zsidó család gyermekeként az egyiptomi Alexandriában született, és ott is nevelkedett. Fiatalon csatlakozott a cionista mozgalomhoz. 1957-ben vándorolt be Izraelbe, miután az 1956-os szuezi háborút követően Egyiptom kiutasította az egész alexandriai zsidó közösséget. 1959-ben vette feleségül Nadiát, az ismert izraeli író, Szami Michael nővérét.

1960-ban csatlakozott az izraeli hadsereg ún. 188-as egységéhez. Ennek az egységnek a feladata az ellenséges országokban való hírszerzés és egyéb különleges feladatok végrehajtása volt.  Később ezt az egységet a Moszadba, azaz az izraeli titkosszolgálatba olvasztották be.

Kiképzése után, 1961-ben, Eli Cohent Argentínába küldték, ahol egy szíriai származású kereskedő, név szerint Kamal Amin Thabat fiktív szerepét játszotta el. Ott ismerkedett meg Amin El-Hafaz ezredessel, aki később Szíria miniszterelnöke lett.

A szíriai kapcsolat

Szovjet kémelhárítók buktatták le a zsidó hírszerzőt

1962-ben a hamis személyazonossága segítségével Damaszkuszba érkezett, ahol gazdag, nagylelkű és buzgón patrióta szír hazafiként ismerték meg. Megnyerő személyiségének köszönhetően jó kapcsolatot épített ki a szíriai hadsereg magas rangú tisztjeivel, illetve a politikai élet több fontos szereplőjével. Velük együtt járta be egész Szíriát beleértve a Golán fennsíkot, ezáltal sok fontos katonai és politikai értesüléshez jutott hozzá. Nagyszerű memóriája segítségével tudott adatokat szerezni a szíriai hadsereg minden egyes állásáról. A híreket egy álcázott rádióadó segítségével naponta küldte Izraelbe. Későbbi értékelések szerint Eli Cohen tevékenysége több hadosztálynyi katonai erővel ért fel.

Azért esett Cohenre a választás, mert kiválóan beszélt angolul, arabul és franciául, ráadásul külseje alapján elment volna szíriainak is. Egyiptomi arab dialektusát el kellett felejteni – a Moszad legsikeresebb katonája erre is képes volt. Küldetéséről még felesége, Nadia sem tudott, neki annyit árult el, hogy az izraeli védelmi minisztérium alkalmazottjaként megy kiküldetésre.

Miután 1962-ben Damaszkuszba érkezett, gyorsan a társasági élet középpontjába került, élvezte a nők társaságát, a finom borokat az előkelő estélyeken, és bőkezűen szórta a pénzt. Rendszeresen meghívta egy-egy nagy orgiára otthonába az ország legbefolyásosabb embereit, köztük szíriai hadsereg főtisztjeit, majd türelmesen hallgatta részegen elmondott titkaikat.

Gyakori vendég volt itt Amin al-Háfiz tábornok is, akivel még Argentínában ismerkedett meg. Al-Háfiz az 1963. márciusi katonai puccs után az államfői székbe került, és Cohen rajta keresztül felbecsülhetetlen értékű információkhoz jutott.

A jóképű kém egy idő után Damaszkusz legkelendőbb agglegénye lett, küldetése alatt állítólag 17 gyönyörű szeretője volt. A Budapesten róla készített izraeli filmsorozat egyébként másképp ábrázolja a szuperkémet. A film szerint végig rajongott feleségéért, és csak alibiként tartott Szíriában egy barátnőt, akinek a kezét is kényszerből kérte meg, nehogy lebukjon.

Cohen egyik legnagyobb eredménye, hogy eljutott a szír-izraeli határra, a szigorúan őrzött, lezárt Golán-fennsíkra. Itt volt az egyik legtitkosabb és legnagyobb szíriai katonai bunker-hálózat Izrael határánál. Cohen azt ajánlotta az egyik tisztnek, hogy ültessenek eukaliptuszfákat a legfontosabb pontokra, hogy azok árnyékot adjanak a katonáknak és elrejtsék a katonai objektumokat. Ezek a fák segítettek azután később, 1967-ben, a „hatnapos háborúban” az izraelieknek, hogy pontosan behatárolhassák a szír állásokat. Alig két nap alatt elfoglalták a Golán-fennsíkot.

1962 decemberében Eli Cohen, természetesen, mint Kamal Amin Thabat, a szíriai rádióban is szerepelt és ékes szíriai arab dialektusban beszámolt az Argentínában élő arabok életéről és arról is, hogy a második világháborút követő években éppen Szíria és Argentína biztosított menedéket a háborús bűnösként nyilvántartott német tiszteknek és családjaiknak.

Az 1960-as évek első felében az Izrael és Szíria közötti konfliktus központjában a víz problémája állt. 1964-ben Izrael befejezte Tiberiás városától északra, a Kineret tó partján található óriási szivattyúállomás építését, mely egy hatalmas országos öntözőrendszer alapját képezte. Mivel a szíriaiak ebben nem tudtak kárt tenni, ezért azt tervezték, hogy a Jordán egyik fontos forrását, a Baniasz folyót elterelik, és ezáltal megakadályozzák a szivattyúállomás működését. Eli Cohen részletes információt küldött a tervről, ennek köszönhetően 1964 elején az izraeli légierő lebombázta a folyó elterelésére felsorakozott munkagépeket és felszerelést.

Szíriában észlelték, hogy sok titok kiszivárog, de nem tudták kideríteni ki lehet a kém közöttük. Szovjet szakértők segítségét kérték, akik végül bemérték Eli Cohen rádióadóját. 1965-ben rajtaütöttek, éppen mikor adás közben volt.

Ismeretlen helyen 

Az izraeli ügynököt elfogták és kínvallatásnak vetették alá. Izrael mindent megtett, hogy kiszabadítsa, sikertelenül. Eli Cohent 1965. május 18-án éjszaka kivégezték. Előtte találkozhatott az akkori damaszkuszi főrabbival, Niszim Indibo Cohennel, akivel vigasztaló imákat mondhatott el.

Eli Cohen holttestét ismeretlen helyre temették és számos közbenjárás ellenére eddig nem derült ki, hol nyugszik. A család mind a mai napig sikertelenül próbálta elérni, hogy a maradványait Izraelbe hozzák. Eli Cohen nevét számos izraeli utca, iskola, park, zsinagóga és a Golán fennsíkon fekvő Eliad település is őrzi.

©Kollár Erzsébet,
a rendszerváltók lelkiismerete