Harmadállásban dolgozó bérnővérekkel oldják meg a kórházak a munkaerőhiányt
Csakhogy még a sokadik 12 órát teljesítő bérnővérekkel együtt sincs meg a kellő számú ápoló az országban.
Fotó: Kovács Tamás / MTI
A mind aggasztóbb nővérhiány enyhítésének egyik lehetséges megoldása a bérnővérek alkalmazása. - írja a Magyar Narancs
Szeptember első hetében robbant a hír, hogy az ajkai kórház intenzív osztályán még a nyáron felmondott az összes ápoló, köztük a főnővér és a helyettese is. A nyolc szakdolgozó szeptember végéig még dolgozott, addig tartott a felmondási idejük. Azóta pedig felmondtak az ajkai kórház intenzív osztályán az orvosok is.
A helyzetet a kórház vezetése belső átcsoportosítással, nyugdíjba ment dolgozók visszahívásával és úgynevezett bérnővérekkel próbálja orvosolni. Az ajkai eset nem kirívó, áprilisban a Kisalföld írt arról, hogy a győri Petz Aladár Kórház akár rögtön fel tudna venni 50-60 ápolót, míg a Közszolgálati Állásportálon az ápoló kulcsszóra jelenleg 187 ajánlatot dob ki az oldal.
Néhány hónapja fővárosi és vidéki kórházakban dolgozó nővérek beszéltek lapunknak arról, hogy állandó a nővérhiány, még a minimumfeltételekbe foglalt személyi állomány sem áll rendelkezésre. Akkor Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke úgy nyilatkozott a Narancsnak, hogy a „legfejlettebb országok átlagához képest nálunk 25-26 ezer ápoló hiányzik a rendszerből”.
Feszültség és hiány
„A bérnővérekkel való munkának megvannak az előnyei és a hátrányai is. Ha mindig másik ápolót küldenek, nehéz ugyanazt a munkát megkövetelni és számonkérni tőlük, mint az osztályon dolgozóktól. A helyi nővérgárdának is pluszteher, hogy az újonnan érkezőnek el kell magyarázni, mit hol talál, ki milyen beteg, és mit, hogyan szoktak csinálni” – mondja Eisenhauerné Fördös Andrea, a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) egyik alelnöke, aki maga is ápolóként dolgozik az egyik fővárosi kórházban. Tapasztalatai szerint gördülékenyebb az ellátás, ha mindig ugyanazok a bérnővérek segítenek ki egy-egy osztályt, ám ez a nagy hiány miatt nehezen megoldható. De hosszú távon szerinte sem ez a megoldás.
A bérnővérek olyan ápolók, akik vagy egy cég alkalmazásában állnak, vagy főállásuk mellett másod-, esetleg harmadállásban vállalják a kiküldetést. Az előbbi eset a jobb, hiszen a cég alkalmazottjaként a bérnővér abba a kórházba megy, amellyel a munkaadója szerződést köt; így tulajdonképpen főállásban látja el a kórházakból hiányzó nővérek munkáját. Ha viszont az ápoló a főállása mellett bérnővérkedik, akkor a saját műszakjai után vagy a szabadnapjain teljesít szolgálatot ott, ahová a cég küldi.
A kórházak felmérik, egy hónapban hány bérnővérre van szükségük, felveszik a kapcsolatot az ezzel foglalkozó cégekkel, pályázatot írnak ki, és a nyertessel szerződnek. A kórház és a cég megállapodik az óradíjban, majd az adott osztály főnővérével veszik fel a kapcsolatot. A bérnővérek tehát a cégtől kapják a fizetésüket. Eisenhauerné szerint az ilyen cégek között egyre nagyobb a verseny, hiszen az ápolók leginkább oda mennek, ahol a magasabb órabér mellett kiszámíthatóságot és biztonságot tapasztalnak.
A fizetés sarkalatos pont, komoly bérfeszültségek is adódhatnak. Egyfelől bérnővérként jobban lehet keresni, mint közalkalmazottként, másfelől viszont akkor keresnek sokat, ha folyamatosan dolgoznak – ha valaki szabadságra megy, arra az időre nincs fizetés. „Komoly konfliktusokat szül az a helyzet – mondja egy másik forrásunk, aki egy budapesti intézményben ápoló, és sűrűn találkozik bérnővérekkel –, amikor két nővér ugyanazt a munkát végzi ugyanabban a műszakban, ugyanazon osztályon és intézményben, az egyik mégis többet kap érte, mint a másik. Tud egy nővér több százezer forintot is keresni, de az azt jelenti, hogy 3-4 munkahelye van, nem tartja be a törvényben előírtakat, hanem az egyik 12 órás műszakból szalad a másikba, 36 órákat dolgozik, amit nem vall be, így azonban nagy a tévesztési lehetőség. Ezért ha a Lidlben 350 ezer forintot ajánlanak egy kevésbé felelősségteljes pozícióért, mellette pedig bérnővérként bevállal havi 3-4 éjszakai műszakot, többet keres, és nem merül ki annyira.”
A bérnővéreknek fizetett magasabb óradíj azonban még mindig gazdaságosabb, mintha a saját állomány túlmunkáját fizetné meg a kórház. Akkor ugyanis 200 százalékos túlórapénzt kellene fizetni, plusz a járulékokat. Ráadásul lassan nincs is, aki túlórázzon, nem lehet tovább terhelni a rendszert. „Talán egy 10-15 százalékos óraszám-növekedés még beleférne, néhányan tudnának többet vállalni, de nem sokan. Tudomásul kellene venni, hogy nincs több ápoló a rendszerben. A pénz nem minden, a szakdolgozók fáradtak, kiégnek, nem tudnak pihenni vagy szabadságra menni, kevesen vannak, ezért a műszakokban kétszer-háromszor annyit dolgoznak, mint ami a normális lenne” – sorolja Eisenhauerné.
Egyre nagyobb az igény a bérnővérekre, de ne felejtsük el, a bérnővérek számával nem lesz több ápoló a rendszerben, hiszen bérnővérként is sokszor az húzza az igát, aki másnap egy másik kórházban főállású nővér. Ha pedig leszerződik egy céghez, akkor egy kórház osztályának állományából fog hiányozni.
