Miért olyan érdekes? Mert a legtöbb galaxis, így a mi galaxisunk közepén is egy ilyen szingularitás helyezkedik el. A neve Sagittarius A* (SGT A*).

Általános jellemzőjük, hogy méretük viszonylag kicsi, gravitációs erejük, vagyis a tömegük ellenben megdöbbentően nagy. Az SGT A* megközelítőleg 20 millió kilométer átmérőjű, nagyjából tizenötszöröse a mi Napunknak. Tömege ellenben mintegy négymillió naptömegnek felel meg. Elképesztő aránypár.

Ennek vizsgálatára jött létre az Eseményhorizont Teleszkóp. Senkit ne tévesszen meg az elnevezés, nem egyetlen csúcstechnikás berendezésről van szó, sokkal inkább egy egész rendszerről. Szükség is lesz rá, hiszen 26000 fényév távolságából fürkésszük a falánk óriást. Az áprilisban induló munkálatok eredményeit legkorábban decemberben teszik közzé. Az ok teljesen érthető, hatalmas mennyiségű adatot kell feldolgozniuk Többek közt a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ szakembereinek.

Ha hihetünk a tudósok feltételezéseinek magát a fekete lyukat nem láthatjuk, mivel az olyan apróságokat is gond nélkül nyeli el, mint a fény. Persze mindez nem változtat a vizsgálat jelentőségén, ugyanis van valami, ami az elméletek legfontosabb része, ami igen jól látható, az eseményhorizont, ahol a részecskék szédítő sebességgel kavarognak a fekete lyuk vonzásában.

A várakozások kétfélék, vagy egy sötét objektum körül elhelyezkedő fénykorongot fogunk látni ez év decemberében, vagy pedig, a Doppler-effektusnak megfelelően egy fél kört a feketelyuk körül.

A vállalkozás célja egyben Einstein relativitás elméletének vizsgálata és az eredmény eldöntheti annak helyességét, vagy megcáfolhatja azt. Bárhogy is lesz, a kísérlet mindenképp változást hoz a csillagászat tudományában.