Házassághirdetés, párkeresés
Mi az a kép, amit felfestünk? Egyedülálló, gyermektelen, Rolls-Royce-al, palotával rendelkező jómódú fiatalember élettársat keres. Ezzel szemben a valóság: egy csóró, fotó-shoppal készült, autókkal összemontírozott, smukkos csávó dugni akar. Felfestett kép: „Egyedülálló 20-as éveiben levő nő vagyok, aki élete párját keresi.” A mellékelt képen Naomi Campbell, vagy Britney Spears látható. A valóságban azonban egy foghíjas kurva le akar húzni valakit.
A valós tartalom köszönőviszonyban sincs a formával. Az emberek pedig zömmel a formára adnak. Tartalomra alig. Arra kevesen jelentkeznének, ha egy nő bevallaná az igazságot. „Itt állok négy gyerekkel, férjem elhagyott, apám kirakott, az utca már nem tart el, mert kiöregedtem. Dubaiba nem kellek, küldjetek pénzt teló feltöltésre, hogy legalább a napi kábítószer adagom meglegyen.” Vagy férfiak esetében: „Fogadást kötöttem Jocóval és a többiekkel, hogy ma négy csajt ide tudok terelni. Buli lesz, Jocó az anyagot hozza, én bevállaltam a nőket.” Azt hiszem nem járok messze az igazságtól. Ugyan, ki az, akinek ebben a világban magvas gondolatokra van szüksége? És erre a kiüresedésre a tévé, médiumok is rátesznek! Hiszen ez egyre jobb üzlet! Igen az, de elveszítjük azt, ami minket emberré tesz!
Léteznek kultúrák, társadalmi normák és ezek állandó változásban vannak. Szidjuk Amerikát, holott a meglévő felszínességek ellenére kialakulnak konvenciók az üzleti életben, vagy egy show-szint felett, ahol az erkölcsnek, határok szabásának kezd értéke lenni. Ugyanakkor a legprűdebb Iszlám világban ezzel ellentétes normák terjednek. Azzal hiszik magukat a világ trendjéhez igazodónak, ha eljátsszák a nyugatiságot, szabad erkölcsűséget. Magyarország meg olyan, amilyen. Normák helyett ösztönökre alapozott túlélés a trend.
„Egy öreg, anyagilag mínuszos, egyik napját a másik után tengető, több gyermekes hajléktalan társat keres. Mi van: tartozása, dumája és az ókor tudásából egy rész, amivel Koránt és klasszikus irodalmakat idézget. Olyan párt keres, aki egy héten egyszer meglátogatja, tisztába teszi, nem dumál, nem aggatja rá saját bajait, ehelyett otthagy húszezer forintot az éjjeliszekrényen és reggel lábujjhegyen elhúz.” Erre lenne jelentkező? Ugye, hogy nem! Pedig lehet, hogy az öreg tudása, ha túlélést nem is, de az élet megélését jobban szolgálná, mint a kocsival mutatkozó, átverős csávók. De ez csak példa volt, ne vegyétek személyes hirdetésnek. Célom ezzel az, hogy bemutassam: kikopott belőlünk a tartalom és annak keresése. Ma ez itt így alakul, máshol másképp. Sohasem szabad egy állapotot állandónak venni. A normák, tradíciók állandó változásban vannak. Csupán egy fontos: a változásban az érték ott van-e konstans elemként? Sok helyen bent van, sok helyről pedig kikerül. Ezért óva intek bárkit attól, hogy a felszínnek túl nagy jelentőséget tulajdonítson. Hiába van a RollsRoyce vagy a hidzsáb a képen, ha a valóságban ez nem párosul értékkel.
Valaha a párkeresésnek voltak szabályai. Családok idős tagjai kerestek egymáshoz illő fiatalokat. Igaz, ezt is idővel átírta az érdek, kényszerházasságok stb., hiszen ember kezében minden irányt vált. De ha már magunkra vagyunk utalva, vonuljunk félre és gondolkodjunk érzelemtől, ösztönöktől és hormonoktól mentesen, mire vezet egy érzelmi kapcsolat, ha arra jövő épül. Mi a valószínűsége annak, hogy egy közösségi oldalon egymásra találnak a párok? Nem azt mondom, hogy lehetetlen, hanem mi a valószínűsége?
Hajlamosak vagyunk olyan etalonokat alapul venni, melyek hitelüket vesztették. Úgy véljük, hogy a Tudományos Akadémia a tudomány etalonja, holott lehet, hogy ez a tudomány már csak egy szűk csoport céljait szolgálja. Szunnákat, hagyományokat követünk, melyek írott formája kiváló, de kikopott belőle az az ember, akire azt valaha szabták. De nem csak az ember, hanem a kor is változott. Valaha ez volt a trend:
Ma’aqil ibn Yaszar nyomán:
Egy ember eljött a prófétához (béke reá) és így szólt: Találtam egy rangban és szépségben megfelelő asszonyt, de nem tud gyermeket szülni. Elvegyem őt feleségül? A válasz: nem! Majd a férfi újból előállt a kérdéssel, de a próféta (béke reá) elutasította. Eljött harmadszor is, mire a próféta (béke reá) így szólt: Azokkal az asszonyokkal kössetek házasságot, akik jól szeretnek és szülnek, mert én veletek fogom népessé tenni az Ummát!”
Könyv: Házasság (Kitab Al-Nikah)
Fokozat: Haszan Szahih, autentikus (Al-Albani)
Referencia: Szunan Abi Dawud 2050
Könyv referencia: 112. Könyv, 5. hadisz
Angol fordítás: 11. Könyv, 2045. hadisz
A fenti hadisz akkor áll meg, ha létezik olyan férfi, aki tisztességgel ellátja családját, tudással táplálja gyermekeit, hogy azok többre vigyék, mint ő. És létezik olyan nő, aki érzelmi alapot tud biztosítani férje és gyermekei számára, családja ügyét előbbre tartja, mint kozmetikusát vagy a divatot, amit követni szándékozik. A hadisz egy minőségi társadalom felépítését célozza, nem a dugásról és tömeges selejt előállításról szól. Óriási különbség!
Így arra a kérdésre, hogy a házassághirdetés, párkeresés közösségi oldalon az Iszlám szerint megengedhető-e, nincs konkrét válasz. Ha lenne őszinte emberi kitárulkozás, valós szándékok kinyilvánítása, melyek Istennek tetszők, akkor miért lenne Haram? De nincs! Itt az emberek java része hazudik! Ezért a kérdés visszahull annak felvetőjére. Egy kapcsolat, melybe beszállsz, téged minősít. A valós kérdés, hogy el tudsz-e számolni Allah előtt ezzel a kapcsolattal? Nem családod, társadalmad előtt, hanem Allah előtt. Ez a kérdés és erre nincs általános válasz. Minden eset más és más.