Pitti Zoltán közgazdász arra figyelmeztet, hogy a szegénység és társadalmi kirekesztettség kockázatával élők felmérésekor a nemzetközi szakirodalom három tényezőt néz egyszerre, s ha ezt a módszert alkalmazzuk, mindjárt megduplázódik az arány: a 2018-as adatok alapján

a magyar népesség 19,6 százaléka van kitéve a szegénység és kirekesztés kockázatának.

Egyszerre kell nézni a relatív jövedelmi szegénységben élőket, valamint a nagyon alacsony munkaintenzitású családokat és végül a súlyos anyagi nehézségekkel küzdőket, de az örömjelentés csak az utóbbi adatot vette alapul.

Pitti szerint a csúsztatás már csak azért is érthetetlen, mert az összesített eredmény is 6 százalékkal jobb az előző évinél és alacsonyabb a 22 százalék körüli uniós átlagnál is.

Relatív jövedelmi szegénységben ma 1 millió 227 ezer ember él Magyarországon, a lakosság 12,8 százaléka. Ők azok, akiknek háztartása kevesebb pénzhez jut havonta a nettó medián jövedelem 60 százalékánál. Éves szinten

ez tavaly 1 millió és 6204 forintot jelentett.

Mindeközben tavaly a nettó minimálbér 1 millió 101 ezer 240 forintot hozott a 12 hónap alatt, míg a szakképzettséghez kötött garantált bérminimum 1 millió 440 ezer 396 forint éves bevételnek felelt meg, vagyis

a legkisebb keresetek alig haladták meg a szegénységi küszöböt.

A versenyszférában 879 ezer ember kapott minimálbért, az állami szektorban pedig további negyedmillió. Ha a tavalyi 4,4 millió foglalkoztatottal számolunk, azt a sokkoló adatot kapjuk, hogy a magyar dolgozók negyedét minimálbéren tartják.

Ma 974 ezer ember tartozik a súlyos anyagi nehézségekkel küzdők közé és mellettük még ott vannak, akik nagyon alacsony munkaintenzitásúnak számítanak. Ez 398 ezer emberről mondható el.

Ha mindent összeadunk, akkor összességében a lakosság közel 20 százaléka, azaz kicsivel kevesebb mint

2 millió magyar van kitéve a szegénység és társadalmi kirekesztettség veszélyének.

nyugatifeny.hu