Helsinki ködben
„Mattolná a kormány a ’kockás inges” pedagógustiltakozást” címmel jelent meg "Helsinkifgyelő" tollából egy, tényszerűségében jól összeszedettnek tűnő írás a 444-ben:
Forrás: Hende Csaba Facebook oldala
Az írásban a szerző felteszi az obligát kérdést: vajon sikerülni fog?
A Helsinki-blog csak néhány aprósággal nem foglalkozik.
1./ A pedagógusoknak nincs érdekérvényesítő erejük, ahogyan senki másnak sincs az országban.
2./ Ez, a kormány önkényének való teljes kiszolgáltatottság nem fog változni, amíg a pedagógusok zöme maga sem hajlandó fellépni a saját és a gyerekek védelmében, továbbá, ennek at attitűdnek tökéletesen megfeleltetve és eredőjeként - általánosságban - a társadalom egésze közönyösen (vagy ellenségesen) viszonyul az éppen keresztre feszített szakma, közösség tagjaihoz, próbálkozásához, szórványos ellenállásához (minden hasonló ügyben).
Itt nincsenek hatszázharmincezres tömegdemonstrációk, általános sztrájkok, mindenki a saját egyéni menekülő-, vagy alkalmazkodó útjait keresi, tapossa ki/nyalja be, és mindenki más le van szarva!
Amikor pedig rá kerül a sor, mélységesen meg van döbbenve, hogy magára maradt a hatalommal szemben.
3./ A kormányinfón Gulyás Gergely szó szerint azt mondta, hogy „a tanárok nem ússzák meg a státusztörvényt”!
Akinek bármi kétsége lett volna az iránt, hogy (szokás szerint) a nyáron – mindenki nyaral – mindenféle lazítás, enyhítés, kompromisszum nélkül életbe léptetik a státusztörvényt, melynek szimbóluma Michelangelo Haldokló rabszolgája lesz/lehet, elég csattanós választ kapott a miniszter úrtól.
Akinek már a fogalmazásmódja ezzel az egyetlen mondattal tökéletesen leírja/jellemzi a rezsim mérhetetlen önteltségét, cinizmusát, agresszivitását, intoleráns, pitiáner, vérgőzösen, a kivégzésig, az eltaposásig bosszúálló/megtorló magatartását mindazokkal szemben, akik föl merik emelni a szavukat valamely intézkedés, jogfosztás ellen.
Kivégzés, méghozzá a (társadalmi) következmények teljes figyelmen kívül hagyásával.
4./ Gulyás egy másik nyilatkozata szerint: „a pedagógusok szakszervezetei elvesztették a jelentőségüket!”
Nos, ebben téved a miniszter úr! Nem volt mit elveszteni!
Az összképhez ez is hozzátartozik!
Persze, ennek az éremnek is két oldala van!
-Az egyik az imént fejtegetett össztársadalmi magatartásforma, mely az összefogást, a szolidaritást nem ismeri, ennél fogva nem generálhat valódi érdekképviseleti szervezeteket!
Tagság nélkül nincs szakszervezet!
-Másfelől itt 1921 óta, amikor a szociáldemokraták a Bethlen-Peyer paktummal lemondtak a szakszervezetek sztrájkjogáról, nincs szakszervezeti mozgalom és erő.
A szocializmus államilag moderált szakszervezetei (a PSZ ennek jogfolytonos formációja) szintén nem képviseltek semmiféle befolyásoló-, vagy ellenerőt (ámbár a rendszer sajátos – szintén a futballpályák lelátóin összehozott – háttérmegállapodásaival még mindig többet értek el, mint ma.
Bár az is igaz, hogy Kádár-rendszere sokkal érzékenyebben ügyelt, vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy egyáltalán ügyelt (az utcától való félelem!), legalább a létbiztonságra, mint Orbán rezsimje.)
A szakszervezeteknek tehát (néhány kis, helyi, munkahelyi szakszervezet kivételével: mozdonyvezetők, Continental és mások) hagyományosan, évszázada semmi jelentősége, társadalmi presztízse nincs.
Legfeljebb – a tagteremtés legfőbb eszközeként – temetési segélyek folyósításában, és a munkahelyi nyugdíjas-karácsonyok megszervezésében. Tagszerzésben nem is nagyon erőlködtek.
Ma pedig a nem létező jelentőségük mellett/helyett az arcukat vesztették el, az önszerveződő pedagógus-megmozdulások erodálásával, hátráltatásával, a „tárgyalásos” időhúzással, a polgári engedetlenségi mozgalomtól való elhatárolódással, az alkotmánysértő sztrájktiltásokba való engedelmes belenyugvással, a maradék lehetőségeken belül maradó névleges sztrájkok időhúzó jelentéktelenítésével.
A saját fenekük védelme fontosabb (volt).
Tehát a cikk elején feltett kérdésre a válasz: sajnos igen! A pedagógusok mattot kapnak! Méghozzá gond, erőfeszítés nélkül!
Hogy ezzel az országot mattolja meg – sok minden más mellett – a kizárólag egyéni haszonszerzés ügyében elfoglalt Orbán és színtársulata, annak a levét, többek közt azok, azok gyermekei és unolái fogják meginni, akik töretlenül rájuk voksolnak, vagy távol maradva mossák kezeiket.
