Hívőként a munka világában: Benkóczy Zoltán
"Ha hívnak valamilyen feladatra, akkor azt elvállalom, csak ne legyen ellentétes azzal, amit vallok."
Istennel kapcsolatban nem szeretem ha gúnyt űznek, ilyen szerepet nem vállalok. Például a Mansfeld című filmben egy papot kellett volna játszani, és azt kellett volna mondanom, hogy ne tessék hozzám jönni, nem vállalom.
Ezt a szerepet nem vállaltam, mert egy pap ilyet nem mond, ő az életét is feláldozza. Amikor készült ez a film, akkor kb. kétmillió forintot kaptam volna érte. Csodálkoztak, hogy nem akarom elvállalni, de ez nem a pénzen múlik."
Benkóczy Zoltán arra a kérdésre, hogy félt-e valaha attól, hogy nem lesz munkája, elmondta: "Nem volt ilyen félelmem, mindig volt munkám.
A feleségem is nagyon vallásos, minket is így neveltek, és mi is így neveltük a gyerekeket. Nagyon rendes gyerekeink vannak, és mind a háromnak a felesége is nagyon rendes.
A középső fiam pap akart lenni, 8 évig szerzetes életet élt, utána egyszer csak hazajött. Most már házasságban él, de nem távolodott el a vallástól, az Istentől, hanem még szorosabb lett a kapcsolata.
A feleségemmel ha nehézségünk adódott a házasságunkban, akkor megbeszéltük a dolgokat:
Elmentünk a templomba, ahol volt olyan pap, akivel beszélgettünk erről, és kibékültünk - mi ezt így tanultuk a családunkban. Ilyenek voltak a szüleim is, ők is nagyon szerették egymást, és a feleségem családja is, nem volt olyan, hogy válás."