Borítékban érkezik, megcímezve, a fontos részeknél színes nyomtatóval kiprintelve.

Ez a panaszlevél a 444.hu szerkesztőségbe érkezett a minap. A szerzője egy "megdöbbent szülő" X városból. A hagyományoknak megfelelően névtelenségben burkolózó levélíró a tisztelettudó "Tisztelt 444!" megszólítással kezdi. Nem hódol meg az anglomán divatnak, így szerencsére felkiáltójelet biggyeszt a megszólítás végére vessző helyett. Aztán hamar elő is áll a farbával:

Forrás: 444.hu

Jézusom, miket posztolhatott? - ijedtem meg, a borítékból ugyanis a levelet vettem ki először, így ekkor még nem láttam a mellékleteket - írja a szerkesztő. Ezért továbbolvasta:

Forrás: 444.hu

Ezen a ponton került elő a jobb felső sarkukban akkurátusan megszámozott mellékleteket. Ezek A4-es lapokra színesben kinyomtatott printscreenek Facebook-oldalakról. És valóban, a tanárnőnek a jelek szerint tényleg nem jött be a nemzeti konzultációs kérdőív:

Forrás: 444.hu

És Hoffman Rózsáról, illetve spanjairól sem volt jobb véleménnyel:

Forrás: 444.hu

Az összes, a levélben említett melléklet pedánsan bent sorakozott a borítékban. A levélíró a sok bizonyíték birtokában ezt a következtetést vonta le:

Forrás: 444.hu

Szóval így néz ki egy Facebook-ügyi kortárs névtelen levél.

Privát Facebook-posztokkal és üzenetváltásokkal persze nem foglalkozunk, így az esetről a szereplők nevét és a helyszínt is megemlítve nem fogunk írni - írja a 444 szerkesztője.

Az azonban tényleg érdekes kérdés, hogy az ember meddig mehet el a szabad véleménynyilvánításban a privát Facebookján, például akkor, ha tanár, és benne van a pakliban, hogy a magánposztjait a tanítványai is elolvashatják. (Ez esetben persze azt sem tudom biztosan, hogy a tanárnő eredetileg tényleg publikusan osztotta-e meg a borítékban elküldött korábbi bejegyzéseit és kommentjeit.) Egyfelől mindenki szabad ember, és egy szabad országban retorziók nélkül kifejtheti a véleményét. A kérdés talán inkább az, hogy bizonyos szakmák követőinek érdemes-e őszintének lenniük. 

444.hu