Ahogy egy színdarab első felvonásában más az igazság és más a harmadikban, az életben is szituációk függvénye a legjobb út keresése.
A Próféta (béke reá) 570-ben született, de a revelációk 610-ben kezdődtek és egészen élete végéig, 633-ig tartottak. Ebből 610-623 mekkai és 623-633 medinai szakasz. Tehát számszerűsítsük: 23 év alatt kapta a Próféta Allahtól a Korán áyáit. Ebből 13 év Mekkában és 10 év Medinában történt.

Gyakorlatilag életem alkotó részét a Korán tanulmányozásával töltöttem. Átnéztem korabeli irodalmakat, követők emlékezéseit, történészek műveit. A végeredmény: a Korán áyái másképp ítélkeznek még ez alatt a 23 év alatt is. És ez így van rendjén!
Mekkában a muszlimok üldözött kisebbség voltak, Medinában pedig államalapítók. A Muszlim kisebbség fennmaradása Mekkában hatalmas lelki küzdelmet, tűrést, szenvedések elviselését igényelte. Egy ilyen helyzetben meghirdetett dzsihád egészen más tartalmú, mint egy állam megvédése Medinában, a külső támadásokkal szemben!
A hipokrita szó Mekkában teljesen mást jelent, mint Medinában. Mekkában a muszlimok voltak hipokriták, akiknek el kellett titkolni hitüket. Medinában pedig az Iszlámot színlelésből felvevő polgárok a hipokriták, akik belülről bomlasztották az újonnan alakuló államot.
Amikor a Próféta követői Mekkából Medinába menekültek, a medinai Anszárok befogadták őket házaikba, megosztották velük vagyonukat. Ekkor az örökösödési előírások egy vagyonközösségnek tekintették a befogadókat a befogadottakkal. Az állam konszolidációja után pedig a vérrokonságra, családra alapozódott az isteni elrendelés rendje (shariya). Tehát itt is a logika követendő, ami alapján dönthetünk, mikor a család és mikor egyéb vagyonközösség tekintendő vagyonrendezés alapjául.

Ha féltek, hogy nem vagytok méltányosak az árvákkal, hát házasodjatok az asszonyokkal, kik jók nektek, kettővel, hárommal, néggyel. De ha féltek, hogy nem tudtok igazságosak lenni, akkor csak eggyel, vagy (azokkal), kiket jobbotok bír. Ez a legkevesebb, hogy ne legyetek igazságtalanok. (Korán 4:3)

A medinai védelmi harcokban, különösen az Uhudi csata után rengeteg férfi halt meg. Sok asszony özvegy maradt, a nemek aránya felborult. Az amúgy is gyakorlatban levő többnejűséget rendezni kellett. Tehát nem itt indult el a többnejűség! A rendezés logikája a következő:

• Az özvegyek és árvák vagyona kerüljön be a házasság intézményébe és ott rendezett keretek között maradjon fenn.
• A nemek arányának felborulása ne okozzon a társadalomban szexuális válságot. A szex biológiai igény, annak visszafojtása sokkal károsabb következményekkel jár, mint rendezett formában történő kielégítése.
• Az árván maradottaknak utat kell nyitni egy normális családba tartozáshoz. Ezzel elejét lehet vetni annak, hogy kialakuljon a megvetett „fattyú” státusz hadiárvák körében.
• A feleségek száma maximálisan négy lehet, de csak abban az esetben, ha egyenlőséget tud a férj garantálni az asszonyok között. Az Iszlámot megelőző korban ez a szám nem volt korlátozva.

Soha nem lesztek képesek igazságot tenni az asszonyok között, akármennyire törekedtek. Ne forduljatok el (az asszonytól) teljes elfordulással és (ne) hagyjátok őt a függőségben. Ha megbékéltek és őrizkedtek, hát Allah a Megbocsájtó, a Kegyelmes. (Korán 4:129)

És íme, most jön az igazság másik oldala. Csak pár oldalt kell lapoznunk és ezt olvassuk: „Soha nem lesztek képesek igazságot tenni az asszonyok között, akármennyire törekedtek”. Van egy apró szócska az arab szövegben: lan, ami egy erős soha! Ez egy hangsúlyozott vélemény. Tehát a többnejűség nem megengedett, csupán bizonyos esetekben megtűrt. Az Uhudi csata utáni helyzet indokolta. Normális esetben az Iszlám nem engedi. Ha a nemek aránya nem borul fel, kivételes okok szükségesek a többnejűség gyakorlásához. Ilyen pl. a nő meddősége, vagy elméjének megbomlása stb.
A disznóhús is tilos, de ha a szükség visz rá, akkor megtűrt. Minden helyzet függő!

Akkor hol hirdethetünk kategorikus véleményt? Ott, ahol ember nem látja, így nem is hirdethet kizárólagossággal semmit. Ezt csak Allah láthatja. Ez a szándék. Ezt csak saját magunk esetében láthatjuk kizárólagossággal. Ez az egyedüli terület, ahol kategorikus igen és nem létezik. Rossz szándékkal (Fitna) még a jó tett is bűn, jó szándékkal még a vétek is bocsánatos. Nem lehet jó szándékkal rossz hírt kelteni valakiről, azaz szart keverni:

A Fitna (zavarkeltés) nagyobb bűn az ölésnél (Korán 2:191)

Egy hadisz Nawawy a szándékról:

A Hívők Emírje nyomán Abu Hafsz tudósításából Umar bin Khattabot idézve, aki a Próféta (béke reá) szavára így emlékezett:
„A tettek a szándékok szerint ítéltetnek és minden ember a szándéka szerint ítéltetik. Akinek menekülése Allahot és az Ő Prófétáját tűzi szándéka céljául, annak menekülése Allah és az Ő Prófétája érdekében való. Akinek menekülése az evilágot célozza, vagy egy nő miatt teszi, annak menekülése azt szolgálja, ami érdekében teszi”.

Ami pedig földi igazságérzetünket illeti, az gyakran megcsal minket. Sokszor nem akkor jön az elégtétel, amikor várjuk. Türelmetlenek vagyunk, szidjuk a sorsot a velünk történtek miatt, de nem veszünk tudomást arról, hogy olykor a bosszúság, nehézség a legjobb út egy hosszútávú sikerhez, amit előre nem látunk.

Megíratott nektek a harc, ami gyűlöletes nektek. Meglehet, hogy gyűlöltök valamit, ami jó nektek és meglehet, hogy szerettek valamit, ami rossz nektek. Allah tudja, és ti nem tudjátok. (Korán 2:216)

Vissza Medinához és a kor előírásaihoz.
Ne feledkezzünk meg arról, hogy az Iszlám állam tömegével vonzotta a követőket Medinába, akik Arábia minden tájáról özönlöttek ide. Rengeteg hagyományt, szokást hoztak magukkal. Ez hasonlatos lehetett az amerikai bevándorlással a 20-ik század elején. Érkeztek svédek, lengyelek, írek, angolok, oroszok, mind saját kultúrával. Őket is egységesíteni kellett, egy törvény hatálya alá kellett őket helyezni. Ez történt Medinában is. Ez az egy törvény volt az a shariya, ami akkor ezt a szerepet betöltötte. A mai helyzet más. Más shariya kell. Ehhez nem Allah szavát kell megváltoztatni, hanem magunkat és gondolkodásunkat, amivel Allah szavát törvénnyé tesszük a mában.

Látjuk, hogy 23 év alatt Allah is más rendeleteket tett követendővé helyzetektől függően. Ez az, ami miatt mi sem vehetünk mindent szó szerint.
Amikor látom, hogy egy magát shariyában jártas ember ítélkezik és ítéleteit a Korán egy versével indokolja, ugyanakkor döntése nem illeszkedik sem helyzetbe, sem korba, akkor kiráz a hideg. Ők azok, akik nem a Korán logikáját veszik alapul, hanem egy kort rögzítenek és oda tuszkolják vissza követőiket is. Döntsük el, mit követünk: Allah szavát, ami mindig érvényes, vagy Allah szavát, ami 1400 évvel ezelőtt volt érvényes egy medinai társadalmi közegben és helyzetben?
Ha a kort követjük, akkor kard ki kard és hadakozzunk Quraish-el.
De ha tudomást akarunk venni a bennünket körülvevő világról, globális klímaváltozásról, környezeti pusztulásról, univerzum határainak állandó tágulásáról, tudományos ismeretekről, természeti kincseink idegen felügyeletéről, világpolitikáról, akkor ennek a helyzetnek megfelelően értékeljük át önmagunkat a világban. Ezen belül tekintsük át nők és férfiak szerepét, vegyük revízió alá határvonalainkat jó és rossz között, melyekben ne befolyásoljon egy adott csoporthoz tartozás. Amíg nem értelmezzük egységesen a bűn és erény fogalmát a világ lakóival, a Sátán megosztottságot vet közénk. Allah célja pedig nem ez.