Két MTA-kutató, Bernáth Gábor és Messing Vera a kezdeteket vizsgálta meg a migránsokról szóló sajtóhírek alapos áttekintésével. Részletekig kidolgozott manipuláció sejlik fel a migránsveszély felmutatásával, felnagyításával, amelynek a végén nem marad el az önigazolás - írja a HVG.

hvg.hu: A szemünk előtt döntöget csúcsokat az évszázad eddigi legnagyobb, Európát érintő migrációs hulláma, de mintha a kutatók lemaradnának róla.

Messing Vera: Vannak kutatások, de ezek a Magyarországon élő bevándorlókról szólnak. Az ő számuk elég csekély, a mostani menekültkérdés pedig teljesen más dolog, és még nagyon új. Azt tudni kell, hogy a tudományos kutatások átfutása hosszú. Nem úgy van, hogy előjön egy ügy, gyorsan lecsapunk rá, másnap írunk róla, mint a sajtó. Annak, hogy valami rendesen meg legyen kutatva és módszertanilag elfogadható legyen, hosszabb átfutása van és pénzigényes. Ráadásul manapság a társadalomtudomány nem arról híres, hogy kutatásokra könnyű leakasztani pénzt, ha valami új jelenség bukkan fel.

Bernáth Gábor: Igen, a tudomány elég lassan reagál, de tudok olyan interjús kutatásról, ami nemrég indult az önkéntességről. Mi alapvetően roma médiaképpel kapcsolatos kutatásokat csinálunk, most is erre van egy kutatási keretünk. Szerencsére Vera nagy erővel nyomta, hogy ebbe a menekülteket-menekülőket is be tudjuk venni, de igazából ez egy véletlen egybeesés.

hvg.hu: Az is véletlen lenne, hogy mindig vannak bizonyos csoportok, akiket kampányszerűen megkülönböztetnek, és valahogyan kirekesztenek?

M.V.: Most láttam az első adatokat a roma médiakép alakulásáról, elég vicces. A romák kriminalizációja a médiában 2003-tól 2011-ig egyre tipikusabbá vált, de most erősen visszaesett, és a migránsok kriminalizációja vette át a helyét. Szóval úgy érezzük, hogy van egy sztenderd szintje a kriminalizációnak, ami ugye a kirekesztés egyik formája. Azt nem mondom, hogy a romák helyébe léptek a menekültek, de az ő kriminalizációjuk egy kicsit levette a terhet a romák válláról. Persze, ez csak egy elsődleges megérzés, még nincs rendesen megkutatva.

B.G.: Ilyen kampányt, amit a kormány megszervezett menekültügyben, véletlenül nem lehetett volna csinálni. Nagyon sok jele van a tudatosságnak, a szóhasználattól kezdve a képi elemek bedolgozásáig. A szóhasználat alatt értve azt, hogy hogyan keresztelték el először a menekültet migránsnak, később illegális bevándorlónak, láthatjuk, hogyan lett egyre stigmatizálóbb, egyre negatívabb a megnevezés. A képi ábrázoláshoz például kitalálták, hogy mindenki, aki érintkezik a menekültekkel, maszkot és kesztyűt hordjon.

M.V.: Annyira nem véletlen, hogy azokat a kifejezéseket, amiket általában a romákkal kapcsolatban használnak – például “megélhetési” - azokat most egyszerűen a menekültekre vonatkoztatva kezdték el használni. Sőt, a kormány vezető tagjai össze is kötötték a romákat és a migránsokat egészen hajmeresztő módon.

hvg.hu: A kampány szó a kutatásban sokszor visszatér. Milyen egyéb elemek bizonyítják, hogy a kormány tudatosan építette fel a menekültek stigmatizálását?

B.G.: A diskurzív és képi ábrázolások tudatos használata mellett a kormány gyorsan megrendelt egy közvéleménykutatást januárban, ami őket igazolta. Erre aztán nagyon gyorsan ráhúzták a nemzeti konzultációt, Érdekes, hogy a kormányközeli média nagyon gyorsan megtalálta a téma szakértőit. A tudományos és jogi diskurzusra a kormány nem tudott ráülni, miután olyan kategóriákat használtak, amelyek sem jogi, sem tudományos szempontból nem értékelhetőek. Ezért gyorsan előhúztak olyan alternatív megszólalókat, mint például (a Fideszhez köthető – szerk.) Alapjogokért Központ. Az állami médiában pedig a biztonságpolitikai szakértőket kezdték tolni (mint amilyen Nógrádi György vagy Georg Spöttle – szerk.), pedig a kérdést nem csak biztonságpolitikai szemszögből lehetett volna vizsgálni, hanem számos, egyéb - például humanitárius - szempontból is.

M.V.: Azért is nevezhetjük kampánynak, ami történt, mert a menekültek és bevándorlók korábban egyáltalán nem jelentek meg a médiában, amit a médiamegjelenésükről szóló korábbi kutatásai a Magyar Helsinki Bizottságnak kiválóan igazolnak. Januárban, a Charlie Hebdo-merénylet utáni temetési meneten részt vett Orbán Viktor, majd mondott egy beszédet, ami szerintem kommunikációs szempontból sarokkő volt. Ezt követően kezdtük vizsgálni a menekültek és bevándorlók médiareprezentációját. Ekkor még szó sem volt menekülthullámról, csak egy diskurzus volt, amit a kormány és Orbán Viktor tett le az asztalra, és kapott fel a teljes magyar média.

egy az egyben átveszi a kormány és a média is.

B.G.: Ettől a kategóriarendszertől, a jelentéseket önmagában hordozó kategóriáktól a nem kormányzati média sem tudta függetleni magát. Találtunk olyan példákat, hogy egy cikkben keverték az illegális határsértőt, a migránst és a menekültet, tehát óriási fogalmi káosz lett ebből az egészből, amivel a kormány járt jól. Volt a médiának egy szelete, ahol kicsit más szabályok érvényesültek, ez pedig a bulvármédia, érdekes módon. Ahogy formálódott a történet, a celebek megtalálták a menekülteket a János Pál pápa téren, és lejöttek énekelni, segíteni, mindenki valahogy hozzá akarta tenni a dologhoz a magáét. A bulvármédia önmozgása, a saját szabályrendszere ("ahova mennek a celebek, akkor oda megyünk mi is") segítségével felépült a segítő pozitív imázsa. Azt mi nagyon jól érzékeltük, amikor önkéntesekkel dolgoztunk hónapokon keresztül, hogy egy-egy ilyen hétvége után, amikor celebek jöttek a térre, megsokszorozódtak az élelmiszeradományok, és megérkezett a Blikk vagy a StoryTV interjúzni. Ezek fontos fejlemények: vannak olyan körei a társadalomnak, melyeket nem sikerült teljesen befolyásolni.

hvg.hu.: A rendszerváltás óta bevett szokássá vált, hogy a politikai erők – politikai oldaltól függetlenül - bizonyos társadalmi csoportok kárára is hajlandók a népszerűségüket növelni. Most is ez a helyzet, de beszélhetünk a határon túli magyarok kettős állampolgárságával kapcsolatos népszavazásról, amikor a szocialisták a 23 millió románnal riogattak.

M.V.: Azt akkor sajnos nem vizsgáltuk, pedig nagyon izgalmas lett volna. Az biztos, hogy bizonyos politikai szereplők tudatosan rájátszanak arra, hogy vannak egyes csoportok a társadalomban, akiket ellenszenv vesz körül és ebből politikai tőkét lehet kovácsolni. Ezt azért is merem kijelenteni, mert nemrég interjúztunk az egyik vidéki városban roma vezetőkkel, akik elmondták, hogy náluk kéthavonta van egy kis közvéleménykutatás, amit a helyi Fidesz vezetés csinál. Amint a helyi népszerűségük egy picit csökkeni kezd vagy a Jobbiké emelkedni, abban a pillanatban elkezdenek az önkormányzati sajtóban cigányozni.

B.G.: Vagy legalábbis azt mutatni, hogy az adott ügyben próbálnak tenni valamit, mennek előre. A politika megtermeti a kereteket, hogy egy jelenségtől félj, aztán ráállítja az intézményrendszerét ennek a veszélynek a monitorozására. Ez a figyelem megteremti az ügy nagyságát: még több devianciát fognak találni, még több menekültekkel kapcsolatos ijesztő információ gyűlik össze, ami elvezet oda, hogy igazolódnak ezek a felülről keltett pánikok.

M.V.: Közben pedig mindez elfedi azt, hogy valójában nem működtetik azokat az intézményeket, amelyekre a jogosítványaikat kapták.

hvg.hu.: Folytatják még ezt a kutatást?

M.V.: Igen, ma jött egy levél, hogy kapunk egy kis támogatást a folytatásra, méghozza összehasonlító módon. A menekültkrízis médiareprezentációjának már nem csak a magyar, hanem az osztrák és a szlovák körülményeit is vizsgáljuk.

hvg.hu (Címlap: Forrás: index.hu)