h i r d e t é s

Hogyan készülnek a kecskeméti olimpikonok a halasztott olimpiára?

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Hogyan készülnek a kecskeméti olimpikonok a halasztott olimpiára?

2020. június 02. - 10:48

 

A járvány miatt egy évvel elhalasztották az idén esedékes nyári olimpiát – március végén szomorúan, de megértéssel vették tudomásul a döntést a sportolók és a sportkedvelők. Minden más mellett most már azonban újraindul az élet az edzőtermekben, pályákon és uszodákban is. Megkérdeztük hát azt a négy kecskeméti sportolót, aki olimpiai kvalifikációval rendelkezik, illetve esélyes arra, hogy kijusson a(z) – így már 2021-es – tokiói játékokra, hogy érinti az új helyzet. 

Árva Cintia, súlyemelő (Kecskeméti TE)

Mi alapból is terveztünk leállást az edzőmmel, mivel nagyon sok versenyem volt a múlt év vége és az idei év eleje táján. Azt beszéltük, hogy a pihenőidőszak után kezdünk el újra alapozni. Volt két-három hét pihenőm, ami fizikailag és lelkileg is nagyon jól esett a sok felkészülés után. A bezárás pedig pont egybe esett a rendes ritmusommal, így se edzésben, se lelkileg nem akadályozott semmiben.
Kicsit örülök, hogy egy évvel eltolták az olimpiát, mert elfáradtam az utóbbi versenyeken, amelyek nem is igazán úgy sikerültek, ahogy terveztük. Szóval pozitív, hogy így van esélyem a pontok javítására, a feljebb kerülésre.

Most ugyan nem minden nap, de már tudunk edzeni. Azt várjuk, hogy a Bóbis Gyula Sportcsarnok kinyisson, hogy vissza tudjunk rázódni, és normálisan fel tudjunk készülni a versenyekre. Én például egy olyan teremben tudok most edzeni, ahol nem igazán lehet ledobálni a súlyokat. Bőven vannak szériáim, kifulladok az edzés végére, de nagyon vigyázni kell, odafigyelni, ami egy plusz terhet jelent. Hálásak vagyunk a lehetőségért, de azért a megszokott helyünkön mégiscsak felszabadultabban tudnánk dolgozni.

A versenyekkel kapcsolatban remélem, hogy a szeptemberi junior Eb-n már részt tudok venni. De hogy itthon mikor éled majd fel a versenyszezon, azt még nem tudom.

Boronkay Péter, paratriatlonista (Mercedes-Benz Gyár KMSE)

Amikor először szembesültem a vírussal, pont Ausztráliában voltam egy versenyen, március legelején. Mentem volna tovább Abu Dhabiba, egy világkupára, de ott jött az email, hogy törölték a programot a COVID–19 miatt. Hazajöttem hát, és onnantól kezdve vagy a Magyar Paralimpiai Bizottságtól, vagy a nemzetközi triatlonszövetségtől folyamatosan kaptuk az infókat a versenyek törléséről. A jelenlegi tudásunk szerint július 31-ig semmilyen verseny nem lesz. De már augusztusi törlést is kaptam, szerintem idén már nem nagyon lesz nemzetközi megmérettetés. Szeptemberben talán már itthon tudok majd versenyezni.
A zárást követően nagyon sokat kellett egyedül készülnöm, ami nem jó. Én a Bácsvíz KVSC úszóival úszom, a KARC-KESI atlétáival futok, de mindkét klub bezárt ebben az időszakban. Szerencsére kerékpározni volt lehetőségem. A múlt héten megnyitottak a pályák, így végre találkoztam Gyula bácsival is, a futóedzőmmel, szép lassan beindul az élet.

Az én kvalifikációm jövő július 2-jén fog eldőlni. Nálunk nincs egyenes ági bejutás, a paratriatlonban a világversenyek eredményeitől függő, változó világranglista a döntő. Én ezen most a 16. helyet foglalom el. Ebből a szempontból nekem jól jött az egyéves csúszás. És mivel van egy öt hónapos kisfiam, örülök, hogy nem kell most a kvalifikáció miatt utaznom és versenyeznem. Kicsit fellélegeztem.
A szponzori szektorból azt tapasztalom, hogy nehezen érkeznek meg a támogatóktól a dresszek, eszközök, de azért ügyesek vagyunk, és meg tudunk állni a lábunkon, jól gazdálkodtunk.

Teszem a dolgom, edzek, legutóbb egy balatonboglári edzőtáborban 16 másik válogatott sportolóval együtt tudtam készülni. S mivel én jövőre negyvenéves leszek, nagyon örülnék neki, ha ott lehetnék az olimpián, de akkor sem fogok a kardomba dőlni, ha nem sikerül. Hiszen 2007 óta az összes világversenyre kvalifikáltam – a 2010-es budapesti vb-győzelmemen kívül erre vagyok a legbüszkébb.

További interjúk a hiros.hu portálon.


 

h i r d e t é s