h i r d e t é s

Hogyan nézett ki Szilveszter, a hóember, eleink életében, milyen szerepet töltött be?

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam
a- a+

Hogyan nézett ki Szilveszter, a hóember, eleink életében, milyen szerepet töltött be?

2018. október 03. - 06:52

Szilveszternek, a hóembernek, több köze van a régmúlt (letűnt, vagy letűnőben lévő) hagyományaihoz, mint azt elsőre gondolnánk, hiszen nem csupán a Kerozin által ismert pörgős dal főszereplője, hanem a téli népszokások egyik kevésbé vidám szerepben és köntösben fellépő „figurája” egyaránt.

Forrás: pxhere.com

 

Azonban, míg a Szilveszter névre keresztelt hóember a fent említett dalban csintalan, pityókás, pajzán, táncoslábú és szoknyapecér, addig a népi szokásvilágban igencsak szomorú figura. Ünnepre-hangolt szobánk ablakából kitekintve őseink szokásvilágára láthatjuk, hogy számos rítus koszorúzta a különféle jellegzetes napokat, és az élet minden mozzanatát átitatta valamiféle ősi gyökerekkel rendelkező mágikus erő a köszöntőktől, a táplálkozáson át, a hejgetésig, az ostorral való csattogtatásig.

Szegény Szilveszterünket a régmúltban nemhogy megénekelték, hanem „eltemették” volna a „téltemetés” hiedelmekkel átitatott szokásával. 

A téltemetést (vagy egyéb megnevezésein: télkiveverést, télkihordást) számos helyen úgy hajtottak végre, hogy megszemélyesítették, formába, alakba öntötték (úgymond) magát a telet (a sötétséget, a hideget, a fénytől tartózkodót, a káoszt).

Legelterjedtebb a szalmabábu volt, amivel a telet ábrázolták, és amelynek elégetésével a fagyot, az elviselhetetlen hideget, a fénytelen hófödte napot és a gonoszságot is elpusztították, elűzték az életükből. 

A tűzzel végzett rítusok és szertartások tisztító jelleggel bírtak. Szilvesztert azonban nem elégették, hanem folyókba (például a Tiszába) lökték, ezzel végrehajtva a katartikus rítust (ami jelen esetben Szilveszter „halálba küldése” által: a gonoszűzést, a fagy jelképes elpusztítását jelölte).

Hagyományra nyitottan, újtól nem elzárkózottan…

Mára már csupán szórványosan ismertek és éltetettek/életben tartottak ezek (és hasonló) a szokások, hosszú ideig tartó fejlődésszakaszt felölelő közösségi habitusok, amelyek azonban mindig a rendelkezésünkre állnak, rekonstruálhatók, újra életre kelthetők. 

Alföldi Róbert kultúrával, hagyománnyal kapcsolatos nézete nagyszerűen illeszkedik az elmondottak sorába, mely szerint: "A hagyomány alap, de ha a hagyomány nem nyitott a valóságra, akkor az egy halott kultúra lesz. Az új, ami megtagadja a múltat, az is gyökértelen, halott kultúra lesz." 

Lehetséges, hogy a legoptimálisabb attitűd az, hogy megtaláljunk egy aranyközéputat, és egyik oldalról se a legyintés gesztusa legyen az uralkodó, hanem a rugalmasság; egyfajta nyitott, előítélet-mentes és adaptív hagyománnyal szembeni magatartásmód is lehet kulcs, alternatíva a megoldásra (amelyre már vannak is példák, gondoljunk csak a szilveszteri gasztronómiára, jókívánságokra).