Attól tartok, hogy hazánkban szabad sajtóról ma már csak az alapítványunk kapcsán beszélhetünk. A kormány és „sajtómunkásai” beteljesítettétek a médiatörvény hazai és európai bírálóinak legrosszabb rémálmait.

Szabad-e a sajtó ott, ahol évi 80 milliárd forintból a közszolgálat paródiáját hozták létre? Hírt hamisít, hogy kiszolgálja gazdáját. Ezt tették, amikor például egy több éves egyiptomi esetet úgy mutattak be, mintha a felvétel mostanában készült volna Németországban.

Szabad-e a sajtó ott, ahol a nemzetinek nevezett távirati iroda következmények nélkül kihagyhatja az amerikai elnök beszédéből a magyar kormánynak szóló kemény kritikát?

Szabad-e a sajtó ott, ahol már nincs erkölcs, és nincs morális gát? Az állami pénzen létrehozott és hizlalt lakájmédia aljasan módon és büntetlenül támadhatta az MSZP elnökének családját.

Szabad-e a sajtó ott, ahol összeér a szürkegazdaság és a média? Közpénz felhasználásával vásárolja meg a TV2-t Andy Vajna, Habony Árpád pedig – akiről nem tudjuk, hogy miből él - médiacégeket alapít és működtet.

Szabad-e a sajtó ott, ahol a helyi média kiszolgáltatott a fideszes önkormányzat anyagi támogatásának és kitett a fenyegetésének is? A függetlenségüket még őrzők óriási jogi és anyagi kockázatot vállalva működnek.

Szabad-e a sajtó ott, ahol öncenzúra van? A sajtótörvény szankciói által fenyegetett szerkesztőségek az állami hirdetésekkel zsaroló hatalom elvárásait próbálják kitalálni a túlélés érdekében.

Szabad-e a sajtó ott, ahol háborítatlanul szólhat a kormányzati bátorítással megerősített szélsőjobboldali média antiszemita, uszító hangja?

1848. március 15-én ez volt az első a 12 pontból: „Kivánjuk a sajtó szabadságát, censura eltörlését”. Szabad sajtó nélkül nincs szabad Magyarország, mindegy, hogy 1848-at, vagy 2016-ot írunk.

Kránitz László,

a Szabad Sajtó Alapítvány kuratóriumának elnöke (via mszp.hu)