Kivételesen (talán életemben először) egyetértek Török Gáborral: kitűnő választás, jól megfontolt, előre eltervezett, okos döntés Orbán részéről.

Novák semmivel sem lesz rosszabb Ádernál.
Hozzá hasonlóan szimpla Fejbólintó János, akarat nélküli báb, akinek az egyetlen feladata (a reprezentáláson és az élete végéig élvezhető elnöki apanázs felmarkolásán, a hivatali villában lakhatáson és személyzet dirigálásán kívül) az aláírásra elé tett törvények, egyéb okiratok szignálása lesz.
Meg, a Környezet/klímavédelmi helyett a nagycsaládosokat istápoló, valaminő stróman (mint volt Áder felesége) által dirigált magánalapítványok feltöltése közpénzzel – ha követi Áder példáját.
Borítékolom, hogy követni fogja!

Másfelől megint csak Orbán kitűnő lélekismeretére utal e választás.
Novák az átlagember. A tipikus, köznapi háziasszony.
Nem túlságosan éles elméjű, nem túlságosan produktív, semmi lényeges nem köthető a nevéhez, még akkor sem, ha könyv szerkesztőjeként virít, melyhez nyilván nem sok köze van, de jól mutat.
A morális szintje megfelel az önfeladó, alázatos jobbágynépségének, akinek fő feladata a gazdája hites követése.
Ízlése, tapintata, modora nincs, amit jól mutat, hogy meglehetősen alpári módon azonnal kész tényként kezeli a kész tényt, hogy ő lesz az.
Mielőtt "megválasztották" volna.

Tipikus, észrevétlen, a tömegből semmilyen módon ki nem emelkedő, a metrón, buszon, föl nem ismerhető szimpla alattvaló lenne – érdemei szerint is, ha nem pedálozza föl magát.

A feladata ellátásához elégségesnek látja a családja támogatását és vallásos hitét, mely előbbi nem árt, az utóbbinak végképp semmi köze a közfeladatok ellátásához, viszont állandó, mantraszerű hangoztatása (a hívő nem veri a mellét, hogy hát ő hívő) csak a vájt fülűekben ébreszt gyanút: aki sokat emlegeti, annál ennyi az egész, mint ahogy az érintett átlag népességnek az új kurzus ideológiájához alkalmazkodó "meggyőződése" és "hite" is rugalmas változáson ment keresztül: régen párttaggyűlés, ma templom.

Egyébként mindkettő szigorúan magánügy.

Nincs olyan nagy, agresszív beszélőkéje, mint Varga Juditnak, aki az ellenzéken kívül az átlag (nem Fidesz-hívő) polgárban is csak visszatetszést kelt, a férfiak jelentős részének pedig egyszerűen viszketni kezd a tenyere, ha megszólal, hogy tisztességre tanítsa.

Novák Katalin csendesebb, azt meg elfelejtik neki, vagy inkább nem is tudnak róla, hogy milyen harcias tud lenni, ha erre instruálják: az Unióban tökéletesen lejáratta magát abban az egy-két esetben, amikor ott megjelent, vagy beszélnie kellett róla.

Korrupciós, síbolási ügyeire – az Orbán-vezér- és alvezérkar más tagjaitól eltérően – nem derült fény.
Az, hogy távozásakor a minisztériumi beosztásból három-, mások szerint hatmilliós végkielégítéssel távozik, e körökben aprópénz.
Bár a tény, hogy elfogadja e teljesen jogszerűtlen juttatást – hiszen Orbán helyezte magasabb polcra – rávilágít arra, hogy e téren miben sem különbözik a tárasitól.
(Miért is különbözne? Akkor nem lenne ott a kondérnál.)

De, ha azt vesszük, hogy Völner, aki elvileg talán sittre kerül (ott lenne a helye!) szintén kapott vagy negyven-nyolcvanmilliós végkielégítést, mert kénytelen volt megszüntetni (nem kirúgták!) az államtitkári jogviszonyát, akkor nincs min csodálkozni. Ebben sem.

Egyszóval az átlag szavazó magára ismer ebben az asszonyban (aki a benyomásom szerint, Goebbels feleségéhez hasonlóan szinte szerelmes lehet a Vezérébe, olyan odaadással csüng minden szaván, mozdulatán), csakúgy, mint a birkazabáló Rezsi Szilárdban, Tállaiban és a többi népiesch fidesz-svihákban.

Ráadásul nő! Ezzel elejét lehet venni a nőellenes politikát bíráló felhangoknak.

Ablakot mos, mint én. Neveli a gyerekeit, mint én. Templomba jár, mint én. Bár az ellenkezőjét mondja, valójában harcol a "nők vissza a konyhába!" – ideológia győzelméért, amivel semmi bajom! Úgyis elver a férjem, ha kinyitom a számat.

A Keresztény Anyák Gyülekezete és más hasonló – jómódú, ezért juttatásokkal, kedvezményekkel alaposan megtámogatott – nő- és családszervezetek tagjai egyenesen istenítik.

Orbán talán érzékelte, hogy a publikum kezd megcsömörleni a harcias alvezérektől. Egyszerű, köznapi átlagemberekben inkább bízik.
És Novák Katalin érzésem szerint nem csak az elvakult Fidesz-hívőkben, hanem nagyon sok "semleges", vagy érdektelen emberben is ilyen benyomást kelt, vagyis elfogadják.

(Orbán különben is kitűnő taktikai érzékkel vonja vissza leharcolt, népszerűtlenné, vagy ellenszenvessé vált alvezéreit: ha még hasznára lehetnek, nem szabadul meg tőlük, csak hátrébb vonja őket, eldugja a paraván mögé. Mint, többek közt Rogánt.
Hamarosan, illő idő után, nehogy Völnerhez kössék, e sorsra juthat Varga Judit is, aki már minden civilizált közegből kiirtotta magát, és a hülyeségei vérig bosszantanak mindenkit itthon és külföldön is.
E kártékony nőszemély, aki gyáván eltűnt a Völner-ügy kipattanása óta, most nyilatkozott először. A Die Welt konzervatív olvasóit is meg fogja lepni, hogy Varga szerint a – melyik? –német kormány háza táján jobban tombol a korrupció, mint a magyar kormány berkeiben, mely most, a látszat kedvéért éppen mindössze Völner, Kövér, Simonka és Boldog ügyeivel küszködik.)

És az újra és újra, ezúttal is meglepett ellenzék hiába ordítja teli torokkal, hogy Novák alkalmatlan – az is, de hát, ki nem az ebből a brancsból? – a publikum jelentős része minden további nélkül meg fog békélni vele.

Ahogy a szintén alkalmatlan Áderrel, sőt, végső soron Schmittel szemben sem bontakozott ki valamiféle széles népi ellenállás. Hogy magáról Orbánról ne is beszéljek.

Kitűnő végrehajtó közege lesz Orbánnak a választások után valószínűleg felálló új Parlamentjének és kormányának.

Cecilia Galleranit, Ludovico Sforza herceg kedvesét, aki Leonardo festményén szerepel, a hermelinjével együtt elmosta az idő!
(A festmény el is tűnt a Czartoryski Múzeumból Krakkóból, állítólag restaurálásra, a rossz nyelvek szerint Orbán – ebben is legjobb – lengyel tanítványa tette rá a kezét.)

Mi pedig keressük korunk Leonardóját, hogy megfesse Magyarország legújabb nagyasszonyának portréját.