Az ivóvízhez jutás mint alapvető emberi jog - avagy itt van-e az ideje a vízhez való hozzáférés alkotmányos védelemének című kerekasztal-beszélgetést kezdeményező Lora Vidovic ombudsman szerint az ivóvízhálózat elérhetetlenségének egyrészt a szegénység, másrészt pedig a rossz infrastruktúra az oka.

Kiemelte, hogy a többségében szerbek, bosnyákok és romák lakta települések 70 százaléka nem rendelkezik ivóvízhálózattal. Ugyanakkor figyelmeztetett, hogy e csoportban azokon a településeken viszont, ahol van infrastruktúra, gyakran rákkeltő, azbeszt cement anyagú csöveket használtak az ivóvízhálózat létesítésére, és a vezetékes víz igénybe vételét gyakran az ár is meghatározza.

Horvátországban az ivóvíz köbmétere után fizetendő díj 7 és 27 kuna (305 és 1180 forint) között mozog, és mivel az elszegényedés által fenyegetettek aránya az országban eléri a 20 százalékot, a víz árának egészségügyi kockázatai is vannak

- mondta az ombudsman. 

Hozzátette: a fent említettekhez közvetlenül kapcsolódnak a szigetek is, ahol majd csak az új törvény életbe lépése után egyenlítődnek ki árak a szárazföldi vízdíjak árával.

Úgy vélte: a vízművek privatizációja és a vízellátás koncesszióba adása oda vezetett az elmúlt néhány évtizedben, hogy óriási mértékben nőttek az ivóvíz- és csatornaszolgáltatással kapcsolatos díjak, valamint csökkentek az infrastrukturális befektetések. 

Ezekből a kellemetlen élményekből következik, hogy szükség van alkotmányos joggá tenni az ivóvízhez való jogot. A víz nem árucikk és nem szabad privatizálni

 - húzta alá az ombudsman, aki kampányt indított annak érdekében, hogy alkotmányos jog legyen az ivóvízhez való hozzáférés Horvátországban. 

A lap megemlíti, hogy az Európai Unióban (EU) Szlovénia az egyetlen ország, amely alkotmányba foglalta az ivóvíz hozzáféréséhez való alapvető jogot.

(MTI)