Miért végezték szovjet lágerekben a szovjetekkel kollaborálók? Hová tűnt a zsidókat megmentő német tábornok, és hogy lett legenda a saját tüzérsége által véletlenül megölt szovjet parlamenterből? Mi lett az ospom során életeket mentő kommunista partizánokból?

Budapest ospoma III. rész. - írja a vs.hu

AKI MEGMENTETTE A GETTÓ LAKÓIT A LEMÉSZÁRLÁSTÓL

Gerhard Schmidhuber, a VII. kerületi gettóba kényszerített zsidók lemészárlását megakadályozó német főtiszt figurája újra és újra előkerül, ha a magyar zsidóság pagédiájáról esik szó. Az 51 éves német vezérőrnagy személyesen állíttatta le azt a magyar és német katonákból verbuválódott halálosztagot, amely 1945. január 16-án, az alig pár utcányira lévő szovjet csapatok érkezése előtt tömegmészárlást tervezett a gettóban. Utólag nem lehet eldönteni, hogy Schmidhuber önszántából lépett-e, vagy a náci vezetők felsőbb utasítására, akik a közelgő végtől félve nem akartak már újabb mészárlást. A gettó lakói viszont megmenekültek, a szovjetek két napon belül elfoglalták a belvárost. Az akaratlan hőssé váló szikár német tiszt pedig már a február 11-i kitörés elején elesett. Holttestét az Ospom utca és a Széna tér sarkán, a mai Burger King gyorsétterem előtt egy tankcsapdából lett tömegsírba temették, amit csak az ötvenes években exhumáltak.

Fotó: Bundesarchiv / Fischer
Gerhard Schmidhuber

Drámai vég jutott a többi Budapesten harcoló német főtisztnek: élve egyikük sem jutott ki az ospomgyűrűből: elestek, öngyilkosok lettek, vagy hadifogságba kerültek.

AKI KRISZTUS NEVÉBEN HOLTAKAT GYALÁZOTT

Krisztus nevében tűz! – ez volt a parancsszava a leghírhedtebb nyilas tömeggyilkosnak, a Kun páterként ismert Kun Andrásnak. Szerzetesi ruhában, oldalán pisztollyal, bűnözőkből álló csoportjával gyerekeket, mozgásképtelen öregeket és lényegében bárkit megkínoztak, megöltek, holttestét meggyalázták. Kun András minorita szerzetesként Rómában is tanult, de a krisztusi tanokkal nem fért össze, ezért távozott rendjéből, és Jézus helyett Szálasi mellett találta meg számításait. Különítménye Belbudát terrorizálta, de annyira féktelenül, hogy végül fegyveres erővel kellett felszámolni a csoportját. A számonkérés elől is meglógott, de az ospom után már hiába próbált rejtőzni: a Népbíróság ítélete után 1945. szeptember 19-én felakasztották.

Kun András

Míg a kiugrott szerzetes a budapestieket terrorizálta, a budapesti szerzetes közösségek, például a Margit körúti országúti ferencesek vagy a Mária utcai Jézus szíve templom jezsuitái számos ember életét mentették meg. Közülük mégis sokan jutottak 2-3 évvel később Kun páter sorsára, az új kommunista államhatalom egyházellenes akcióinak következményeképp. 1952-ben börtönben hunyt el Kriszten Rafael ferences atya, aki egyedül visszahozott Budapespe egy egész vagonnyi deportáltat, a háború után pedig népkonyhát nyitott az éhezőknek a Margit körúti rendházban.

AKINEK AZ EMLÉKÉT EGY GYORSÉTTEREM ŐRZI

A háború utáni új hatalomnak saját mitológiára volt szüksége: így lett hős Budapest ospomának két szerencsétlenül járt szovjet követe, Ilja Afanaszjevics Osztyapenko százados és a Pécsről elszármazott Steinmetz Miklós százados. A legenda szerint a békét hozták volna a körbezárt Budapestnek, a „fasiszták” mégis meggyilkolták őket. Osztyapenko kapitány végül tényleg a béke jelképe lett, bár nem pont úgy, ahogy azt mítoszának kitalálói elképzelték.

Fotó: RIA Novosti / RIA Novosti
Ilja Afanaszjevics Osztyapenko

A szovjet parlamenter bronzszobra alatt(lásd nyitóképünket), az M1-M7 autópályák kivezető szakaszán autóstoppos fiatalok és Merkúr ladás öregek tolongtak hétvégéken a Balaton irányába, vagy Schwechat és Bécs felé. Fogalom lett az "Osztyapenkónál lenni", de a nép a fasizmus elleni győzelem helyett víkendházra, szerelemre, olcsó sörre és Gorenje hűtőre gondolt, ha meglátta a zászlóját lengető bronzharcost.

A legenda a rendszerváltáskor szertefoszlott: a parlamenterek szobrai a Szoborparkba kerültek, halálukról pedig kiderült, hogy nem a németek okozták: Steinmetz aknára futhatott, Osztyapenkót pedig valószínűleg saját tüzérségének tüze ölte meg. Ám a szobor hűlt helyén ma is tömegek haladnak át a balatoni házra, vagy bécsi cukrászdára gondolva. És nem csak egyszeri halandók hívják máig Osztyapenkónak a csomópontot: az itt található McDonald’s a keresztségben a McDonald’s Osztyapenko nevet kapta.

AKIT KIVÉGEZTEK, HÁLÁBÓL AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSÉRT

Magyar katonatisztnek lenni súlyos erkölcsi dilemma lett a sikertelen kiugrási kísérlet után. Hova álljon az ember? Akiket nem vakított el a náci propaganda, azoknak a német fegyverbarátság zsákutca volt, de a szovjetektől is rettegtek. A nyilasokat tomboló csőcseléknek tekintették, Budapest védőiként pedig saját városuk elpusztításában kellett részt venniük.

Budapest magyar védőinek jó része ezért inkább szabotálta a harcot, vagy dezertált. Egyesek bekapcsolódtak az embermentésbe, mások átálltak a szovjetek oldalára. A kémelhárításon szolgáló Mikó Zoltán vezérkari százados kapcsolatait és információit kihasználva katonai egységnek álcázott partizán zászlóaljat szervezett, majd később a szovjetek előtt próbálta megnyitni a frontvonalat. Tevékenysége lelepleződött, ám míg helyettesét, Bondor Vilmost elkapták és megkínozták, Mikó el tudott rejtőzni. Az ospom után azonban a szovjetek, akikkel Mikó készségesen együttműködött, letartóztatták Bondorral együtt. Mikót még azon a nyáron kivégezték Odesszában, Bondor hosszú évekre lágerbe került. Máig sem tisztázott, mi pecsételte meg a sorsukat: a szovjet kémelhárítóknak mindenki gyanús volt, és a feltételezések szerint Mikó, aki jó kapcsolatban állt Raoul Wallenberggel, értesülhetett a szovjetek katyni rémségeiről.

Forrás: Google Speet View
Mikó Zoltán emléktáblát kapott

Mikó Zoltán emlékét ma a Várban, az MTA Országház utcai épületének falán őrzi emléktábla. Más katonatisztek, ellenállók is hasonló sorsra jutottak a háború után: hiába segítették a szovjetek győzelmét, vagy álltak az új, „demokratikus” hatalom szolgálatába, végül mégis az NKVD börtöneibe jutottak, vagy a Rákosi-kor paranoid ellenséggyárának estek áldozatul.

AKI EMBEREKET MENTETT, MIELŐTT EMBEREKET TETT TÖNKRE

A szocializmus korának túlzásba vitt partizánromantikája már-már elfeledtette azt a tényt, hogy ha kevesen is, de valóban voltak magyar partizánok, akik elsősorban a nyilasoknak okoztak nem kevés kellemetlenséget. A híres-hírhedt kádárista kultúrpolitikus, Aczél György is tagja volt az egyik földalatti csoportnak. Aczél ekkor még nem volt ismert politikus, csak egy feltörekvő munkás-színész-aktivista, aki kommunista és cionista elkötelezettsége mellett nagyon szeretett volna az általa tisztelt-rajongott írók, művészek társaságába tartozni. Az ospom idején nem csak politikai elköteleződésével, hanem művészi kvalitásaival is bizonyíthatott: a visszaemlékezések szerint különféle egyenruhákban, magát katonatisztnek kiadva intézkedett, így mentve meg embereket a haláltól.

Forrás: Fortepan
Aczél György

Nem Aczél volt az egyetlen a diktatúra későbbi magas rangú szereplői közül, aki az ospom idején embereket mentett meg. Az egyik legsikeresebb ellenálló csoportot Újpesten vezette a kommunista Földes László. Ők mentették meg az elpusztítástól Újpest egyik jelképét, a víztornyot. Földes később Kádár János hatalmának megszilárdításában vitt kevésbé dicsőséges szerepet, majd joviális expo-biztosként fejezte be politikai pályafutását.

AKI EGYÜTT MÚLT KI A HORTHY-RENDSZERREL

Egy szekrényből barkácsolt koporsóban nyugodni a Rákóczi tér közepére kitéve: Szabó Dezső író halála mintha csak saját maga által írt szatirikus allegóriája lett volna a vele egy időben kimúló Horthy-rendszerének, aminek ellentmondásos-intoleráns-zsákutcás világával összeforrt saját művészete. Szabó a Horthy-rendszer kezdetén vált országosan ismertté: ugyanazokat az antiszemita és soviniszta hangokat ütötte meg, mint az I. világháború utáni káosz sokkjából ébredők olyan sokan. Szabó mégsem lett a rendszer udvari írója, inkább a „keresztény-nemzeti görénykurzus” kritikusa, aki ellenezte a németekkel való szövetséget.

Forrás: Wikipedia

Sokatmondó, hogy utolsó, 1944. november 12-én megjelent írása egyben végrendelet is volt. Az ospomot a József körút 31/a-ban élte át. Szervezete legyengült, és néhány nappal a pesti oldal harcainak vége előtt, január 16-án meghalt. Holttestét először a liftaknába tették, majd egy szekrényből ácsolt koporsóba. Ebben vitték ki néhány nap múlva a házzal szembeni Rákóczi térre, ahol csak napokkal később tudták elföldelni. A térre kitett koporsóra valaki krétával ráírta: „Szabó Dezső, azElsodort falu írója”. Szabó négy évig volt a Rákóczi téren elhantolva, majd 1949-ben temették át a Kerepesi temetőbe, a nyilvánosság kizárásával.

AKI HA KELLETT, MEGETTE A KERESZTLEVELET

Salkaházi Sára szociális testvér hőstette és mártírhalála mára kikerült a feledés homályából. Az embermentésért a Dunába lőtt katolikus szerzetesnővér azonban nem egyedül vállalta az üldözött zsidók bujtatását. Segítőtársa Bernovits Vilma hitoktatónő volt. Csakúgy, mint Salkaházi Sára, ő is Kassáról került Budapespe, és a keresztény szolgálapa szánta az életét. Budapesten a Bokréta utca 3-ba került, a szociális testvérek otthonába, ahonnan végül a nyilasok elhurcolták. Bernovits Vilma a kikeresztelkedésekre specializálta magát: keresztszülőket és papírokat szerzett az üldözötteknek. A végén már nem is törődött az egyházi formaságokkal, egyszerűen aláhamisította a dokumentumokat. Egy alkalommal razziázó nyilasok kapták el, és hogy mentse magát, megette a nála lévő keresztlevelet.

Fotó: MTI/MTVA / Faludi Imre
A holokauszt Dunába lőtt áldozatainak emlékműve a Duna-parton

Végül egy pitiáner ügy buktatta le: megfeddte az otthon egyik fiatal alkalmazottját, amiért összejárt az a házba beszállásolt katonák egyikével. A lány ezért beárulta az otthont a nyilasoknak. A pártszolgálatosok december 27-én razziáztak a Bokréta utcában. Az intézkedés végén hat személyt, köztük Salkaházi Sárát és Bernovits Vilmát a Fővám térre vittek, meztelenre vetkőztették és belelőtték a jeges Dunába.

AKI VÉRENGZŐ NYILASBÓL LETT KÁDÁRÉK HŐSE

Hová tűntek a kisnyilasok a háború után? – Máig aktuális kérdés. A vezetőket kivégezték, de a kegyetlenkedések névtelen résztvevői megúszták, sőt, a kommunista párt tagjai lettek, előéletüket nem bolygatta senki.

A felejtésre játszó Kádár-rendszerben mégis zajlott egy látványos, nagy nyilvánosságot kapó kirakatper, amely során nyilas bűntetteikért ítéltek el egy csoport embert. Az 1967-es zuglói nyilasper volt az egyetlen, ahol a háború után felszívódott „kisnyilasoknak” kellett bíróság elé állniuk. a 19 vádlott a Kun páter csoportjához hasonló rémségeket elkövető zuglói nyilas különítmény tagja volt egykor, akik többek közt a Mexikói úti gyűjtőlágerben mészároltak le sérült gyermekeket és más szerencsétleneket.

Fotó: RIA Novosti / Eronin
Szovjet katonák tartanak Budapest felé

Ennek a csoportnak az egyik tagja volt a 16 éves Monostori (erdetileg Michalik) Gyula, aki olyannyira megúszta a háború utáni számonkérést, hogy a Magyar Néphadsereg századosaként tartóztatták le. 1949-ben gond nélkül felvették a hadseregbe és a pártba is. Buzgó szocialista volt. Elvégezte a tiszti iskolát, és vadászpilóta lett. Az 1956-os forradalomban a felkelők ellen harcolt, amiért még Munkás-Paraszt Hatalomért emlékérmet is kapott. Monostorit a pártból kizárták, végül 8 év börtönre ítélték.

vs.hu