Mai hír, hogy feljelentéskiegészítést rendelt el a Budapesti Nyomozó Ügyészség a vasárnapra virradó éjszaka az Olof Palme sétányon történtek miatt – tájékoztatta a Fővárosi Főügyészség szóvivője csütörtökön az MTI-t. 

Mert, hogy valaki kétszer egy sátorba rúgott és kétszer vesén rúgott egy kislányt.

A rendőrség és az ügyszéség az intézkedés részleteivel kapcsolatban lapít, mint szar a fűben - annyi biztos, hogy az esettel kapcsolatban felmerült szolgálaton kívüli rendőrök érintettsége.

Az internet bölcs népe pedig ezt is kommentálta, Putyuka a maga nemes egyszerűségével:

A fenti komment elkövetője a Facebook profilja szerint a Semmelweis Egyetem Orvosi Iskolájában tanult.

És kapott 73 lájkot, furcsa homorérzéke van egyeseknek vagy csak olyan egyszerűek, mint egy százas szög. Az is lehet, hogy nem volt még vesekövük vagy nem rúgták meg a veséjüket. Egyiket sem kívánom nekik, agyat és önálló gondolatokat annál inkább.

Ha troll, ha nem az, ostoba és buta ember, aki ilyet leír és nem veszi észre, hogy úgy basszák át, mint szart a palánkon. És milliónyian vannak azok a vakbuzgó emberek, akiket az orruknál fogva vezet Orbán-rendszere és még örülnek is neki.

Nagy a baj, nagyon nagy.

Vájtfülűeknek: A vese

A nemi és kiválasztószervek (urogenitalis apparatus) anatómiailag szoros kapcsolatban állnak. Ez a kapcsolat az embrionális fejlődés során is megmutatkozik. Mindkét, funkciója szempontjából elkülönülő szervrendszer a középső csíralemezből, a mesodermából származik. A mesoderma nem más mint a 14-16 napos, már három sejtlemezből álló embrió középső sejtrétege. Az embrionális fejlődés 20. napja körül a korábban egységes mesoderma három részre tagolódik: a paraxialis mesodermára (az embrió középvonala melletti mesoderma), az intermedier mesodermára (köztes mesoderma) és az oldallemezre. A három rész végül teljesen szétválik, és a szervezet számos részének alkotásában részt vesz. Az embrió már ebben a korban hosszantilag tagozódik, azaz szegmentumokra osztható. Míg a paraxialis mesoderma szegmentumonként sommitákká (őscsigolyákká) alakul, és későbbi fejlődése során a bőr, a bőr alatti szövetek, a porcok, csontok és az izmok alkotásban vesz részt, addig az oldallemez kettéválik és egyik lemeze a testfal, másik lemeze a bélfal alkotásában vesz részt.

Az intermedier mesoderma, miután elvált a mesoderma másik két részétől, az embrió hosszanti tengelyében a különböző szegmentumokban másképp viselkedik. A nyaki szakaszon a somitákhoz hasonlóan minden szegmentumban egy sejtcsomóba, úgynevezett nephrotomba tömörül, míg az alsó régióban összefüggő, oszlopszerű nephrogen köteget alkot.

Elővese

A nyaki szakasz nephrotomokba tömörülő szövete képzi az elővese (pronephros) rendszert, ami sohasem működik kiválasztó szervként, és hamar visszafejlődik. Az embrió fejlődésének negyedik hetében már nincs meg.

Ősvese

A háti és ágyéki szakaszon a nephrogen kötegből jön létre az ősvese (mesonephros) , és a negyedik héten már jól fejlett. Az ősvese már folytat kezdetleges kiválasztó működést, és ezért gyűjtőcsatorna-rendszerrel is rendelkezik, ami az embrionális cloacaba vezet. A második hónap végére ez a kiválasztórendszer is eltűnik. Férfiakban azonban nagy jelentőségre tesz szert az előbb említett gyűjtőcsatorna-rendszer, a Wolff-féle cső (ductus mesonephricus). A megmaradó cső férfiakban a nemi szervek kialakításában vesz részt, míg nőkben az ősvesével együtt eltűnik.

Maradandó vese

Az ötödik héten a nephrogen köteg alatti metanephrogén szövettömörülésből indul fejlődésnek a maradandó vese (metanephros) telepe. A maradandó vesék a terhesség harmadik harmadában (trimester) kezdik meg működésüket. Ez a működés nem tekinthető a klasszikus értelemben vett kiválasztó működésnek, hiszen az anyagcsere bomlástermékei a méhlepényen (placenta) keresztül az anya testébe kerülnek, és végeredményben az anyai vese üríti ki őket. Mivel a magzat (foetus) vizelete az amnionüregbe kerül, fontos szerepe van a magzatvíz mennyiségének fenntartásában. A magzatvíz ilyen módon körforgásban van, miután a magzat lenyelte, a bélcsatornájában felszívódik és a keringésébe kerül, végül a veséken keresztül újra kiválasztódik. A maradandó vesék a növekedés során kezdeti helyükhöz képest a medencéből felfele vándorolnak, és így foglalják el végleges helyzetüket. A korábban lebenyes szerkezetű vese lebenyei összenőnek.

A véglegesen kialakuló emberi vese fejlődése szempontjából 2 részre osztható:

Gyűjtőcsatorna-rendszer

A Wolff-cső oldalsó kinövéséből az ureterbimbóból kialakuló rész. Az ureterbimbó a Wolff-csőből való leágazása után a metanephrogen vesetelep felé nő, majd behatolva a telepbe létrehozza a vesemedencét. Később egyre kisebb ágakra oszlik, megformálva a nagy- és kiskelyheket, végül egész apró ágakat alkotva nyomul a metanephrogén szövetek közé, kialakítva ezzel a gyűjtőcsatornákat. Tehát az utéterbimbó felelős a gyűjtőcsatornák (makroszkopikus megjelenésben a vesepiramisok), a vesekelyhek, a vesemedence és az ureter létrehozásáért.

Kiválasztórendszer

A metanephrogen vesetelepből alakul ki. Az ureterbimbóból kialakuló gyűjtőcsatornák megjelenése aktiváló hatással van a metanephrogén szövet fejlődésére. Az indukciós hatásra kialakuló vesicula renalisok a további fejlődésük során megnyúlnak, és hosszirányban tagozódva kialakítják a nephron különböző részeit (összekötő csatorna, distalis csatorna, Henle-kacs, proximális csatorna). Az ureterbimbótól legtávolabb eső szakasza Bowman-tokká alakul, és egy glomerulussal a Malpighi-testet alkotja.