h i r d e t é s

„Húsz éve vagyok a szakmában, ilyen esettel még nem találkoztam”

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

„Húsz éve vagyok a szakmában, ilyen esettel még nem találkoztam”

2020. május 20. - 10:09

 

Már kiásták a sírt, mégis: a roma elhunytat végül máshol kellett eltemetni. Az ombudsmani jelentés etnikai diszkriminációt állapított meg, mások szerint erről szó sincs. - írja a nepszava.hu.

Forrás: nepszava.hu Fotó: Béres Márton

A Nógrád megyei Etes régebben a bányászatáról volt ismert, ma leginkább a pálinkafőzdéjéről. A Salgótarján közelében fekvő, dombok között szétszórt település lélekszáma nem éri el a másfél ezret, de a községnek három temetője is van. Mind a hármat az önkormányzat működteti. Az egyik hajdani bányászkolónia, az úgynevezett Albert-telep temetőjében járunk. Kállai József mutatja a bejárattól nem messze lévő, visszatemetett sírhelyet. Besüppedt a föld, a nyomok még mindig jól láthatók.

A 66 éves roma férfi eredeti foglalkozása kőműves, de dolgozott bányászként is. 2018 tavaszán súlyos tragédia érte, fia öngyilkos lett. Közeledett a temetés időpontja, de a sír pontos helyét még nem jelölték ki. Kállai József felhívta az önkormányzatot. Elmondása szerint a polgármesteri hivatal munkatársa közölte vele, hogy a család menjen ki a temetőbe, válassza ki a sírhelyet, „temessék oda a fiúkat, ahova szeretnék”. Kállai József kiválasztotta a helyet, a temetkezési vállalkozó kiásta a sírt. Az akkori független polgármester, a ma már nyugdíjas Lénárt Dezső azonban a gyászszertartás előtt egy nappal másik sírhelyet jelölt ki – a temető távolabbi részén, a domboldalon.

A szűkös határidő miatt a temetési vállalkozó nem tudta elvállalni a munkát, az utolsó pillanatokban Kállai Józsefnek kellett gondoskodnia arról, hogy az új helyen kiássák a sírt. Fapadozatra is szükség volt, az ásással együtt ez 120 ezer forintjába került. (Az önkormányzattól előzőleg 180 ezer forint temetési kölcsönt vett fel, amit később részletekben törlesztett.) A nehézségek ellenére a temetést rendben megtartották.

A történet egyik lényeges eleme most következik: Kállai József szerint a származása miatt nem temethette el ott a fiát, ahol eredetileg akarta. Állítja, a szomszédos sírban nyugvó férfi özvegye tiltakozott az önkormányzatnál, azzal, hogy

cigányt ne temessenek oda.

Kállai József az özvegyasszonnyal nem beszélt, mindezt – jelentette ki lapunknak – a polgármester mondta neki.

Kállai József szegről-végről rokona Farkas Félixnek, az Országgyűlés roma nemzetiségi szószólójának. Az esetet Farkas Félix ismertette egy munkamegbeszélésen, az ombudsmani hivatal pedig komolyan vette az ügyet. Másfél évig tartó vizsgálat után Kozma Ákos, az alapvető jogok biztosa és Szalayné Sándor Erzsébet, a „Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes” a közelmúltban hozta nyilvánosságra közös jelentését. Ebben elmarasztalták a volt polgármestert, akinek az együttműködési készségét is hiányolták: a csaknem 40 oldalas jelentés – amely nem tartalmaz személyneveket – megállapította, hogy diszkrimináció történt.

"Honnan veszik ezt a hülyeséget?" – kérdezett vissza Lénárt Dezső, a volt polgármester, amikor először kerestük telefonon. Lénárt Dezső eljött az Albert-telepi temetőbe is, hogy a jelenlétünkben találkozzon Kállai Józseffel. Ugyanazt mondta, ami az ombudsmani jelentésben is szerepel: az új sírhely kijelölésének semmi köze az elhunyt származásához. És az sem felel meg a valóságnak, hogy az özvegyasszony tiltakozott volna.

Az önkormányzat tagadja, hogy bárki engedélyt adott volna Kállai Józsefnek rá, hogy tetszése szerint kijelöljön egy sírhelyet a temetőben. „Ilyen a világon nincs, erre még sosem volt példa” – folytatta a volt polgármester. A szokásos eljárás az, hogy az elhunyt hozzátartozója az önkormányzattal egyeztet a sírhelyről. Akadtak már ebből problémák (előfordult, hogy valaki olyan helyre akart temetkezni, amit mások korábban már megváltottak), de a döntő szót mindig a temetőt működtető önkormányzat mondja ki. Lénárt Dezső szerint az elhunyt származása szóba se került. Az volt a gond, hogy Kállai József az önkormányzat hozzájárulása nélkül az „útba” ásatta ki a sírt: oda nem engedik a temetést, mert akadályozza a munkagépek közlekedését. 2018 őszén például veszélyes, korhadt fákat vágatták ki és szállíttatták el.

Az ombudsmani jelentésben idézett temetkezési vállalkozó ellenben úgy látja, hogy a sírhely nem gátolta volna a gépek mozgását. A temetkezési vállalkozó lapunknak – neve mellőzését kérve – fenntartotta állítását, arról viszont, hogy az elhunyt származásának szerepe lehetett a sírhelycserében, csak utólag értesült. A temetéskor ezt nem említette Kállai József. A vállalkozó megerősítette az ombudsmani jelentésben foglaltakat:

húsz éve vagyok a szakmában, de még nem találkoztam ehhez hasonló esettel, vagyis amikor a már kiásott sírgödröt vissza kellett temetni és egy másik sírhelyet kellett helyette kiásni.

A falvakban megszokott eljárás, hogy a hozzátartozó mutatja meg a sírhelyet. A temetkezési vállalkozó abból a magától értetődőnek tartott feltételezésből indul ki, hogy az illető előzőleg egyeztetett az önkormányzattal.

Az ombudsmani hivatal egyebek között a járási hivatalt is bevonta a vizsgálatba, de számos körülményt – finoman szólva – nem sikerült megnyugtatóan tisztázni. A jelentés szerint azonban az egyértelműen megállapítható volt, hogy a „pontatlan, követhetetlen helyi gyakorlat” révén sérült a tisztességes és méltó temetéshez való jog, másrészt a tiszteletadás joga.

Az egyenlő bánásmód megsértését vizsgáló eljárásban a bizonyítási teher megfordul: nem Kállai Józsefnek kellett bizonyítania, hogy etnikai alapú jogsértés történt, hanem a volt polgármesternek kellett volna bizonyítania azt, hogy nem történt ilyen. Az ombudsmani vizsgálat végül arra jutott, hogy „a temetkezési eljárás előkészítése, a polgármester intézkedése sértette az egyenlő bánásmód követelményét és nemzetiségi származáson alapuló közvetlen diszkriminációt eredményezett”.

Mivel az ombudsmani hivatal nem nyomozó hatóság – sőt: egyáltalán nem hatóság – , jogkörénél fogva csak állami, önkormányzati intézmények vagy közszolgáltatást végző szervezetek esetében járhat el. A jelentés készítői ezért nem is próbálták megszólaltatni az özvegyasszonyt, aki Kállai József állítása szerint ragaszkodott ahhoz, hogy „cigányt ne temessenek oda”.

Lapunk az asszonyt is megkereste. „Teljesen alaptalan állítás” – jelentette ki a név nélkül nyilatkozó özvegy. Nem igaz, hogy ő értesítette volna az önkormányzatot a sírhely kiásása miatt, nem igaz, hogy tiltakozott volna, nem igaz, hogy gondja lett volna az elhunyt származásával – sorolta. Semmi köze az egészhez.

Kállai József anyagi elégtételt is szeretne, egész pontosan 3 millió forintot. Közjegyzőnél fizetési meghagyással élt a volt polgármesterrel és az özveggyel szemben, aztán bírósághoz készül fordulni.

A közjegyzői irodán nem szolgáltak információval az ügymenetről. Kerestük Farkas Félixet, a parlamenti roma szószólót is, de ő nem reagált. Mivel az ombudsmani jelentés felkérte az etesi önkormányzatot, intézkedjen annak érdekében, hogy „a temetési helyek kijelölése a hatályos jogszabályoknak megfelelően történjen”, valamint „fontolja meg kártérítés és sérelemdíj fizetését a panaszügyben érintett roma család részére”, megkérdeztük Matuz Gábort, a település mostani – szintén független – polgármesterét is. Matuz Gábor csak annyit mondott, hogy a konkrét ügyben nem akar állást foglalni: a testület majd napirendre veszi és megtárgyalja a jelentést.

nepszava.hu


 

h i r d e t é s