h i r d e t é s

Igény volna egy óriássztrájkra, de a kormány elvette a szakszervezetek fegyverét

Olvasási idő
6perc
Eddig olvastam

Igény volna egy óriássztrájkra, de a kormány elvette a szakszervezetek fegyverét

2019. január 06. - 06:56

 

Mire a bíróság dönt, a sztrájkpillanat el is szállhat 

Forrás: Infostart.hu

A sztrájktörvény módosítása után nincs eszköz a legnagyobb zsarolási potenciállal rendelkező ágazatok érdekvédőinek a kezében. Hiába van társadalmi nyomás egy országos sztrájkra a túlóratörvény miatt, a szakszervezetek helyben leginkább a békés rendezésben érdekeltek.

A sztrájktörvény 2011-es módosítása után az államra vagy a kormányra már nem lehet nyomást gyakorolni, csak a magáncégekre, így az általános sztrájk politikai nyomásgyakorlási eszközként kevésbé alkalmas – mondja a hvg.hu-nak Mikecz Dániel politológus, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatója.

A korábban nagy eredményt elérő BKV-sokat és MÁV-osokat – illetve minden közszolgáltatást ellátót – arra kötelezi a törvény, hogy állapodjanak meg a még elégséges szolgáltatás nyújtásáról, annak híján a bíróság dönt, hogy indulhat-e a munkabeszüntetés. A szakszervezetekben már akkor tudatosult, hogy így a kormány intézkedései ellen gyakorlatilag lehetetlen sztrájkolni.

Ezt erősíti meg Mikecz is:

mire a bíróság dönt, a sztrájkpillanat el is szállhat.

A legnagyobb zsarolási potenciállal viszont épp a közszolgáltatást ellátók rendelkeznek. Miután az eszközt kivették a kezükből, nem véletlen, hogy nagy vasutas- és BKV-sztrájkot csak a 2010-es ciklus előttről lehet felidézni. Emlékezetes: a Liga által meghirdetett "gördülő sztrjákot" a Fidesz is támogatta, majd kormányra kerülve gyorsan el is vette ezek élét.

Az utóbbi években alig voltak sztrájkok, a tapasztalat azt mutatja, hogy sokszor már a sztrájkbizottság megalakítása is elegendő nyomásgyakorlás a munkaadó felé. Legutóbb eredményesen a Tesco dolgozói szüntették be a munkát, boltok zártak be vagy üzemeltek "féllángon", el is érték a jelentős béremelést.

Mikecz emlékeztetett: több szférában nem sztrájkkal, hanem tüntetésekkel értek el eredményt, példaként hozta a Bohócforradalomként elhíresült rendvédelmis tüntetéseket.

Ide sorolhatók a diáktüntetések is, mely után a hallgatói férőhelyeket nézve is meghátrált a kormány, vagy említhetnénk, hogyan riadtak vissza a hatalmas tüntetéseket kiváltó, amúgy pár száz forintos netadó bevezetésétől. A CEU elkergetéséről vagy a magánnyugdíjpénztári vagyon államosításáról viszont nem tett le a kormány a tüntetések ellenére sem, és a tanár- és diáktüntetéseknek is csak látszólagos hatása lett.

Új helyzet van

Olyan ügy, mint most, évek óta nem volt, azonban nagy kérdés, hogy a túlóratörvény elleni tiltakozással - ide értve az útlezárásokat és a belebegtetett sztrjákokat - mit lehet elérni. Szakszervezeti vezetőkkel beszélve úgy tűnik, alig néhány helyen mozgolódnak a munkahelyeken - van, aki ezt azzal magyarázza, hogy a dolgozók még nem érzik az intézkedés súlyát.

Azonban ez a helyzet bonyolult, több szempontból is.

Mikecz azt mondja, most van egy társadalmi nyomás a sztrájkra, illetve arra, hogy a szakszervezetek vállaljanak erősebb politikai szerepet - ellenzéki politikusok többször is nyíltan elégedetlenkedtek, mert nem tartották elég erélyesnek a szakszervezetek fellépését - de ez problémát is okozhat, hiszen elképzelhető, hogy a szakszervezeti tagságnak más az érdeke.

Lehetnek, akik nem általános politikai kritikát akarnak gyakorolni, vagy fellépni a zsarnokság, az Orbán-rezsim ellen, hanem csak az érdekli őket, hogy kell-e évi 400 órát túlórázniuk vagy sem.

A kormánykritikus és a szakpolitikai igény tehát elválik. Mikecz szerint a szakszervezetek négypontos követelése világos célokat fogalmaz meg.

A szakszervezetek a saját tagságuk érdekeit képviselik, nem pedig általánosságban az emberekét. Arról már nem is beszélve, hogy a tagok között nyilván vannak fideszesek is, akiknek nem tetszik, ha a szakszervezeti vezetés baloldali pártok mellett tűnik fel.

Úgy tudni, a szombati tüntetésen nem országos sztrájkot, hanem ultimátumot jelentenek be a kormánynak, mellyel párhuzamosan a szakszervezetek bejelentik négypontos követelésüket is.

A szakszervezeti követelések:

  1. Módosítsák a Munka törvénykönyvét, hogy az a mostaninál sokkal jobban vegye figyelembe a munkavállalók érdekeit, a rabszolgatörvényként elhíresült túlóra-szabályozást pedig vonja vissza a kormány.
  2. Béremelést, többek között a minimálbér két számjegyű emelését, a cafetéria visszaállítását, a közszféra béreinek rendezését.
  3. A sztrájkjog újraszabályozását, érdemi párbeszédet, előzetes egyeztetést várnak el a dolgozókat érintő törvények módosításánál.
  4. Rugalmasabb nyugdíjba vonulási rendszer kidolgozását, a korengedményes nyugdíjak korszerűbb formában történő visszahozásától a megváltozott munkaképességű dolgozók tisztességes támogatásáig.

Bár a szakszervezeti föderációknak a hitelességük megőrzése érdekében a munkavállalók számára sérelmes helyzetekben fel kell lépniük, helyi szinten bonyolultabb a helyzet - folytatja a szakértő. Egy-egy cégnél ugyanis a szakszervezet érdeke az, hogy a dolgozók számára előnyös megállapodást kössön a munkáltatóval, így fontos a folyamatos szociális párbeszéd.

A sztrájk a végső eszköz, a cél a munkaadók és munkavállalók érdekeinek minél sikeresebb összeegyeztetése.

Ha a túlóráról és annak kifizetéséről megállapodnak a kollektív szerződésben, akkor onnantól kezdve a helyi szakszervezeti vezető már nem viheti tovább a sztrájkot.

Lehet, hogy a mostani diskurzusban a sztrájk pártpolitikai eszközként merül fel, nem pedig a szakszervezetek végső eszközeként.

Arra, hogy a szakszervezeti vezetők érzékelése szerint a dolgozók azért nem lépnek, mert még nem érzik bőrükön a változást, Mikecz azt mondta,

lehet, hogy csak év végén szembesülnek a következményekkel, mikor nem fizetik ki a túlórát. Nagy kérdés, hogy addig hogy lehet fenntartani az aktivitást.

Két esetben visszakozik Orbán

A kormány ritkán hátrál meg, azonban vannak jellegzetes ügytípusok, mikor ezt megteszi. Az egyik, mikor a döntésnek nincs társadalmi többsége, és ez ki is derülhet. Ilyen volt a vasárnapi boltzár illetve a budapesti olimpia, ahol a népszavazáson gyaníthatóan egyértelmű eredmény született volna. „A kormány pedig nem szeret veszíteni”, így inkább visszakozott - mondja Mikecz.

A másik ilyen típus, mikor a saját világnézetét, mondanivalóját érinti érzékenyen a téma. llyen volt az otthonápolás kérdése, ahol lehetett azzal érvelni, hogy a kormány azt állítja, a családok pártján van, miközben emberek szegényednek el teljesen azért, mert beteg gyermeküket ápolják otthon.

A túlóratörvénynél is megpróbáltak ilyenfajta keretezést adni: egyrészt érveltek azzal, hogy a sok túlóra miatt az emberek nem tudnak majd a családjukkal lenni, illetve az ellenzék a jelek szerint megpróbálja az ügyet elhúzni valahogy az EP vagy önkormányzati választásig, hogy ott is lehessen a szavazás eredményével érvelni. „Kérdés, hogy mennyire lehet ez sikeres.” Kérdésünkre, hogy mennyi esélyt lát arra, hogy a kormány meghátráljon, Mikecz azt mondta, attól függ, milyen akciókat tudnak a tiltakozásokhoz kapcsolni. Ha az ellenzék beleáll és visszaszerzi a szavazók bizalmát, az EP-választáson profitálhat belőle.

A másik oldal kérheti a kormányt Még az is előfordulhat, hogy a sztrájk miatt olyan gazdasági károkat szenvednek a munkaadók, hogy ők kérik a kormányt, változtasson a szabályon.

Hogy még összetettebb legyen: beigazolódhat Kósa Lajos jóslata is, hogy a munkaerőhiány miatt akármit nem fogadtathatnak el a dolgozókkal - figyelmeztet Mikecz. Ezen kívül

a vállalatokra lehet kívülről is nyomást gyakorolni, például a belengetett útlezárásokkal.

Ha nem érkezik meg időben az alkatrész és amiatt leáll a szalag, az többmilliós károkat okozhat például az autógyáraknak.

Az ügy pikantériája, hogy itt többségében nyugati gyárakról van szó, és nagyon sok baloldali szavazó számára a nyugat az „autoriter rezsim elleni védelmet” jelenti és a demokráciát szimbolizálja. Mikecz szerint amúgy egy ilyen szabály ellen például a német szakszervezetek erősen tiltakoznának, pont az volt az egyik vonzerő a multiknak Magyarországban, hogy itt nem olyan erős az érdekvédelem. Nagyon különböző, hogy egy vállalatnál mennyire erősek a szakszervezetek – gondoljunk csak a Suzuki példájára -, összességében a dolgozók 10-11 százaléka tagja a szakszervezeteknek.

hvg.hu / balmix.hu


 

h i r d e t é s