h i r d e t é s

Így néz ma ki a szovjet légierő tengeralattjáró-vadászának egyetlen darabja

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam
a- a+

Így néz ma ki a szovjet légierő tengeralattjáró-vadászának egyetlen darabja

2021. február 01. - 15:01

Ennek a szokatlan gépnek az egyetlen prototípusa mára eléggé megtépázva pihen egy Moszkva melletti réten, de egykor a Szovjetunió legnagyobb reménye volt az Egyesült Államok tengeralattjárói ellen.

Forrás: Jno - Open Museum / wikipedia

<p>A Bartini Beriev VVA-14 (a VVA annyit tesz, &quot;<em>függőlegesen felszálló kétéltű repülő</em>&quot;, a 14 pedig a motorok számát jelöli) úgy lett megtervezve, hogy bárhonnan kifutó nélkül tudjon felszállni és a vízfelszín felett nem sokkal is képes legyen repülni.</p>
<p>Tervezője, Robert Bartini szerint ez lett volna a tökéletes fegyver a hidegháborúban az amerikaiak nukleáris robbanófejjel ellátott rakétákat hordozó tengeralattjárói ellen, azonban Bartini halálával a projektnek is lőttek: a két prototípus közül az egyiket szétszedték, a másikat 1987-ben akarták átvinni a légierő Moszkva melletti múzeumába, ám szállítás közben komolyan megsérült, írja a <u><a href="https://edition.cnn.com/travel/article/vva-14-soviet-anti-submarine-airc... target="_blank" rel="noreferrer noopener">CNN</a></u>.</p>
<h6><img class="res" src="https://civilhetes.net/images/2021-02/01/naKoysV.jpg"><br>
Forrás: <u><a href="https://www.google.com/url?sa=i&url=https%3A%2F%2Fimgur.com%2Fgallery%2F... target="_blank">Imgur</a></u></h6>
<p>Az olasz tervező, aki 1923-ból a fasiszták hatalomra kerülése miatt menekült a Szovjetunióba, a VVA-14-nek több verzióját is elkészítette, volt, mely felfújható talpakkal tartotta magát a vízen, de volt olyan változat is, amelynek összecsukható szárnyai voltak, hogy felférjen hajókra. Az 1972-ben levegőbe emelkedő darabra később talpakat is tettek.</p>
Andrej Szovenko repüléstörténész szerint ezen még nem voltak radarok, csupán a repülő rendszereit tesztelték vele. 1972 és 75 között 107-szer szállt fel. Becenevét, a Zmej Gorinicset az orosz népmesék háromfejű, aprószárnyú sárkányára való hasonlósága miatt kapta.
<p>A második prototípus kapta volna meg a függőleges felszálláshoz szükséges motorokat, de végül sosem kerültek rá, mert nem fejlesztettek ki ehhez megfelelő motort, így szétszedték a prototípust. Bartini nem adta fel, hidroplánként akarta újjáéleszteni a VVA-14-et és a Bartini halála után elvégzett tesztek alapján készített a légierő egy másik ilyen modellt. A Bartini-projektnek azonban nem volt jövője.</p>
<h6><img class="res" src="https://civilhetes.net/images/2021-02/01/33729228174_6bb393b3ea_b.jpg"><br>
Forrás: <u><a href="https://www.google.com/url?sa=i&url=https%3A%2F%2Fwww.flickriver.com%2Fp... target="_blank">Flickriver</a></u></h6>
<p>&quot;<em>A szovjet sereg hamar rájött, hogy nem lenne túl hatékony tengeralattjárók ellen a VVA-14-es. Csak kevés rakéta férne rá és hatalmas technikai kihívással járt volna egy ilyen szokatlan repülő kifejlesztése, így inkább hagyományosabb gépek mellett maradtak.</em>&quot;</p>
<p>A fent látható darabot egy Moszkva melletti városba vitték Taganrogból, azonban egy időre magára hagyták, így sok elemet leloptak róla. Ma ebben az állapotban tekinthető meg Moninóban, a légierő szabadtéri múzeumában, de egyelőre nincs szó arról, hogy restaurálják – talán azért sem, mert a munka egy-két évbe telne és nagyjából félmilliárd forintba kerülne. (<u><a href="https://liner.hu/igy-nez-ma-ki-a-szovjet-legiero-tengeralattjaro-vadasza... target="_blank">liner.hu</a></u>)</p>