h i r d e t é s

Így nyertük és vesztettük el az olimpia rendezésének jogát

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Így nyertük és vesztettük el az olimpia rendezésének jogát

2015. február 06. - 13:19
0 komment

 

A Magyar Olimpiai Bizottság rendkívüli közgyűlése pénteken dönt arról, Budapest pályázik-e a 2024-es olimpia megrendezésére.

Az 1920-as játékokét már elnyertük, de hiába, mert a világháborút elveszítettük.

A nyári olimpiákon szerzett érmek alapján összeálló örökrangsor első tíz helyezettje közül még csak hazánk nem lehetett a játékok házigazdája. London bezzeg már háromszor is (1908, 1948, 2012), négy város pedig duplázhatott: Athén (1896 és 2004), Párizs (1900 és 1924), Los Angeles (1932 és 1984) és Tokió (1964 és 2020). Nem állíthatjuk, hogy hazánk jó érzékkel, azaz inkább jó időzítéssel nyújtotta be eddigi négy pályázatát.

Kandidáltunk 1916-ra, 1920-ra, 1944-re és 1960-ra; az első és a harmadik alkalommal a világháború söpörte el a játékokat, az 1920-as rendezés jogát pedig ugyan elnyertük, de hiába, mert a világháborút elveszítettük. Pedig a nemzetközi bizottság, a NOB 1914. júniusi ülésén előzetes szavazás alapján Budapestnek ítélte a VII.  játékok rendezési jogát; pár nappal azt megelőzően, hogy Szarajevóban lelőtték Ferenc Ferdinándot. A világégést követően aztán 1919 tavaszán Lausanne-ban ismét összeült a NOB, ekkor Budapestről már szó sem esett, Lyon és Antwerpen között kellett választani. Illetve a francia jelölt a végső szavazás előtt visszalépett, a belga kikötőváros az első világháború belga katonai és polgári áldozatai előtti tisztelgésként kapta meg a rendezés jogát. A központi hatalmak mint „bűnös nemzetek” versenyzőit meg sem hívták a versenyekre.

Negyedik, mindmáig utolsó kandidálásunk 1960-ra azért kecsegtetett sikerrel, mert 1955-ben döntöttek arról, ki legyen a házigazda, és a magyar sportolók 16 bajnoki címe 1952-ből, a Népstadion átadása és a londoni 6:3 1953-ból, a svájci labdarúgó-vb és az Aranycsapat „hősi halála” 1954-ből szinte minden esztendőben szolgált egy-egy érvvel mellettünk. Aztán Róma úgy győzött, hogy Budapest esélyt sem kapott, ez évtizedekre kijózanító pofon volt. (Bár a számok manapság már természetesen semmiféle reálértéket nem mutatnak, érdekes adalék végigböngészni az 1960-as rendezés előfeltételeit: a Népstadion kibővítése nyolcvanmillió forintért, húszezres Nemzeti Sportcsarnok építése 195 millióért, versenyuszoda a Városligetben 48 millióért, ötvenezres stadion húszmillióért, egyéb sportlétesítmények ötvenmillióért.)

Az ezredforduló környékéig szó sem esett újabb nekirugaszkodásról, már csak azért sem, mert az olimpia az elmúlt fél évszázadban más dimenzióba lépett, a miénkhez hasonló méretű nemzetgazdaság csupán egyszer jutott rendezési joghoz: Athén 2004-ben, de a görögök is csak a hagyománynak köszönhetően. Azzal azonban, hogy a NOB az Agenda 2020 programcsomagban egyrészt az olcsóbb és puritánabb, másrészt a városok, különleges esetben akár országok között megosztható játékok mellett foglalt állást, új helyzet állt elő. Ennek ismeretében pendítette meg tavaly szeptemberben Schmitt Pál, a MOB tiszteletbeli elnöke, a NOB tagja a 2024-es kandidálás lehetőségét, és Borkai Zsolt, a MOB elnöke december 12-én már bejelentette: a magyar sport- és gazdasági élet fontos szereplőit kérte fel arra, hogy vegyenek részt a pályázatról szóló döntés előkészítésében. E folyamat de facto pénteken tetőzhet, de jure pedig szeptember 15. az utolsó időpontja a rendezési szándék hivatalos jelzésének.

Pontosan két évre rá, 2017. szeptember 15-én Limában, a NOB 130. ülésszakán születik majd meg a döntés. Akkor már valószínűleg csak három-négy jelölt versenyez majd – mint a közelmúltban a hasonló alkalmakor –, és már a legjobb három közé sem tűnik egyszerűnek bekerülni. Hiszen biztosan pályázik Róma, német részről Berlin vagy Hamburg, feltehetően Isztambul, aztán a Londonnal szemben a célegyenesben alulmaradt Párizs, az esélylatolgatások a Dél-afrikai Köztársaságot és a sportban már „mindenevő” Katart is említik.

Külön mondatot ér meg Boston, mert bár mi úgy gondoljuk, a 2016-os riói rendezés után legkorábban 2028-ra kerülhet képbe ismét Amerika, odaát az északi szubkontinensen egyáltalán nem érzik úgy, hogy a déliekkel e tekintetben közösködniük kellene. Az Európánál kétszer nagyobb Észak-Amerika legutóbb 1996-ban rendezett olimpiát, Amerika keleti partvidéke – bár Georgia állam ott fekszik, Atlanta városa igen messze található az Atlanti-óceántól, a helyiek is inkább a „fülledt déllel” azonosítják – pedig még sohasem.

 

mno.hu


 

h i r d e t é s