A diákok így havonta megspórolják a 400-500 euró körüli átlagos albérleti díjat, cserébe vállalják, hogy havonta 30 órát az öregekkel töltenek: rendszeresen beszélgetnek velük, apróbb bevásárlásokat intéznek nekik, az arra fogékonyakat internetezésre tanítgatják, megvitatják velük az aktuális közéleti híreket, olykor együtt tévéznek vagy elkísérik őket moziba, orvoshoz, sétálni. A legtöbbször az is elég, ha simán csak meghallgatják őket.

Amióta ez a bentlakós, “intergenerational living”-nek, vagyis nemzedékeket átfogó együttélésnek nevezett modell működik, az idősek nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak, kevesebb velük a probléma, könnyebben kezelhetőek, s az sem ritka, amikor valódi barátságok születnek egy-egy olyan páros tagjai között, akiket gyakran 60-70 év is elválaszt egymástól. Egy olyan dinamika jön létre a különböző generációk között, ami minden várakozást felülmúló. Azok a fiatalok, akik beköltöznek az intézménybe, pontosan tudják mit vállalnak. A lakhatásukért cserébe, egy jó szomszédi viszonyt kell kialakítaniuk az ott élőkkel, és ezt felelősségteljesen, következetesen létre is hozzák.

Az a tény, hogy a fiatalok ott laknak egy ajtóval vagy folyosóval odébb, megnyugtatja az öregeket, mert a stabilitás, kiszámíthatóság és állandóság érzetét nyújtja: a diákokat nem egyszerű látogatóknak, hanem családtagnak érzik, ami nem csak a pszichéjükre, hanem fizikai állapotukra is jótákony hatással van.

Jordi számára az a legnehezebb, amikor a demenciás lakótársaknak el kell magyaráznia, hogy bizony az emlegetett hiányolt férjük/feleségük már nem lehet velük.

Forrás: zacc.cafe.blog.hu

Minden alkalommal, amikor látom, hogy a fájdalom újra eljön, megráz. Átragad rám a szomorúságuk. Várnak valamire, ami már nincs ott. Megpróbálom őszintén elmondani a dolgokat és megnyugtatni őket.

A 84 éves Annie Middelburg nagyon élvezi a 22 éves Jurrien Mentink-kel való együttléteket.

Meg kell próbálnod a sör ping-pong-ot, magyarázta lelkesen, nem sok szórakoztatóbb dolog van, mint ez. Jurrientől tanultam, bele kell céloznod a labdával a sörbe, és ha sikerült, meg kell innod.

Ez egyébként nem egy rabszolgamunka, mert mindenki vidám az otthonban. A fiatalok tanulnak, buliznak, alszanak, élik az életüket. Gyakran mennek át hozzájuk barátaik is és beilleszkednek az otthon életébe. Van, hogy wellness estéket rendeznek, és a nők gyakran kapnak meleg fürdőt, és csodás körömlakkokkal távoznak a szobájukba. Ami a legfontosabb, hogy az idősek fültől-fülig vigyorral élik mindennapjaikat. Csinálnak számukra graffiti műhelyt, és utcai táncot is. Olyan oldalaikat fedezik fel, amiről tudomásuk sem volt. Rendkívül különleges kapcsolatok jönnek létre.

A 2012-ben kezdődött deventeri kísérlet mintáját az elmúlt hat évben több hollandiai idősek otthona is átvette, sőt francia és amerikai követőik is vannak már.

Nem vagyok se gerontológiai, se szociálpszichológiai szakértő, de ez nekem tetszik. Win-win, mindenki nyer. 30 óra havonta még a legbulizósabb diáknak is belefér, azt a megmaradt 400-500 eurót meg annyi mindenre el lehet költeni…

zacc.cafeblog.hu