Ha te szólsz, kijavít, véleményedet átformálja egészen addig, amíg az egyező nem lesz az övével. Ha tehetné, mindenhol tükörképet állítana önmagának és e tükörképek közt töltené életét. Az ilyen emberrel szemben nincs helye ész érveknek, mert az ego hibája ellehetetleníti az érvek működését. Ez a tulajdonság a gőg arrogancia, arabul Kibr كبر .Erről már írtam a "Gőg és büszkeség okozta az emberi társadalmak pusztulását a múltban és a jövőben is ez lesz az ok" c. cikkemben.

Létezik az ego egy másik betegsége, az irigység, arabul Haszd حسد .Ez, ha lehet az előbbinél is rosszabb. Ugyanis nem kell ok arra, hogy támadjon. Az irigy embert az zavarja, ha valaki boldog, elért valamit, vagy éppen béke van. Az se kell, hogy ismerd, szóba állj vele, más véleményt képviselj és okot adj arra, hogy támadjon. Ok nélkül is támad. Az irigységet kiváltó jelenség benne gyűlöletet vált ki, ami sokszor nem látványos, hanem hamis, sunyi fellépésre ösztönzi. Addig nem nyugszik, amíg a kiváltó okok, így boldogság, egészség, szerencsés események meg nem szűnnek. Örömöt akkor érez, ha a másik szenved, csapás éri. A gőg és irigység gyakran együtt van jelen. Emlékszünk a paradicsomi jelenetre és Ibliszre (Luciferre)? Ő az, aki a Kibr (gőg, büszkeség) és Haszd (irigység) megtestesítője. Tehát az eredendő bűnt, Ádám szembe fordulását az Úrral, Iblisz e két tulajdonsága hozta felszínre.
A hétköznapi emberekben, bennünk is ez súg-búg. Ezektől a belső hangoktól kérünk menedéket az Úrban:

Mondd: Menedéket keresek a Hajnalhasadás Urában, (Korán 113:1)

Az irigy gonoszától, mikor az irigy. (Korán 113:5)

Így válaszul azoknak, akik a vallásosságot a múlt letűnő jelenségének tartják üzenem, hogy a Biblia, Korán és a Szentírások nem hülyeségek, csak tudni kell olvasni! Nem a mesét kell érteni belőle, hanem az üzenetet. Nem azon kell vitatkozni, hogy Lucifernek volt-e szarva, vagy nem, hanem a jelképeket kell megérteni. Hiába mondjuk, hogy a mi könyvünk jó, a ti könyvetek rossz, sokszor a levezetések után kapott eredmények a mában hasonlóak és ez a lényeg. Tán nem időszerű a fenti két sor és az egész 113-114. szúra? Nem illeszkedik-e a ma emberébe? És mivel időtlen üzenetről van sző, láthatjuk, hogy az ember és az őt körül vevő veszélyforrások nem változtak és maradnak ilyenek az idők végezetéig.

De lépjünk tovább. Mi van akkor, ha e két bűn, a gőg és irigység, Kibr és Haszd hatalomra jut? Íme a hadisz:

Abu Fadl al-Iraqi és imám Ahmed tudósítása a „Muhadzsat el-Qurb” (A közelség bizonyítéka) c. műből 177-178 o.
Allah Prófétája (béke reá) így szólt: Nem tart sokáig, míg az igazságtalanság felüti fejét. Ha az igazságtalanság felbukkan, ugyanannyi igazság eltűnik. Egészen addig, míg aki az igazságtalanságban születik, nem ismer meg mást. Majd Allah elhozza az igazságot és amennyi abból megjelenik, annyi igazságtalanság tűnik el. Egyészen addig, amíg aki az igazságban születik, nem ismer meg mást.”

Az igazságtalanság kiváltó oka a gőg és irigység. Igen, e kettő el tud hatalmasodni és annyira megtelepíti az igazságtalanságot, mintha az lenne a természetes állapot. Aki abba születik bele, nem is érti, hogy mi ezzel a baj. Ez tán nem üzenet a kornak, amiben élünk? De Allah nem hagyja. Sosem hagyta a korábbiakban sem. Eljön a változás, felbukkan az igazság és aki abba fog beleszületni, annak az lesz a természetes. A történelem spirituális megközelítésben nem más, mint egy hullámzás, az igazságos és az igazságtalan korok váltakozása. Semmi sem örök, ami emberi.