Na nem azért, mert Orbán mellett Gyurcsány is a kompozíció része. Hanem azért, mert bár a kormány mindent elkövet azért, hogy kellően tompák, nemtörődömök és fásultak legyünk – én még mindig képes vagyok ledobni a szíjat, ha olyat látok vagy hallok.

Íme a mém:

Mi a baj ezzel?

Első blikkre azt gondoltam, benézte a barátom a forrást és elküldött egy fideszes mémet. Ez nem is lenne baj, szeretek tájékozott lenni.
A baj kettős, egyrészt a jó mémek olyanok, hogy senki nem tudja a forrásukat, terjednek, mint a népmese vagy a pletyka. De ez a mém számomra erős kivétel, mert korábban sosem éreztem arra késztetést, hogy megismerjem a készítőjét. Most is csak azért vagyok rá kíváncsi, mert érdekel mi inspirálta.

Ebből következik a másik gondom. Az, hogy ha már nem vicces, akkor mire tanít? Hát arra a fajta „magyar virtusra”, amire Orbán Viktor olyan büszke. Mert a mém szerint nem az a baj, hogy lopsz, hanem az, ahogyan csinálod.

Lehet kissé maradi vagy szürreális a kérdésem: MIÉRT KELL LOPNI?

És kiakadtam azon is, hogy magukat ellenzékieknek valló emberek osztogatnak ilyet. Mert ez a mém kvázi relativizálja a lopást, és ezerrel sugallja, hogy „mindegy ki jön, ugyanúgy lopni fognak”.

Úgy hiszem nagyon rossz üzenete van annak a kínkeservesen összeállt hatpárti ellenzékre nézve, ha – egyelőre mém-szinten – de azt sugallja, hogy ezek is lopni fognak, csak stílusosabban.

És végül a mém szerint az is mindegy, hogy megdolgoztál érte, nyerted vagy loptad a pénzed. Mert csak az a lényeg, hogy legyen. Mert az orbáni Magyarországon pénzben mérik a sikert.

Mikor jön el az a politikai generáció, aki velem együtt akad ki egy ilyen mémem, és érti meg, hogy „jobb adni, mint kapni”?