Izrael reménytelen demográfiai jövőjéről írt Roger Alper a Haaretz cikkében:

Dan Ben-David professzornak, a gazdasági növekedés szakértőjének előrejelzése szerint 2065-ben ultraortodox lesz az Izraelben született gyermekek 49 százaléka, 15 százalékuk arab, és csak 35 százalékuk lesz világi vagy nem haredi, de vallásos zsidó.

De azt is hozzátette, hogy a szekulárisok aránya ennél szinte bizonyosan sokkal alacsonyabb lesz.

Amennyiben nem csökken jelentős mértékben a harediek születési aránya, és nem emelkedik jelentősen az ultraortodox közösség oktatásának mértéke olyan diákokkal, akik alaptantervet tanulnak, majd olyan felsőoktatási diplomát szereznek, amely eszközöket biztosít a tudásalapú munkavégzéshez, akkor az intenzív munkaerőpiacon alapuló izraeli gazdaság összeomlik. Izrael elmaradott országgá válik, ahol a lakosság oroszlánrésze a tudatlanságtól szenved az általános iskolai alaptanterv hiánya miatt.

Ha nem változik a koalíciós kormányzás rendszere, és folytatódnak a politikai alkuk a haredi-pártokkal, akkor 2065-ben már nem lesz itt olyan, aki el tudott menekülni. Ez természetesen magában foglalja a Haaretz újság legtöbb előfizetőjét is.

Ez az adat alátámasztja, hogy az izraeli társadalom előtt tátongó szakadék elsősorban az ultraortodox, és nem az arab közösségből ered. 40 év múlva sokkal több ultraortodox gyerek lesz Izraelben, mint arab.

Ben-David úgy véli, hogy az oktatás szintje befolyásolja a születési és termékenységi arányokat, és lehetne arra ösztönözni a haredi közösséget, hogy kevesebb gyermeket vállaljanak és magasabb színvonalú oktatást szerezzenek. Gondosan ragaszkodik a politikailag korrekt megfogalmazáshoz – a probléma nem a „szerencsétlennek” nevezett ultraortodoxokkal, hanem a vezetőikkel és politikusaikkal van.

Ez azonban egy bizarr érv. Moshe Gafni és Jitzhak Goldknopf lakásügyi miniszter közösségük megválasztott képviselői. Politikai erejük az ultraortodox zsidók növekvő számából származik, akiknek joguk van rájuk szavazni. Van valamiféle arrogancia egy olyan megközelítésben, amely az ultraortodoxokat saját politikusaik tehetetlen, ártatlan áldozatainak tekinti. Pontosan olyan képviselőket kapnak, mint amilyet érdemelnek.

A Ben-Davidról szóló Haaretz-cikk Dr. Gilad Malachnak, az Izraeli Demokrácia Intézet Haredim Izraelben nevű programja igazgatójának előrejelzésére is hivatkozott. Malach azt jósolja, hogy 2040-ben a kneszet 120 mandátumából 23-at birtokolnak majd az ultraortodox pártok, ez a szám 2050-re 25-re vagy 26-ra, 2060-ra pedig 28-ra nő. És ez az ő óvatos becslése; kevésbé óvatos becslések szerint már 2040-ben 25-28, 2050-ben 30-34 és 2060-ban 36-40 képviselőjük lesz.

A jelenlegi kormány költségvetési javaslata és a vallási törvénykezés egyértelműen megmutatja, hogy a Haredi közösség (és nem csak politikusaik) – amely a jelenlegi tendenciák folytatódása esetén hamarosan Izrael meghatározó szereplőjévé válik – mit szándékozik kezdeni azzal a hatalmas politikai erővel, mellyel rendelkezni fog: rabszolgává akarja tenni a világi közösséget, hogy támogassa és megvédje őket, miközben ösztönzi a tudatlanságot és a szegénységet. Ez napnál világosabb.

Ez maga az ultraortodox atombomba. Egy szervezett társadalmi nukleáris program, amely elpusztítja a liberális, művelt, virágzó Izraelt. Évtizedek kellenek ahhoz, hogy megváltoztassuk ezeket az oktatási és termékenységi trendeket, és eredményeket lássunk. Ben-David szerint Izrael ehhez már az utolsó lehetséges pillanatban van.

Ben-David optimista, azt hiszi, hogy lehet változtatni ezeken a tendenciákon. De ha az oktatás és a csökkentett állami támogatások nem ösztönzik az ultraortodoxokat a sok gyerek vállalására, akiket aztán nem képesek maguk eltartani, akkor ez nem azt jelenti, hogy a probléma lényegében megoldhatatlan? Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ezt nem lehet rájuk erőltetni?

Ha ez a helyzet, akkor Irán eltekinthet atomprogramjától, és türelmesen várhat az ultraortodox atombombára, Isten nukleáris programjára (és akkor az ország kétnemzetiségű valóságáról itt még egy szót sem szóltam). (izraelinfo.com)