Jajcihő
Van nekünk egy Vadászati Világkiállításunk!
Ami állítólag nem "Vadászati", hanem "Egy a Természettel Vadászati és Természeti Világkiállítás".
Amiből a "Természet", mintha lemaradt volna!
Csak ürügynek kellett, hogy hát mink kérem alássan aztán igazán nem csak! Nem kizárólag arról!
Közben még arra se vették a fáradságot (a pénzt), hogy a kitömött, kiállított állatokat természeti környezetükbe helyezzék. Csupasz asztalokon virítanak. Aki pechére betévedt, az mesélte.
(És ezek fogják felépíteni, koncepcionálni az új Természettudományi Múzeumot. Az Orbán-kormány környezet- és természetkárosító manővereivel egyébként is könyvtárakat lehetne megtölteni – mint tudjuk!)
A világkiállítás, ami nem "Világkiállítás". A titulust a kiállítók csekély számára tekintettel szép csendben visszavonták. (Szép csendben: a kormány- és lakájmédia kussol róla.)
A világkiállítás, aminek egyetlen értelme van: melleket lehet döngetni, hogy mink aztán kérem, a világ fővárosa! Főországa! Ebben is!
És meg lehet tölteni a Mészáros/Tiborcz nevén futó szállodákat. Már, ha van kivel.
Az állítólag hétszázötvenezer vagy kilencszázötvenezer látogató (lesz az tizenötmillió is!) zöme kivezényelt gyerek. Rajtuk és a kísérő tanárokon kívül szemtanúk szerint csak lézengenek ott. Tán az esős, hideg idő elől menekülnek be.
Világkiállítás, ami tizenhétmilliárd adóforintunkba került, vagy ki tudja, mennyibe? És, mint olyan, ez is az ablakon kidobott pénz.
És ez még a kisebbik bajom vele!
E pompás expó további jellegzetessége a rendkívül visszataszító bejárat, a lemészárolt szarvasok agancsainak hekatombáival, melyekről – a fénykép alapján – jóérzésű embernek Auschwitz jut eszébe: a hajfonatokkal, szemüvegekkel, aranyfogakkal, fésűkkel színültig, a plafonig, rám-roskadásig telt óriási üvegfalú tárlók.
Mert hát: gyilkosság-gyilkosság!
Félreértés ne essék a kocavadászokra gondolok, akik szórakozásból ölnek. Semjénre, aki helikopterről lődöz védtelen rénszarvasokra ("akiket" e remek technika folytán már a gyorsasága és az éj sötétje sem véd). vagy egy farmon elé hajtott példányra. (Aztán a mi adóforintjainkból kifizetik a kanadai gazda kárát és a büntetést.)
Félreértés ne essék! Nem kérdés a vadgazdálkodás fontossága! Nem vitatom el az állomány tisztaságának, egészségének megőrzése érdekében a beteg, sérült állatok kilövésének szükségességét!
Nem vitatom el azok jogát a vadászathoz, akik ebből a forrásból szerzik be az élelmüket. Mert ők nem ölnek a szükségesnél többet.
De itt valami egész másról van szó! Még csak nem is sportól! Mert ez nem sport! Sport az agyaggalamb-lövészet. Ha már valakinek az a mániája, hogy fegyvert fog a kezébe, legalább ne öljön vele!
Mellesleg az állítás, miszerint ez az undorító "emlékmű" zömmel lehullatott agancsokból jött össze, egyszerűen hazugság!
Minden vadásztársaságnak nyolcszáz-ezer szarvast kellett leadnia, amelyik több, mint tíz százalékkal alulteljesített, azt megbüntették.
Kellett az agancs.
A hús meg nyilván a Mészáros/Tiborcz fedőnevű szállodák, éttermek konyháira került, vagy exportálták magánzsebre.
Azt hiszem a Greenpeace plakátja találta fején a szöget: "Vadászati Világkiállítás – lőttek a természetnek!"