Lehet azt mondani, hogy ez nem demokratikus, lehet azt mondani, hogy mi nem megyünk egy szint alá, lehet játszani a demokratát és lenézni, kifigurázni Póka Lászlót, de az ő fájdalma, dühe, valódi! 

Póka László odaáll Kövér elé és beleüvölti az arcába a véleményét, a félelmét, a kétségbeesését, panaszát. Nem mérlegel, ő a nép, ő a megnyomorított, kizsákmányolt, lenézett megvetett magyar ember. 

Ő az, akinek épülnek a stadionok, a kisvasutak, őt védik meg a migránsoktól, neki épül üveghíd, űrközpont, őt védik meg Brüsszeltől, neki épül Paks - ezt mondják, rá hivatkoznak, az ő befizetett adóiból is! 

Póka Laci dühe valós, Póka Laci indulatain látszik, hogy ő tiszta lapokkal játszik, neki nincs takargatnivalója neki már nem maradt más, mint a becsülete. 

...és nézzétek meg Kövért, a házelnököt, a nagybajszú indulatembert, aki akár ölne is Orbánért! Nézzétek, ahogy nem leereszkedve, némán beül a szolgálati Audijába, abba, amit szintén mi fizetünk! 

...ez az a lenéző, megvető arrogancia, amivel minket, a magyar népet lekezel a rezsim, legfeljebb Póka Lászlót Szigetszentmiklósról is kitiltják, ahogy tették ezt 17 megyéből és Budapestről, de amikor ezer, tízezer, százezer Póka László fogja beleüvölteni a rezsim pofájába a dühét, akkor már semmit nem fog érni, a szolgálati Audi fóliázott üvege és a testőrök hada. 

(fuggetlennemzet.hu / Sztárklikk