Harrach Péter képviselő Úrnak KDNP (MKDSZ?)

Tisztelt Képviselő Úr!

Azzal a tiszteletteljes folyamodvánnyal élek a Nemzeti Cselédellátó Rt.-hez (ZRt.-hez?), hogy számomra kéthetes időközönként 1, azaz egy darab cselédet mintegy 2 órai időtartamra biztosítani szíveskedjenek.

Indokom:

A legfőbb, hogy megöregedtem. Nem vagyok még agg, el tudom látni magamat, de a magyar népesség nagy részéhez hasonlóan nekem is beakadt vagy húsz éve egy gerincsérv. (Szerencsére nem szorultam már rá az Önök jótékonyságára: minden korhatárt átlépve 40 év munka után öregségi nyugdíjat kapok már régen.) Emiatt elviekben nem emelhetnék 2 kilónál súlyosabb terhet.

Hanem van néhány – megengedem elítélendő – szokásom. Az egyik, hogy ásványvizet iszom – jó magyar forrás picit sós, üdítő termékét. A másik ok, hogy kaptam egy tündéri kutyát, „aki” óriásira nőtt, megzabál egy nap egy kiló kaját.

Ebből könnyen kiszámítható, hogy hetente haza kellene cipelnem minimum (7×1,5=10,5 és 7×1=7) l7 és fél kiló árut, a saját élelmemről, mosószeremről, egyebekről nem is beszélve.

Nem is volt ezzel semmi gond – eddig. Ugyan én magam nem voltam soha nagy vasárnapi bevásárló – beosztással élő embernél mindig legyen otthon zsír, liszt, cukor, krumpli, fűszer, ami elég a következő fizetésig. A fent említett súlyos termékeket meg meghozta nekem a fiam 1-2 hétre – vasárnaponként. Merthogy jó gyerek, tizenéves kora óta dolgozik – az egyetem mellett is ezt tette –, és családi segítség nélkül képes volt a családjának önálló otthon teremteni, így nem lakunk egy fedél alatt. De minden nap felhív, hetente-kéthetente eljön – és ilyenkor mindig megkérdezte, van-e valamire szükségem?

Vasárnaponként. Merthogy hét közben dolgozik – szombaton is. A vizet, meg a kutyakonzervet különben sem tudná egyik kisboltban sem megvenni. A magyar forrás terméke nem tartozik a legolcsóbbak közé, még a hipermarketekben is elkérnek palackjáért 70-90 forintot. Lássuk be, a kisboltosnak sokkal jobban megéri a 40-50 forintért árult vizeket 100-120-ért adni, a kedvenc fajtámat így nem is árulják. Kutyakaját meg egyik sem tart.

Úgyhogy most fogcsikorgatva ráncigálom a banyatankban haza, amit elbírok, és azon töprengek: vajon mi késztette egy komplett párt képviselőit egy ilyen agyament ötletre? A „szabad” vasárnap nem lehet, hiszen akkor a Munka Törvénykönyvében szabályozták volna, hogy milyen feltételekkel foglalkoztatható munkaszüneti napon a dolgozó.

Csak úgy lehet, hogy halványlila gőzük sincs, hogy kerül az asztalukra a vacsora, a pohárnyi bor, korsónyi sör. Nyilván a cselédség hét közben gondoskodik a hozzávalókról. Akkor nyilván gondoskodtak egy cselédellátó központról is, akik azoknak segítenek, akiknek nem telik önálló személyzetre. Tehát kell lennie valahol egy – természetesen nemzeti – ellátó intézménynek, amelyhez szóló folyamodványom támogatását remélem Képviselő Úrtól.

Az udvariasság szabályai szerint először személyesen Képviselő Úrnak szerettem volna elküldeni kérelmemet, de sajnos sem facebook oldalán, sem a kormányzati portálon nincs lehetőség üzenetküldésre. Érthető, még belezavarna súlyos nemzetmentő munkájukba a valóság.

Tartok attól, hogy válasz sem érkezik -, bár szerintem nem okos dolog megvárni, amíg a valóság udvarias kopogtatás helyett egyszercsak magukra rúgja az ajtót.

Ebben reménykedve maradok tiszteletlen állampolgára hazámnak:

Rátesi Margit

gepnarancs.hu