Nyílván semmi köze a vásárlásnak ahhoz a Kósa Lajoshoz, aki nevezett nyugdíjas fiacskája, bár ezt ebben a formában leírni is meglehetősen nevetséges.

Bizony, szép is amikor egy család élete jobbra fordul. Sajnálatos, hogy ez szinte kizárólag kormánykörökben történhet meg ilyen a 21. századi Magyarországon.

Mi igazán megértjük, hogy vannak emberek, akik a nyugdíjas éveikben is kénytelenek dolgozni. Azonban az, hogy milyen forrásból volt képes épp most, élete alkonyán egy nyugdíjas ember, nem derült ki. Ahogy az sem, hogy milyen szakértelme lehet egy védőnőnek, később bölcsődei vezetőnek sertéstenyészethez.

„Az alkalom arra szolgált, hogy elintézzék a közös cégük ügyeit, Kósáné ugyanis a nagyobbik testvértől nemrégiben megvette a Méker Kft. nevű, főtevékenységként sertéstenyésztéssel foglalkozó cég fele üzletrészét. Hogy a ma 82 éves Kósáné mitől kezdett hirtelen érdeklődni a disznótenyésztés iránt, az rejtély: nyugdíjazását megelőzően védőnőként, majd bölcsődei vezetőként dolgozott.” /Népszava/

A cég (Méker Kft) története e szóban forgó vásárlástól függetlenül is kalandosnak mondható. Mint ahogy azt a Népszava is megírta a cég elődei (Szatmárhús Kft) 2005-től kizárólag családi kézben volt. 2015-ig sikeresnek tűnt a vállalkozás, amikor egy elhúzódó beruházásra szánt hitel miatt pénzügyi gondba kerültek.

„A kérdés persze az, hogy miből. ("Mindenről én sem beszélhetek" - így Szilágyi). 2014-es beszámolója szerint a Mékernek nevetséges, hetvenezer forintos saját tőkéje, kétszáztízezres eszközállománya volt. 2015 végén - miután Kósáné belépett a vállalatba - viszont már 67 milliós volt a saját tőkéje, javarészt annak köszönhetően, hogy közben valahonnan belekerült 47 milliónyi friss, ropogós forint a kasszába, pedig a cég évközi tevékenysége mínuszos volt. A Mékerben Kósa asszony feles tulajdonrésze mellett Szilágyi Gábornak és Szilágyi Balázsnak van egyaránt 25 százalékos érdekeltsége, de őket a kérdéses időben nyilván nem vetette fel a pénz, különben a családi vállalkozás Szalka-Piget már korábban kihúzták volna a slamasztikából.”

Meglehetősen homályos, hogyan sikerült egyik pillanatról a másikra felduzzasztani a súlyos működési problémákkal küzdő céget.

Visszatérve korábban feltett kérdésünkhöz, arra vonatkozóan, hogy milyen szakértelemmel bírhat Kósa Lajosné, legfeljebb azt a választ tudjuk adni, hogy fiacskáját is felnevelte.