Kerényi József életművének tiszteletére nyílt emlékkiállítás csütörtökön a Cifrapalotában.  A megnyitón jelen voltak egykori munkatársai, beosztottjai, pályatársai, valamint tanítványai. Az eseményen szó esett a városi viták keresztüzében álló, Kerényi  tervezte könyvtárépületről, amely szintén a Kodály-intézethez tartozik és amelyet annak megújítása során el szeretnének bontani. A Kecskeméti Városszépítő Egyesület ezért a kiállítás megnyitásának napján írásban kérte a városi képviselő-testülettől, hogy az épületet nyilvánítsák helyi örökségvédelem alá tartozó ingatlanná - számolt be a hirosveny.hu hírportál.

Katkics Tamás

A Bács-Kiskun Megyei Építész Kamara és a Lechner Tudásközpont által rendezett Kerényi József emlékkiállítást Katkics Tamás, a kamara elnöke nyitotta meg, felvázolva az Ybl, Kossuth és Prima Primissima díjas építész életútját, tanulmányait, valamint elismeréseit. Ezt követően Vásárhelyi Dániel, Kecskemét volt főépítésze, az építész kamara alelnöke vette át a szót. Egy képes összefoglalóval bemutatta város elmúlt fél évszázadának jellegzetes építészeti fejlődési szakaszait, majd Kerényi József helyi munkásságát idézte fel.

Középen Vásárhelyi Dániel

Elmondta: Kerényi tanár úr a hatvanas évek elején került Kecskemétre, és sokat tett a város szecessziós múltjának a szélesebb megismeréséért, a megőrzéséért, mert előtte gagyiként tekintettek ezekre az épületekre. Kerényi a BÁCSTERV-nél kezdett el dolgozni, készítette a cég hivatalos munkáit, így többek között ő tervezte a tűzoltóság melletti Szolgáltatóházat,  a Kerámiastúdiót, a Szórakaténusz Játékmúzeumot, a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetet, valamint annak könyvtárát, a Rajzfilmstúdiót és a Kéttemplomköz sétálóutcáját. Az ő tervei alapján alakult át a nagy zsinagóga Tudomány és Technika házává, de ő mentette meg a Szalagház mögötti Bánó házat, amely ma a Magyar Naiv Művészek Múzeuma. E mellett középületek őrzik a nevét, többek között Budapesten, Dunavecsén, Tiszakécskén, Kalocsán, Lajosmizsén, Kiskunfélegyházán, Nagykőrösön. Vásárhelyi Dániel említés tett a ma viták keresztüzében lévő Kodály-könyvtár épületéről, amely a Katona József Színházzal szemben található. 

Öveges László főépítész és Probstner János

Mint ismert: a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet megújulás előtt áll. Az intézetet fenntartó Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem 4,2 milliárd forintot kapott a Modern Városok Program keretében a kolostorépület, valamint a mellette lévő Kada Elek Szakközépiskola kibővítésére és átépítésére, mert ez az épület is az intézethez tartozik. A jelenlegi szakközépiskola helyén oktatótermek, gyakorlóhelyiségek, hangversenyterem, könyvtár és kollégium létesül. A Kada Elek Szakközépiskola a volt Rudolf Laktanya területére költözik a 2020/21-es tanévtől. A beruházás terveit készítő Mányi István elképzelése szerint a Kerényi József tervezte könyvtárépületet, amely a hatalmas, gótikus stílusú ablakairól ismerhetünk, elbontásra kerül, elsősorban a statikai problémái miatt, de a tömege sem illeszkedik a jelenlegi tervekbe. A hírre a Kecskeméti Városszépítő Egyesület tiltakozásba kezdett a közösségi hálón és az épület megtartását szeretnék elérni. Úgy hírlett, tiltakozó akció is lesz ennek jegyében a Kerényi-kiállításon, vagy azt megelőzően, de mindez végül elmaradt. Vásárhelyi Dániel az emlékkiállításon arról beszélt, hogy az épület megtartható, a statikai problémák orvosolhatóak.

Középen Király József

Jelzésképpen a Kerényi emlékrendezvény megnyitójának napján adta be az önkormányzathoz Király József, szocialista képviselő, a Kecskeméti Városszépítő Egyesület elnöke — az egyesület nevében — azt a kérelmet, miszerint a közgyűlés helyezze helyi örökségvédelem alá a Kodály-intézet könyvtárépületét, mint a “későmodern építészet kereteiből bátran kilépő, a magyar posztmodern előfutáraként is megemlíthető épületet”, amely véleményük szerint megelőzte a korát.

Az ominózus könyvtárépület

Bár az önkormányzat egyáltalán nem kommunikál ebben az ügyben, információink szerint a Kodály Zoltán Zenepedagógia Intézet terveit időközben átdolgozta Mányi István, amelyben már visszaköszönne valamennyi az épületből, a homlokzati minták fennmaradnának, emlékeztetve Kerényi világára. Ezeket a terveket be fogják mutatni egy nyilvános fórumon június második felében és remélhetőleg az építész felmutatja majd a statikai problémákat alátámasztó szakvéleményt is. A kérdés persze, hogy a városszépítő egyesület tagjai beérik-e ennyivel, illetve, miként dönt majd a képviselő-testület: helyi örökségvédelem alá helyezi-e az épületet?

Megjegyezendő: enyhén szólva sem túl elegáns menet közben egy épületet átminősíteni, amikor annak tervezésekor még más előírások voltak érvényben. Ide tartozik még, hogy az épületnek ráadásul nincs önálló helyrajzi száma, vagyis papíron nem létezik, mondhatni a levegőben lóg, talán ennek tudatában tervezett alá vékony gólyalábakat Kerényi József. Az, hogy ezt az újratervezések során miért nem vették észre, felettébb furcsa, de mielőtt bármit is szeretnének kezdeni vele, először legálissá kéne tenni az épületet. Az internetes viták során a lakosság, de szakma is megosztott az épület sorsát illetően, sokak szerint nem oda való, és állítólag Kerényi József sem volt rá büszke.

“Külvárosi gyerek voltam, a századfordulón munkások, tisztviselők számára épült, kispesti Wekerle-telepen nőttem fel. Emberhez méltó otthonok voltak ezek, lakásonként kertecskékkel, előttük fásított utcákkal. A világon is párját ritkította ez akkoriban. Akik itt éltek környezetüktől is megtanulták mások tiszteletét, s hogy nemcsak kertjük virágaira, bokraira, de a környék fáira is vigyázni kell. Abban a lakónegyedben tanultam meg szeretni egy életre magas házakon is a cseréptetőt.”

(Kerényi József visszaemlékezése)