Afro-amerikai mozgalmak

Az Afrikából nyugatra szállított rabszolgák közül sok muszlim volt. Bár az a vélekedés, hogy a rabszolgák Iszlámja 1920 után nem maradt fenn, a huszadik század elején az afro-amerikai közösségben mégis különféle Iszlám mozgalmak születtek, mint például az Amerika Mór Tudományos Templom és az Iszlám Nemzete. Arra törekedtek, hogy az Iszlám örökséget az afro-amerikaiaknak tulajdonítsák, így nagy hangsúlyt fektettek a faji szempontokra. Ezek a fekete muszlim mozgalmak gyakran különböztek doktrínáikban a mainstreamtől. Ilyenek például:

• Amerika Mór Tudományos Templom, melyet 1923-ban Nemes Drew Ali (született Timothy Drew) alapított. Magát egy Iszlám szektának állította be, ugyanakkor megihlették a buddhizmus, kereszténység, gnoszticizmus és taoizmus egyes tanításai is. Jelentős eltérései miatt a mainstream Iszlámtól és az erős afro-amerikai etnikai karakter alapján, az Iszlám felekezethez való besorolásuk vita tárgyát képezi a muszlimok és a vallástudósok között.
• Az Iszlám Nemzetét Wallace Fard Muhammad alapította Detroitban 1930-ban. Ennek deklarált célja Amerika és a világ feketéinek spirituális, mentális, társadalmi és gazdasági „feltámadása”. A csoport úgy véli, hogy Fard Muhammad Isten volt a földön. Ezt a hitet a legmeghatározóbb muszlim körök shirk-nek, azaz társállításnak, bálványimádásnak tekintik. Nem ismeri el Mohamedet utolsó prófétaként, ezzel szemben Elijah Mohamed az "igazság hírnöke". Csak feketéket fogad be és úgy véli, hogy ők az eredeti faj a földön.
• Amerikai Muszlim Társaság: Warith Deen Mohammed 1975-ben azért hozta létre az Amerikai Muszlim Társaságot, hogy az Iszlám Nemzet igehirdetését összhangba hozza a szunnita Iszlám alapelveivel. Törekedett arra, hogy templomok helyett mecseteket létesítsenek és előmozdítsa az Iszlám öt pillérének betartását.
• Öt-Százalék Nemzete
• Iszlám Egyesült Nemzete

Ahmedita Mozgalom

Az Ahmedita mozgalmat 1889-ben alapította Mirza Ghulam Ahmad Indiában. Ő magát Messiásnak („Krisztus második eljövetelének"), a muszlimok által várt Mehdinek és Muhammadnak „alárendelt" prófétának állította be. Feladatának tekintette Mohammed shariájának visszaállítását és az Umma erre az útra való visszaterelését az Iszlámhoz, valamint az Iszlám védelmét az ellenfelek támadásaitól. A követőket két csoportra osztják: Ahmedita muszlim közösségre és Lahori Ahmedita mozgalomra az Iszlám terjesztéséért. Az előbbi úgy véli, hogy Ghulam Ahmad nem törvényes próféta, az utóbbi pedig egy vallási reformernek tartja és allegorikus értelemben prófétának állítja be. Ahmediták muszlimoknak tartják magukat és azt állítják, hogy az Iszlám tiszta formáját követik, amelyet Ghulam Ahmad tanításai állítottak vissza eredetiségükbe. Sok Iszlám országban az Ahmeditákat eretneknek, nem-muszlimnak tekintik, üldözésnek és gyakran szisztematikus elnyomásnak vetik alá őket.

Gülen/Hizmet mozgalom

A Gülen-mozgalom, amelyet általában Hizmet-mozgalomnak neveznek, az 1970-es években alakult ki a Nur-mozgalom utódaként Törökországban, Közép-Ázsiában és a világ más részein, a török Iszlám tudós és prédikátor, Fethullah Gülen vezetésével. Aktív szerepet tölt be az oktatásban, több mint 180 országban magániskolákat egyetemeket működtet és számos követővel működik együtt az amerikai charter iskolák keretein belül. Fórumokat indít a vallásközi párbeszédre. A Cemaat mozgalom szerkezetét rugalmas szervezeti hálózatnak tekintik. A mozgalom iskolái és vállalkozásai helyi szinten szerveződnek és kapcsolódnak saját információs hálózataihoz. Az iskolák és oktatási intézmények számának becslése nagyon eltérő. Törökországban mintegy 300 Gülen mozgalomhoz tartozó iskolát és világszerte több mint 1000 oktatási intézményt működtetnek.

Iszlámizmus

Az Iszlámizmus olyan politikai ideológiák összessége, amelyek különböző szélsőséges nézetekből származnak. Ezek szerint az Iszlám nem csupán vallás, hanem politikai rendszer, melynek az állam jogi, gazdasági és társadalmi irányelveit irányítania kell. Sok iszlamista nem önmagát tekinti egyedül követendőnek és ez nem egyetlen különálló mozgalom. Támogatóinak vallási és ideológiai nézetei különböznek, hovatartozásuktól függően lehetnek szunnita iszlám vagy síita iszlamisták. Olyan csoportokat foglalnak magukban, mint például az Al-Kaida, a 2001. szeptember 11-i támadások szervezője, ami közöttük talán a legkirívóbb és a Muszlim Testvériség, ami a legnagyobb és talán a legrégebbi. Bár vannak, melyek erőszakot alkalmaznak, a legtöbb Iszlám mozgalom nem erőszakos.

Muszlim Testvériség

Az Al-Ikhwan Al-Muslimun (az Ikhwan اإلخوان testvérek) vagy a Muszlim Testvériség szervezetét Haszan al-Banna egyiptomi tudós alapította, aki a Dar-Ulum-ban (Tudomány Háza) szerzett diplomát. Különböző ágaival a legnagyobb szunnita mozgalom az arab világban. Képviselői jelen vannak több arab nemzet legerősebb ellenzéki pártjaiban. A Muszlim Testvériség nem foglalkozik teológiai különbségekkel, elfogadja a négy szunnita gondolkodási iskola bármelyikének muszlimjait. Ez a világ jelenleg legrégebbi és legnagyobb Iszlám csoportja. Célja a kalifátus helyreállítása és a társadalom Iszlámizálásának előmozdítása. A Testvériség kijelentett célja az, hogy a Koránt és a Szunnát tekintsék „egyetlen referenciapontnak… a muszlim egyén, család és közösség életének, … valamint az állam rendezése

Dzsamaat e-Iszlámi

A Dzsamaat el-Iszlami (vagy JI) egy iszlám politikai párt az indiai szubkontinensen. A brit-indiai Lahore-ban, Sayyid Abul Ala Maududi (alternatív helyesírással: Maudoodi) alapította 1941-ben. Pakisztán és India legrégebbi vallási pártja. Hasonló célokkal és ideológiai megközelítéssel rendelkező testvérszervezetei léteznek Indiában (Dzsamaat-e-Islami Hind), Bangladesben (Dzsamaat-e-Islami Banglades), Kasmírban (Dzsamaat-e-Islami Kashmir) és Sri Lankán. Szoros kapcsolatokat ápolnak Iszlám mozgalmakkal, missziókkal, amelyek különböző kontinenseken és országokban működnek, különösen a Muszlim Testvériséggel (Ikhwan-al-Muslimeen). A JI egy Iszlám kormányt vízionál Pakisztánban és Bangladesben, amelyet az Iszlám törvényeknek rendelnek alá. Ellenzi a nyugatiasodást - ideértve a szekularizációt, kapitalizmust, szocializmust vagy a kamaton alapuló banki tevékenységet -, az Iszlám gazdasági rend és a kalifátus intézménye mellett áll ki.

Liberális Iszlám

A liberális és progresszív mozgalmak azt a közös vallási nézetet hangsúlyozzák, ami az Idzstihád-ot (vallási törekvés az Iszlám jobb megismerésére és annak korba illeszkedő alkalmazására) és a szentírások újra értelmezését helyezik központba. A liberális muszlimok gondolkodása kis felekezetek születését eredményezte, melyekhez egyéb irányzatokból kiábrándult követők csatlakoztak, akik hisznek az egyén nagyobb autonómiájában a szentírás értelmezésével kapcsolatban, a vallási szövegek kritikus vizsgálatában, a nemek közötti egyenlőségben, az emberi jogokban, az LMBTjogokban és a modern nézetetekben az Iszlám kultúra, hagyomány és rituális gyakorlatán belül.

Mehdevi mozgalom

Mehdevita vagy mehdevizmus egy mehdista szekta, melyet a 15. század végén Indiában alapított Syed Muhammad Dzsaunpuri, aki kijelentette, hogy ő a Tizenkettes Síita hagyomány rejtőző, tizenkettedik imámja. A szunnita doktrína sok előírását követik. A Zikri Mehdevisták vagy egyszerűen Zikrisek a Mehdevi mozgalom utódai.

Magát meg nem határozó Iszlám

A nem felekezeti muszlimok olyan átfogó kifejezés, amelyet azok a muszlimok használnak, akik nem tartják magukat egy Iszlám felekezethez tartozónak sem, nem azonosulnak egyikkel sem.

Koránizmus

A Koránizmus (arabul: قرآنيون ,translit. Quraniyun) egy Iszlám ág, amely szerint a Korán az egyetlen kanonikus szöveg az Iszlámban, szemben a hadísszal és a legtöbb szunna gyűjteménnyel. Ez ellentétben áll az ortodox muszlimokkal, akik a hadíszokat alapvető fontosságúnak tartják. A Korán mozgalmak között szerepel Abdullah Chakralawi „Ahl el-Korán" és Rashad Khalifa „United Submitters International" szervezetei.

Szelefizmus és Wahabizmus

• Az Ahl-i Hadith mozgalom az indiai szubkontinensen alakult ki a 19. század közepén. A követők Ahl-i Hadithnak vagy Szelefinek hívják magukat, mások a Szelefi vagy a Wahhabi mozgalom egyik ágának tartják őket.
• A szelefi mozgalom a szunnita Iszlámon belül ultra- konzervatív reformmozgalom, amely a XIX. Század második felében alakult ki és az „áhított ősök” (szelef) hagyományaihoz való visszatérést hirdeti. A doktrínát úgy lehet röviden összefoglalni, hogy az Iszlám szélsőséges megközelítése, Muhammad próféta és legkorábbi követőinek - al-szelef al-szalih, a" jámbor ősök "- nyomaiban járás. Elutasítják a vallási innovációt, a bid'ah-t és támogatják a sharia szó szerint vett alkalmazását. A mozgalmat három kategóriába lehet sorolni. A legnagyobb csoport a „tisztaság őrei" (vagy csendesek), akik elkerülik a politikát. A második, legnagyobb csoport az aktivisták, akik viszont bekapcsolódnak a politikába. Számban legkisebbek a dzsihádisták, akik méretüktől függetlenül, mégis hírhedt kisebbséget alkotnak. Az erőszakos terrorista szervezetek, társulások többsége a Szelefi mozgalomból és azok alcsoportjaiból kerülnek ki. Az elmúlt években a Szelefi-doktrínát gyakran hozzák összefüggésbe az olyan terrorista szervezetek dzsihádjával, mint az Al-Kaida és az ártatlan civilek megölését támogató más csoportok. A szelefi mozgalmat gyakran a wahhabizmus szinonimájaként írják le, ám a szelefisták a „Wahhabi" kifejezést megalázónak tekintik. A szelefi mozgalomból származik a radikálisabb „taqfiri” ideológia, amely az ISIS által alkalmazott tan.
• A Wahhabi mozgalmat Muhammad ibn Abd-al-Wahhab hozta létre az Arab-félszigeten és nagyban elősegítette az Al-Szaud dinasztuia hatalomra jutását. A Wahhabita és Szelefita kifejezéseket gyakran felváltva használják, bár a Wahhabi szó csak Mohammad ibn Abd-alWahhab követőire vonatkozik. A wahhabizmust az a vád éri, hogy "a globális terrorizmus forrása", a muszlim közösségek egységét bomlasztja és követői a történelmi helyszíneket lerombolják.

Iszlám Modernizmus

Az Iszlám modernizmust néha modernista szelefizmusnak is nevezik, olyan mozgalom, amelyet sokan az „első muszlim ideológiai válasznak" tartanak. Célja az Iszlám hit összeegyeztetése a modern nyugati értékekkel, mint például a nacionalizmus, demokrácia, polgári jogok, racionalitás, egyenlőség és fejlődés.