Népszavazás dönthet.

A fővárostól 25 kilométerre fekvő, középkori alapítású Pilisszántón új közösségi téma ütötte fel a fejét az elmúlt hetekben. Egész pontosan egy 12 ezer négyzetméteres transzformátorállomás, amely hamarosan megépülhet a 2400 lakosú településen.

Kiéleződő ellentétek

Az Elmű még 2015 nyarán kereste meg Pilisszántót: egy önkormányzati tulajdonú, a település szélén fekvő – a Placskó nevű üdülőtelephez közeli – telket szeretett volna megvenni, ahová transzformátorállomást építene. A testület felhatalmazta a polgármestert, hogy kezdje meg a terület eladásához szükséges lépéseket, például kérjen értékbecslést.

A pilisszántói testület már 2015-től tárgyalt a kérdésről – leginkább zárt üléseken. A lakosság egészen 2016 végéig nem nagyon tudott az ügyről, amikor néhány lakos megnézte az új településfejlesztési terveket. Ezekben már a transzformátorállomásról, valamint a Pilis hegységen is átvezetett, 400 kV-os távvezetékről is szó volt.

Ekkor robbant a bomba Pilisszántón. December óta egyre jobban kiéleződtek az ellentétek a faluban, ezt a polgármester, Csicsmanczai Tamásné egy januári lakossági fórummal szerette volna orvosolni. Ez azonban nem sikerült: a maratoni fórumon puskaporos volt a hangulat, de megoldás nem született. Zárásként annyit jelentett be az aktivistákat „valótlan állítások” hangoztatásával vádoló polgármester, hogy helyi népszavazást kezdeményez a képviselő-testület a kérdésben.

A lakossággal szemben

„A fejünk felett döntenek, ez a baj” – kezdi Attila, amikor a pilisszántói templom előtt találkozunk. „Nem nagyon értjük, miért megy szembe a lakossággal az önkormányzat” – folytatja. Mellette Vándor Dóra áll. Mindketten helyi lakosok, és a legaktívabb ellenzők között vannak. Azt mondják, a helyiek a 400 kV-os vezetéktől ijedtek meg igazán, csak később esett le nekik, hogy előbb jönne egy transzformátorállomás is. A 400 kV-os vezetéket (az ún. távvezetékek, amelyek egymástól távol eső áramközpontokat kötnének össze, ezek kialakításához alighanem fákat is ki kell vágni – a szerk.) elvileg az önkormányzat sem szeretné, legalábbis a polgármester ezt a lakossági fórumon kinyilvánította.

„Kicsi falu ez, mi nem figyeltünk oda különösebben, mi zajlik a sokszor zárt üléseken” – mondják. Amikor kipattant az ügy, Dóra egyből elment a polgármesterhez. „Decemberben bementem hozzá, mert el sem akartam hinni, hogy ezt komolyan gondolja. Komolyan gondolta, és erre mondtam, hogy ez ellen mi tiltakozni fogunk. Elmondta, hogy neki szent meggyőződése, hogy kell ide ez a trafó, a jegyző meg hozzátette, hogy nézzük meg, az ország egyéb területein milyen sikerrel jártak ezek a tiltakozások.”

Tornatermet egy trafóért!

A szántóföld besorolású területet az Elmű 65 millióért venné meg a településtől. Ezt az összeget egy tornaterem megépítésére költené a falu, melynek hiánya egyébként hosszú idő óta probléma a településen, a gyerekek telente kénytelenek az iskola dohos pincéjében tornázni. Pilisszántó önkormányzata annyira komolyan gondolja ezt a tornateremet, hogy a hivatalos Facebook-oldalukra egy képet is feltöltöttek, amin a tervezett trafót és a mostani „tornatermet” hasonlítják össze, utalva arra, hogy aki az állomást nem akarja, a tornaterem ellen kardoskodik.

Ennek ellenére a januári lakossági fórumon érkezett egy javaslat, hogy a helyiek közösségi adakozásból összehozhatnák a pénzt a tornateremre, ám erre a polgármester érdemben nem reagált. Dóráék ráadásul azt mondják, 65 millióból nem lehet tornatermet építeni – utánanéztek, hogy hasonló beruházásokra 200 milliós összegeket költöttek máshol.

„De ez itt valamennyire hatásos. Van, aki ennek a 65 milliónak bedől” – mondja Dóra, amikor az autó felé sétálunk. Szerinte eleve hülyeség volt a két dolgot összemosni, és ez csak arra jó, hogy megossza a falut. Úgy tűnik, sikerrel. „Meg van osztva a falu, de ha most népszavazást csinál, szerintem elveszti. Ezért húzza” – ezt már Szőnyi József, a korábbi polgármester mondja. A népszavazásról szóló határozatnak nincs nyoma a képviselő-testületi üléseken született jegyzőkönyvekben, így nem tudni, azt mikorra írhatják ki; a faluban mindenesetre volt, aki április közepi dátumról beszélt. „Most nagyon nagy a csend körülötte” – jegyzi meg Dóra.

Kiválnának Szántóból?

Placskó – ahova a trafót tervezik – mindössze pár percre van az ófalutól, félúton Pilisvörösvár és Pilisszántó között. Az üdülőtelep közigazgatás szerint még a faluhoz tartozik, bár az ide vezető út mentén látni egy táblán a pirossal áthúzott Pilisszántó nevet. Sokan vásároltak a telepen hétvégi házat, az itteniek egy része csak péntektől van itt. A terület, ahol úgy 300-an élnek, semmiféle támogatást nem kap az önkormányzattól, a fejlesztések sem Placskón történnek. „Néha kapunk zúzott követ, hogy kátyúzzunk” – jegyzi meg Dóra. Igaz, az elmaradó fejlesztések eddig sem zavarták őket, a tervezett trafó már annál inkább. „Mi ezt vállaltuk, szép a táj, ott vagyunk a Ziribár tövében, de transzformátorállomást nem szeretnénk” – mondja.

Kicsit hepehupás területről van szó, a Placskó felé vezető úttól mindössze két-három méterre terül el a kijelölt helyszín. A legközelebbi házak 400 méterre lehetnek innen, a buszmegálló még közelebb. „Azt mondják, ez ránk nem lesz hatással, de akárhogy is, nem akarunk mindennap egy transzformátorállomás mellett elmenni” – fordulnak felém Attiláék, miközben fotókat készítek.

Hogy mi lesz az elkövetkezendőkben, arra Dóráék nem tudnak egyértelmű választ adni. „A lakosok nagy része passzív, néhányan maradtunk aktívak. Márciusra szeretnénk egy kerekasztal-beszélgetést szervezni, ahol elhangozhatnak ellenérvek is, mert a januári lakossági fórumon erre nem igazán volt lehetőség. Az is felmerült, hogy leválnánk Szántóról, de ez Magyarországon nem egyszerű, mert a jelenlegi képviselő-testületnek kellene megszavaznia, hogy engedélyezi-e” – magyarázza Dóra.

A trafó kialakításához ásni fognak leginkább, mivel az állomás egy része a környező területekhez képest mélyebbre kerülne. A kivitelezés legkorábban 2018-ban indulhat meg, és az Elmű prezentációja szerint az építkezés egy évig tartana. Azt a vállalat sem cáfolta a prezentációjában, hogy az építkezés és a berendezések szállítása esetleg rongálja a környező utakat, de azt ígérték, ha szükséges, kijavítják majd, amit okoztak.

Először reagál a polgármester

Csicsmanczai Tamásné 2010 óta vezeti függetlenként a települést. Amikor a lakosok is értesültek róla, hogy mi készül, a 24.hu megkereste a polgármestert, aki azt mondta, inkább a lakossági fórum után adna interjút. A magyarnarancs.hu-nak most, egy hónappal az ominózus fórum után válaszolt a kérdésekre.

Kérdésemre, hogy a tiltakozás miatt miért nem lép vissza az önkormányzat, visszakérdez: „Már bocsánat, miért lépne vissza? Ön szerint mennyire lehet azt felmérni, mekkora a tiltakozás?” A polgármester szerint a lakossági fórum nem tükrözte a falu valós véleményét, mert előre lehetett tudni, hogy „oda nagyrészt olyanok fognak eljönni, akik nem támogatják”. A polgármester úgy vélte, „az ellenzők nem voltak kíváncsiak az információkra, nekik egy jó válasz létezett, az, hogy nem lesz transzformátorállomás Pilisszántón”. Azt elismerte, hogy településrendezés szükséges az esetleg Elmű-építkezéshez, de szerinte erre azért van szükség, hogy a környező domboldalak takarják az épületet, illetve kötelező növénytelepítést is előírtak. A 400 kV-os távvezetékről azt mondta, az önkormányzat nem támogatja, hogy azt a Pilisen vezessék keresztül, viszont szerinte ennek még a tervei sem léteznek. „Nyilvánvalóan 65 millióból nem lehet megvalósítani a tornatermet, de a 65 millió forint a mi önkormányzatunknak – amelynek az éves költségvetése összesen 300 millió forint – mint tőke elegendő ahhoz, hogy pályázni tudjunk más forrásokra, amihez saját tőke is kell” – válaszolt arra, hogy 65 millióból lehet-e tornatermet építeni.

Csicsmanczai Tamásné tud olyan kezdeményezésről, hogy a lakosság maga dobja össze a pénzt a tornateremre, és úgy véli, Pilisszántón vannak olyan családok, akiknek komoly terhet okozna, ha minden lakosnak hozzá kellene valamennyivel járulnia az építéshez. Cáfolta, hogy tudatos uszítás vagy megosztás lenne a faluban: „Egyszerűen a felfogásbeli különbség oszthatja meg az embereket” – állítja a polgármester.

Nem jó üzlet

A faluba visszaérve egy középkorú férfit veszek észre, éppen a háza ajtaját nyitja ki. Kezdetben annyit mond: „Pilisszántónak nem kell ez.” Aztán magától kezd el beszélni. „Tipikus olyan dolog ez, hogy a falunak nem jó üzlet. Olyan, mintha valaki azt mondaná, hogy ezt a kocsit – mutat a kissé poros autójára – megvenné 500 ezer forintért. Én nem adnám el annyiért, nekem nem éri meg.” „65 milliót, pontosabban egy tornatermet ígérnek…” – mondom. „Semmire sem elég, 65 millióból terveket sem lehet készíteni.”

A buszmegállóban két idősebb nő beszélget, amikor odalépek. „Isten áldja!” – int az egyikük, és már el is megy. A másikuk ott marad, kosara a székre rakva, állva beszélgetünk. „Én nem idevalósi vagyok, de csatlakozom azoknak a táborához, akik azt mondják, hogy ne épüljön. Semmiképpen ne épüljön!” A templom előtt egy idős férfi halad el, kezében két szatyor, az egyik tele kiflivel és zsemlével. „Nem kell ide az a trafó. Szerintem, ha esze van, visszatáncol” – nem mondja ki, hogy kire utal, de lehet érteni.

Kicsivel feljebb egy középkorú férfiba elsőre nem akar beszélni, megvonja a vállát, aztán mégis belekezd. „Úgyis megépítik. Lehet tiltakozni, lehet tüntetni, de figyelje meg, hogy tavasszal már megy az építkezés. Lesz itt 400-as vezeték is.” Felvetem, hogy elvileg népszavazás fog dönteni a kérdésben. „Ne nevettessük már egymást! Megy itt a mesterséges megosztás, és itt laknak kétezren, ott Placskón laknak kétszázvalahányan. Én nem voltam jó matekból, de a kétezer csak több, mint a kétszáz. Majd szépen megszavazzák az itteniek, hogy legyen.”

Szerző: Gera Márton / magyarnarancs.hu