A' tekintetben, hogy:

eddig azt hittem, a mi magyar ezeréves múltunknál és az ezer év alatt összehozott eredményeinknél fa..ább dolog nincs a földön!

Most kétségek között hányódok.

Ezek az itteni emberek, akiknek a felmenői -akiket nagy tisztelettel őriznek emlékezetükben- kb. 200 év alatt a semmiből elérték, hogy az egy főre jutó nemzeti vagyon terén elsők a világon. Az egy főre eső GDP terén sajna ötszörösét érték el a mienknek, és nagyjából az ötödikek a világon.

Az elődök / őslakosok -aboriginal-, katonák, fegyencek, telepesek, bevándorló kínaiak, európaiak, és egyéb népek ez alatt a viszonylag rövid idő alatt ilyen jelentékeny országot csináltak maguknak.

Tudom, itt nem voltak törökök -hogy a fenében lettek volna-, nem voltak oroszok, se osztrákok/németek se túl sokan, sőt, nem gyűrűzött be az orosz, stb válság.

Csak olyanok voltak, akik feltörték a terra incognita australis pusztaságait, elkezdtek birkákat és marhákat tenyészteni, szenet, aranyat és egyebeket kinyerni a földből. Vitték hajókkal a gyapjút, a szenet, a föld és az állattenyésztés termékeit szerte a világba. Az őslakosokat persze legyilkolták, de akkoriban ez volt a harc tétje. Akik megmaradtak, azok utódai most az ország egyenlő polgárai.

Jól és nyugodtan élnek. Legalább is ezt látja az utazó. A legegyszerűbb helyen se kell szívességet kérni annak, akit elkap a szükség. Vizet is ihat a közkútról.

Maximum száz km/órával mennek. Pedig biztos van olyan is, aki messzire megy. Négyezer km így, háromezer úgy.

Pihenés képpen pecáznak a végtelen hosszú tengerparti fövenyeken, sztéket sütnek, fürdenek a tengerben, bulit csinálnak a gyerekeknek, kimennek az outback vidékre terepjárókkal és terepes lakókocsikkal. Meg hát rácsodálkoznak a falusi múzeumokba összehordott emlékekre. Öreg házak, szerszámok, gépezetek, ruhák, konyhai eszközök, játékok. A kétszáz + év emlékei. Vannak tíz és százezer éves emlékeik is, amiket a sivatagban ástak elő egyes szorgalmas kutatók. Őslények, madarak, halak, hüllők, és más rég kihalt élőlények maradványai. Az állatkertekben megnézik a csak náluk honos állatokat -kenguruk, emuk, koalák, kacsacsőrűk, stb-. És büszkén viselik a kengurubőr kalapot.

Sőt! A bevándorló népek -mert itt mindenki őse jött valahonnan- fesztiválokat tartanak. A többi nép pedig együtt táncol a szerbekkel, skótokkal, hollandokkal, kínaiakkal...

Az öregek szép csendesen élvezik a jó meleg időt. Lehet, hogy néha sokallják a hőséget, de aki itt él, az megszokhatta. Kis villanymotoros hajtányokkal mennek a kenó sorsolásra. Nem nagy csoda. A hangyák is dolgoznak, várakat építenek, aztán meghalnak. Így megy ez máshol is.

Irigykedek. Lehet, hogy odaadnék a büszke múltunkból nyolcszáz évet, ha az utolsó kétszáz alatt ide jutottunk volna.

Nem költözök ide végleg. Itt a közlekedés fordított, a körforgalom fordítva jár, a kulcs zárásra nyit, a villanykapcsoló lefelé van föl, a kiejtés "szíí ja" azaz viszlát, a "trajn sztajsön" a vasúti megálló, stb., de lehet, hogy még visszajövök....

Jász Gyula