Ahogy végiszaladtunk rajta páran, véleményeztük is.

Az építés alatt írott véleménycikkem nem szorul pontosításra, sajnos pontosan olyan lett, amilyennek megírtam. Vagyis nem, mert sikerült olyan elemet is beépíteni a pályába, amitől igazi kuriózum lett.

Minden szónál többet mond egy kép, itt már konkrétan nem csak a szemöldökünk akadt fel, hanem egyre nehezebben ment a futás a röhögéstől:

Mérnöki pontossággal sikerült egy csatornafedélbe vezetni a pályát, hiszen épp annyit kanyarintottak a nyomvonalon, hogy középre kerülhessen a tereptárgy. A szintezést ezzel szemben tanítani kéne, mert ennyire szépen szintezett csatornafedelet ritkán látni Magyarországon, de hogy ezt épp' egy rekortán pályába kellett integrálni, az unikum.

Ami a nyomvonalat illeti, továbbra is fentartom, hogy nem az volt ezzel a beruházással a cél, hogy a futóknak jó legyen, hanem az, hogy ki lehessen pipálni egy ígéretet.
Polgármester úr a Facebook oldalán már a fogadja a gratulációkat, tehát a projekt az ő köreiben és támogatói között sikeres.

Ma, amikor arra futottunk, senki nem körözött rajta, pedig erős volt a "futóforgalom". Találkoztunk sporttársakkal, sportolói hírességgel is, de nem a futókörön, hanem szokás szerint a kerékpárúton. Ahogy a többi futó, akik szembe vagy irányban futottak velünk, csak azt a rövid szakaszt próbálták ki, ameddig párhuzamos a kerékpárúttal és amikor egy bitang kanyarral elfordul a pálya, mindenki a kerékpárúton futott tovább.

Ennek több oka is lehet. Biztos, hogy az is érv lehet, amit a korábbi véleménycikkben már leírtam. Nevezetesen az, hogy a futók nem nagyon szeretik a derékszögű kanyarokat és a rövid egyeneseket.

Ahogy a kis társaságunkban summáztuk, "köszönjük, de a továbbiakban is a kerékpárúton fogunk futni, mert ez így, ebben a formában nekünk nem tetszik".