h i r d e t é s

Kisvárosi (szenny)vizit – Dancsó József

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam
a- a+

Kisvárosi (szenny)vizit – Dancsó József

2017. április 15. - 06:50

Lassan de biztosan kezd kibontakozni az a környezet, amiben az uniós pályázatokkal való visszaélések hovatovább biztos fedezékek közt zajlanak le.

Első sorban kell egy alapvető jogainak gyakorlásához mit se konyító nép. Ez Magyarországon adott, ahol a társadalmi ismeretek tantárgya csupán névleg szerepel a középiskolai oktatásban, valójában a sajátos történelem oktatásunkkal telik.

Így aztán aligha csodálható, hogy az idősebb generáció tagjai közt is alig akad, aki tisztában lenne alkotmányos jogai természetével. Ez pedig azoknak a személyeknek kedvez, akik a hatalmat gyakorolják, hiszen így törvényességet tekintve vitatható tevékenységük mibenlétére az alapvető tudatlanság fátyla borulhat.

Azonban emellett sem feledkezhetnek meg azokról a bosszantó elemekről, akiket az elemi logika átkával vert meg a balszerencse ezen a földön. Esetükben a hatalomnak körültekintőbben kell eljárni. Kapóra jön az előző rendszerekben bevett szokás a titkosítás, valamint a közérdekű információk visszatartásának szokása.

Példának okáért Orosházán a szennyvízfelújítást tárgyaló testületi gyűlések jegyzőkönyvét peres úton próbálta megszerezni az egyik lakos. A véletlennek hála a rendőrség ügyben eljáró illetékese e lakosnak adott igazat és lefoglaltak nyomozati céllal egy tekintélyesebb mennyiségű dokumentációt. És itt jön a csavar; az illetékest ezek után rejtélyes okból szabadságra küldték, és a nyomozást távolléte alatt beszüntették. Az addig bizonyítékként lefoglalt dokumentumoknak ezzel nyoma veszett.

2010-től Dancsó József volt Orosháza polgármestere. Ténykedését híven tükrözi, egy olyan útfelújítás, aminek szakaszán jószerével senki nem lakott, de az érintett útszakasz „puszta véletlenségből” Dancsó nyaralójához vezetett. Nyilván egy ilyen beruházás akkoriban legalábbis hangos visszhangot keltett. Félve ettől az echótól lakossági fórumot szervezett, ahol is bejelentette, hogy az új programhoz, a szennyvízfelújításhoz a lakosság pénzbeli hozzájárulása is szükséges. Akkor amikor már biztosan tudnia kellett, hogy e beruházásra uniós fedezetet fog a város kapni.

Mindez nagyon szép húzás volt, csak éppen a már korábban is taglalt önrészt szedték be egy összegben, vagy adó formájában lakosságtól. Amit  olyan hitel fedezésére fordítottak, ami az említett önrész meglétének látszatát hívatott kelteni. És amely törlesztése alatt is kamatozik. Szám szerűen 939.980.000 forintról van szó. Hogy ez az összeg a lakosságnak teljes összegben visszajár, annak tükrében, hogy semmi nem garantált sem akkor, sem most megtérülést, komoly problémát jelent.

Egy olyan főtér létesítése is az ő nevéhez kötődik, amit a lakosság a jó ízlés szikrájával bírva messzire elkerül. Az oka ennek silány minősége. A zenélő körtefa torzó évente egymillióért zenél saját magának, mert a kutya nem hallgatja. Mindezért egy patinás szállodát kellett lebontani és ami a legjobb ezt is uniós forrásból sikerült összeeszkábálni. Ennél azonban súlyosabb vádak is elhangoztak; az előkészületekben résztvevő vállalkozók csak úgy kaptak megbízást, ha bizonyos összeget letettek a polgármester asztalára.

A legszebb az egészben hogy a főtér karbantartását nem helyi vállalkozóra, hanem egy debreceni cégre bízta, Ennek eredményeképpen a főtér gyakorlatilag gondozatlan maradt.

Egy ilyen meseszerű pályafutás tükrében érthető, ha szerzett magának néhány ellenséget a lakosság köréből. Épp ezért egérutat keresve pártjához fordult, hogy az egyre növekvő közutálat célkeresztjéből kiszabaduljon. Így került rövidesen az Államkincstár élére.

A MÁK élén az állami szférában dolgozók fizetésének visszatartásával sikerült hírnevet szereznie magának. Az ürügy az akkor újonnan bevezetésre került bérelszámoló rendszer volt.

De vajon miért lett hirtelen olyan sürgős Dancsót 2014 után a Magyar Államkincstár élére helyezni? Elvégre képességei a fentiek tükrében – és minden  végzettsége dacára – legalábbis vitathatók. A minden valószínűség szerint fennálló alkalmatlansága és az Államkincstár együtt nem túl szerencsés kombináció. Hacsaknem, olyan ember kellett az intézmény élére, aki irányítható.

Mert mi történik abban az esetben, ha arra mindenfajta képesség nélkül helyezünk embert fontos pozícióba? Elég csak Szijjártó Péter külügyminiszterségére gondolni, és rögtön érthetővé válik a helyzet. Szijjártó e pozíción minden elképzelhető diplomáciai kapcsolatot felrúgott, nyilván felsőbb utasításra. És mi történik, ha véletlenül valami nagy probléma jelentkezik? Máris van egy feláldozható ember, akivel elvitethetik a balhét. Ugyanez igaz Áder János esetére is. Különösen most érdekes, hogy a Lex CEU kapcsán az ország figyelme rá szegeződik.

Dancsót pozícióján Dávid Zoltán követte, akinek csak három helyettesre van szüksége, hogy alkalmatlanságát eltussolják.

Végső soron azonban nem szabad elfeledkeznünk azokról a hivatalnokokról sem, akik hitvány egzisztenciájukat féltve szolgálták és szolgálják ki a mai napig is a hatalmat pillanatnyilag évező személyeket. Mert a jelenlegi helyzet nélkülük semmiképp nem alakulhatott volna ki.

Sorozatunk következő részében Simonka György képviselővel foglalkozunk. Tekintélyes mennyiségű vitatott eseteinek száma.

Kapcsolódó cikkek: