A magyar határzár nem csupán egy elkésett intézkedés, hanem a jelenlegi formájában a gazdaságra is azonnali negatív hatást gyakorol. Ezért olyan intézkedésekre lenne szükség, amelyek megfelelnek a járványügyi szakemberek tanácsainak – sikeresen gátolják a vírus terjedését –, nem lehetetlenítik el a mindennapokat, miközben a gazdasági szempontokat is figyelembe veszik. Mindeközben elképesztően fontos, hogy ha olyan korlátozásokat vezet be a kormány, amelyek a gazdaságra is hatással vannak, akkor azzal párhuzamosan azonnali stimulust is bevezessen. Különben újra jelentősen romlani fognak a kilábalás esélyei. - írja a Portfolio

Habár Merkely Béla a külföldre látogató magyarokat tette felelőssé a második hullám hazai megjelenését, akiktől szerinte elvárható lett volna, hogy itthon nyaraljanak, rögzítsük: nem a magyar emberek színezgették zöldre, sárgára vagy éppen pirosra az egyes országokat, hanem a kormányzat adott zöld jelzést pl. Horvátországra is, ahol drasztikusan megnőtt az esetszám augusztusban. Akkoriban az Adriát számos ország már piros besorolással látta el, de a magyarok még utazhattak oda, akik behurcolhatták a vírust.

Miután a koronavírus ismét Magyarország határain belül terjed – és gyorsabban, mint valaha –, így a teljes határzár nem biztos, hogy érdemben segíteni fogja a vírus visszaszorítását egyéb intézkedések nélkül. A hirtelen megemelkedő hazai esetszámok után bejelentett teljes határzár különös reakciónak tűnt a kabinet részéről, hiszen számos (megkérdőjelezhető) finomítást hajtottak végre a lépés meghozatala után. Az biztos, hogy egy nagy kockázati faktort (behurcolás) kilő az egyenletből a határzár, azonban túlságosan későn, hiszen biztosan nem állítja meg a vírus belföldi terjedését. Ráadásul pl. a csehekkel szembeni utólagos lazítás – ahol jelentősen felgyorsult a terjedés – egyáltalán nem magyarázható a járványügyi helyzettel.

Kétségtelen, hogy a szigorítás bejelentése után az reálgazdasági áldozattal már együtt kell élnünk, hiába lesznek végül ilyen-olyan kivételek. Az európai turisták szemében Magyarország szeptembertől piros ország lett, ahová nem utazhatnak. Vagyis együtt kell élnünk azokkal a gazdasági károkkal, amelyek a koronavírus-járvány második hulláma miatti szigorító intézkedésekkel járnak, és a gazdaság kilábalására vonatkozó előrejelzéseket újra lejjebb lehet húzni. Habár a kormány azt üzeni, hogy meg kell akadályozni a magyar gazdaság újabb leállását (ami tavasszal megtörtént), az első intézkedés éppen abba az irányba mutat, hogy a turizmus-vendéglátásban és a hozzá köthető ágazatokban a részleges leállás bekövetkezik. A válság kirobbanása után leginkább érintett szektor, amely a nyáron már elkezdte összekapni magát, most újra padlóra kerül.

Éppen ezért a határzár bejelentése után azonnal be kellett volna jelenteni legalább a biztosan érintett ágazatokban a Kurzarbeit meghosszabbítását és/vagy egyéb támogatások (újra)indítását. (Egyébként a bértámogatás éppen akkor szűnt meg, amikor a második hullám beköszöntött.) Ellenkező esetben ugyanúgy járhatunk, mint tavasszal: a koronavírus-válság kirobbanása után több mint egy hónapig drasztikus leépítéseket hajtottak végre a vállalatok, hiszen a bértámogatási program széleskörűen csak jóval a magyar szigorítások bevezetése után vált elérhetővé, miután tízezrek-százezrek váltak munkanélkülivé. Ha tavasszal a magyar kormány azonnali gazdasági stimulust vezet be, akkor most sokkal kevesebb munkanélküli lenne és a gazdaság visszaesése is mérsékeltebb lehetett volna. Kulcskérdés, hogy a második hullámban a szigorításokkal párhuzamosan azonnal gazdaságélénkítő lépések jöjjenek, hogy mérsékeljük a gazdasági helyzet romlását és megakadályozzuk a munkanélküliség újbóli emelkedését.

Nem szabad elmennünk tehát a határzár gazdasági hatásai mellett. Sokkal szofisztikáltabbnak tűnt volna egy olyan belépési kritériumrendszer felállítása az EU-ra és a kedvelt desztinációkra vonatkozóan, amely lehetővé teszi a beutazást olyan országokból, ahol százezer lakosra vetítve a magyarhoz hasonló vagy alacsonyabb a fertőzöttség, és lehetővé teszi a magyarok számára is a kiutazást ezekbe a térségekbe különösebb nehezítések nélkül. Ezzel a lépéssel alacsonyra csökkenthető a vírus behurcolásának a veszélye (különösen, ha pl. teszthez kötjük a beutazást), viszont nem vágja földhöz azonnal a következő időszak turizmusát, valamint nem állítja óriási kihívások elé a határokon átívelő üzleti kapcsolatokat.

Ami nem mellesleg jelentősen javíthatott volna az egyensúlyi/külkereskedelmi pozíciónkon, ez pedig különösen fontos lehet egy olyan helyzetben, amikor a minden egyes forintra szükség van, ami a bevételeket és az aktívumot növeli. A második negyedéves adatokból már tudhatjuk, hogy a szolgáltatásexport (ide tartozik a turizmus) gyakorlatilag padlóra küldte a külföldi vendégek hiánya, és úgy tűnik, hogy ezt a veszteséget az előttünk álló időszakban sem tudjuk elkerülni, ha fennmarad a határzár.

Nem kérdés, hogy a növekvő esetszámok miatt szigorítania kellett Magyarországnak. A behurcolás esélyét azonban már július végén, illetve augusztus elején is látni lehetett, vagyis a külföldi utazások tekintetében már jóval korábban érdemi szigorító intézkedéseket kellett volna hozna. Most a vírus belföldi terjedése a fő kockázat, vagyis elkerülhetetlen a határokon belüli korlátozások bevezetése. Az első hullámból az egyes országok példáján okulhatunk, hogy mi az, amit mindenképp el kell kerülni.

Svédország végignézte, ahogy folyamatosan szedi áldozatait a járvány, és nagyon keveset tett annak megfékezésére, miközben a gazdasága hatalmasat esett. Ott még a napokban, vagyis hónapokkal a vírus megjelenése után is arról vitáztak, hogy segít-e bármit is a maszkviselés a vírus terjedésének megakadályozására és kell-e bármilyen korlátozást végrehajtani. Nem kérdés, hogy a svédek hatalmasat tévedtek, hiszen van számos olyan intézkedés, amely nem veti vissza erőteljesen a gazdaságot, de segíthet visszaszorítani a vírus terjedését.

Olaszország pedig túlságosan későn vezetett be szigorú korlátozó intézkedéseket, akkor, amikor a vírus már nagyon gyorsan terjedt az ország határain belül, így az egészségügyi rendszer gyakorlatilag összeomlott: a kórházak túlterhelődtek, így nem tudtak megfelelő ellátást biztosítani az egyre több betegnek. Itt nem csak arról van szó, hogy mindenkinek jut-e lélegeztetőgép, hanem arról is, hogy lesz-e, aki működtesse őket. Másrészt nem biztos, hogy okos dolog addig engedni a vírus terjedését, ameddig az egészségügyi kapacitásaink engedik, hiszen úgy tűnik, hogy a víruson úgy a legkönnyebb túljutni, ha a kór felbukkanása és látható terjedése után minél hamarabb meghozzuk a viszonylag enyhe korlátozó és járványügyi intézkedéseket (a teljesség igénye nélkül: egészségügyi és szociális intézményekben kijárási tilalom, távolságtartás biztosítása mindenhol, tesztelési kapacitások erőteljes emelése, minden gyanús eset tesztelése, egészségügyi és oktatási dolgozók tesztelése, kötelező maszkviselés minden intézményben, szabályszegőkre való drasztikus büntetés kiszabása).

Nem tehetünk mást, minthogy azonnal bevezetünk a tavaszinál enyhébb, de a jelenleginél szigorúbb korlátozó intézkedéseket, hiszen az elmúlt egy-két hét napi új esetszámai azt mutatják, hogy egy percet sem várhatunk tovább. Ezzel párhuzamosan a szigorítások vállalatokra és háztartásokra gyakorolt negatív hatásait azonnali kompenzáljuk költségvetési intézkedésekkel, hogy meggátoljuk a gazdasági helyzet romlását. Ha csak a házi feladat első részét teljesítjük, és nem jönnek érdemi gazdasági intézkedések, akkor a fogyasztói és üzleti bizalom újbóli visszaesése várható, ami jelentősen visszaveti a kilábalásba vetett hitet.

portfolio.hu