Persze ezt nem ártana kevésbé feltűnő módszerekkel csinálni. Kósa Lajos azonban nem kifinomultságáról híres.

Állítása szerint lehet a politikusokat bírálni, de ez nem vonatkozik rokonaikra. Akkor sem természetesen, ha a politikusok azért bírálhatók, mert rokonaiknak kedveznek áldatlan tetteikkel.

Különös dolog, hogy amikor Kósa bármihez is hozzászól, a hallgatóságnak – feltételezve, hogy a nevezettek a puszta létezéshez szükséges minimális neuronnal bírnak – szemöldöke és vérnyomása közel hasonló sebességgel szökik addig ismeretlen magasságokba.

A Népszava készített interjút az egykori debreceni polgármesterrel és volt Fidesz-alelnökkel, aki

a beszélgetésben nem adott pontos választ arra, hogy a 139 milliós eszközállományú Tócó-Pece Kft. hogyan kerülhetett mindössze 6 millió forintért a feleségéhez.

Korábban az Országgyűlés honvédelmi bizottságának mai fideszes elnöke azt mondta, hogy a céget „az eszközállománnyal azonos mértékű hitel” terhelte, azóta azonban előkerültek a 2017-es mérlegadatok, ahol nyoma sincs ilyen hitelnek. Bár a lapnak felvétele van róla, Kósa állítja, hogy nem azt mondta, hogy a cég kötelezettségei megegyeznek az eszközállományával, aki pedig nem tud olvasni a mérlegadatokban, azoknak azt javasolta, hogy keressen egy könyvelőt. /168 óra/

Hiszen ugyan mi kivetnivaló van abban, ha egy 139 milliós cég csak 6 millióért kel el, ez ugye mindennapos eset. Legalább annyira mindennapos, mint az, hogy „egy napszemüveget viselő zsiráfnak sikerül elvegyülnie a jegesmedvék éves gyűlésén”. Mindezt a köznyelv és Kósa másképpen azonosítják. Míg előbbi közkeletű kifejezéssel élve süketelésnek nevezi, sötét lelkületű hősünk törvénymódosításra okot adó körülménynek tartja.

A felvetés azért is fontos, mert a magánélet védelméről szóló törvény miatt nehezebb lesz írni egy politikus nem közéleti tevékenységéről, mivel a közéleti szereplő magán- és családi életét, valamint otthonát a közügyek szabad vitatásának körén kívül eső közléssel vagy magatartással szemben a közéleti szereplőnek nem minősülő személlyel azonos védelem illeti meg.

Mindennek fényében érdemes idézni az interjú következő részletét:

„– Lex Kósának, vagy lex Semjénnek nevezné a magánélet védelméről szóló törvényüket, amely alapján nehezebb lesz írni egy politikus nem közéleti tevékenységéről?

– Hívjuk lex józan észnek. A nem közszereplő emberek életében vájkálni semmire sem jó. De hívhatjuk a törvényt lex tisztességnek is. Ideje visszaszorítani azt, ami a mai közbeszédben szinte mindennapos, amely szerint egy politikust nem a tevékenysége, eredményessége alapján ítélnek meg, hanem teljesen lényegtelen műbotrányok kapcsán igyekeznek befeketíteni. Sokakat ért rendkívül méltánytalan és igaztalan támadás, amely miatt helyes ez a szabályozás. A politikusokat, lehet, sőt kell is bírálni, a családtagjaikat, ismerőseiket pedig békén kell hagyni.”

Tehát, ha jól értjük Kósa szavait, az ő szemében amennyiben nem közszereplő, de közszereplőhöz közvetlenül köthető személyről van szó, nem számít, ha bűncselekmény, sőt a közszereplő közrejátszásának alapos gyanúja merül fel. Kérdésünk csupán annyi, hogy akarják a lex Kósát, vagy inkább a lex Agybajt érvényesíteni? Mert ugye az tiszta, hogy a bűnpártolást – és ez éppenséggel az – a BTK bönteti.